Adni, az a jó Beszélgetés Fehér Tibor színésszel a POSzT-on

?Imádom idén a POSzT-ot, teljesen más, mint amikor egyetemistaként jártam itt. Most már egyre több embert ismerek a szakmában, szóval most az a jó, hogy találkozunk. Mégha nem is tudjuk egymást feltétlenül megnézni az előadásokban, beszélgetni akkor is tudunk, informálódunk egymás darabjairól? Csodálatos érzés.? ? kezdte a fiatal színész a beszélgetés elején.

Fehér Tibor a POSzT-on két darabban is szerepelt: először is a Vidnyánszky Attila rendezte Isten Ostorában, amelyet a versenyprogram részeként mutattak be, és amely később többek között a Találkozó legjobb előadásának járó díját is elhozta a szakmai zsűri értékelése alapján. A másik előadás az OFF-programok sorát gyarapító, Kodály Központban színpadra állított Őrült Nők Ketrece Alföldi Róbert rendezésében.

Tibor az Isten Ostorában egy gót harcost alakít, akinek a tisztaságát és a mérhetetlen hitét találja érdekesnek, a szerep megformálásában is ezt igyekszik hangsúlyozni. ?Vidnyánszky Attila rendező egy körtérre álmodta meg a darabot, ahol az összes színész mindvégig bent van a színpadon ? még akkor is, ha épp nincs is szerepe. A teret így nem könnyű végig megtölteni, de a próbafolyamatok során létrejött egy megfelelő atmoszféra: a színésznek egész egyszerűen csak bele kell helyeznie magát ebbe. Egy másik világba eljuttató, éteri kaland az egész.? ? mondta a művész. Az előkészületek során a színészek számára kutatók és történészek tartottak előadást a hunokról, hogy még jobban belehelyezkedhessenek a szerepbe. A mű színpadra állításának a fő célja, hogy megnézzük, honnan is jöttünk, kik is vagyunk. ?A közönség az elején nehezen vette fel a darab fonalát, de aztán kialakult a szükséges légkör, amelyben minden rezdülést és mozdulatot le lehetett venni, mindent lehetett érzékelni. Ez egy jófajta figyelem volt.? ? mesélte a színész a POSzT-on játszott darab kapcsán átélt élményeit.

Az Alföldi Róbert által rendezett Őrült Nők Ketrecére áttérve a musical fő mondanivalója és üzenete került fókuszba. Szól ez az elfogadásról, nyitottságról, emberi érzelmekről, kapcsolatokról, de a darabban végső soron ott benne van egy egész élet. ?Hidegrázós, ott van abban minden, jól meg van írva, jól meg van rendezve.? ? ecsetelte az ifjú tehetség. Az egymáshoz közelítésre, a másik felé való nyitottságra is igyekszik felhívni a figyelmet. ?Nagyon más volt a Kodály Központban előadni, mint az Átrium Film-Színházban. Csodálatos volt játszani, de egy-két jelenet atmoszférája teljesen más lett, mint az Átriumban, ahol a nézők a színpadhoz közelebb ülnek. Oda annyian, mint ahányan a pécsi előadásra jegyet váltottak, be se férnének. Mindannyian kinéztünk itt az előadás előtt a függöny mögül: felemelő érzés volt látni azt a rengeteg embert.? ? részletezte Fehér Tibor, miként élte meg a darabot egy jóval nagyobb és tágasabb helyszínen, mint ahova azt eredetileg tervezték.

A jövőről, az elkövetkező szerepekről és a munkáról következőképpen nyilatkozott az előadóművész: ?Egy színésznek mindig készülnie kell, és folyamatosan karban kell magát tartania. Én kis léptékben akarok haladni, mindig azzal foglalkozom, ami most van.? Sokszor jobban szereti a próbafolyamatot végigjátszani, mint magát az előadást, mert ebben van benne az út, az önmagunkról való folyamatos tanulás. Nem gondolja, hogy lenne álomszerepe, valami, amit mindenképpen el szeretne játszani a színpadon, hiszen a lényeg sokkal inkább: ?Adni, adni, az a jó, meg tanulni, tapasztalni, kipróbálni nagyon sok mindent, sok szempárba belenézni, ami vagy kacag, vagy könnyes, mindegy, csak valami történjen vele. Ezek szoktak továbblendíteni, ezek a jó dolgok.? A nagyközönség a következő évadban a Csongor és Tündében, valamint a Sziránóban is láthatja Fehér Tibort, aki mindkét darabban főszerepet játszik majd.

(Az interjút később teljes terjedelemben közöljük.)

Vargacz Alexandra

fotó: Tibenszky Móni Lisa