Mezey Katalin ?Boldog? című versének elhangzása után megtudtuk, Jókai Annának írta a költeményt, akinek a születésnapja is volt nemrég. Az elmúlt születésnap és a közelgő Advent okán Jókai Annát az ünnepről és boldogságról kérdezte először beszélgetőtársa. Az írónő tapasztalata szerint a boldogság általában rövid ideig tart, egy kegyelmi állapot - a megpróbáltatásokban ilyenkor beáll egy szünet. Az ínséges időkben ebből táplálkozunk, hiszen ha átéltük, máskor is átélhetjük. Valójában életünk utolsó percében tudjuk megmondani, boldognak mondhattuk-e magunkat, ha az utánunk jövők úgy tekinthetnek ránk, hogy valamit tudtunk erre a világra hagyni.
Az Advent várakozás, olyan szakrális időszak, melyben a fényt sötétség előzi meg, a természet is ezt mutatja, jég, hó, a fák pusztulása, harc a sötétség és a közelgő fény között. Elérkezik a karácsony, a gyöngyszeme annak az ünnepi sornak, melyben az életünket éljük. Ez a karácsony áldott, és nem csak a szűk családé, hanem gondoljunk az egyedül élőkre, elhagyatottakra. Meghívhatunk olyat, akinek szüksége van rá, és mindig gyújtsunk legalább egy szál valódi gyertyát.
Advent az önismeret ideje is, amikor a nem kívánt dolgok a lelkünkbe akarnak tolakodni, tudjunk rájuk nemet mondani. ?Békesség a jóakaratú embereknek? ? hangzik a zsoltár, Jókai Anna hozzáteszi: a rossz akaratúaknak is, ne veszekedjenek, háborúzzanak, hanem találják meg a békességet.
Mezey Katalin az est további részében alkotói világáról kérdezte az írónőt. Jókai Anna gyerekkorában kezdett írással foglalkozni, majd kamaszon abbahagyta. Amikor felnőttként, viszonylag későn újra írni kezdett, az a cél vezette, hogy a másik ember javára váljon. Hasonlóan, mint amikor olvasáskor ismerős léthelyzetekkel találkozott, és egy-egy irodalmi alkotásban kapaszkodót lelt, amit mintha Isten nyújtott volna a gödörbe, szakadékba került embernek. Ha a másik embernek is fáj, muszáj segíteni. Nem ihlet, hanem ún. létszomj vezeti, hogy leírja, esztétikai formába öntse a saját léttapasztalatait. Kegyelem, hogy meg tudja fogalmazni, írni.
Jókai Anna most készülő memoárjában részletesen leírja pályáját, melynek emlékezetes állomása 1998, amikor Ne féljetek című regényét közölte. Akkor azt gondolta, több regényt már nem ír, és ezt igazolta a mű sikere, amely húsz feletti kiadást ért meg. Mégis megváltoztatta szándékát, legújabb: Éhes élet című regényében a boldogságra éhes emberről próbált írni. Az írónő egyben óv a pénz-, hatalom-, és szenvedélyéhségtől, a sikerhajszolástól. Pénzre szükség van, hiszen munkánkért jár, de fontos a mérték, ne uralja életünket. A világban való létezés nem csak fizikai síkon zajlik ? figyelmeztetett az írónő. Eszmélése pillanatától kezdve isten alakú éhség van az emberben, mert belső létünk az isteni léthez közeli, s ezt az istenalakú hiányt be akarjuk tölteni. Esendők vagyunk, de van remény, hogy valamire ráébredhetünk, míg itt vagyunk. Legújabb regénye pozitív fordulattal végződik, összeáll egy kedvező szituáció, és valami megváltoztatható a világban. József Attilához hasonlóan Jókai Anna tanítani akar, felrajzolni egy olyan világképet, mely a szenvedő embernek segítségére lehet, hiszen sok ember keres valamit, amibe kapaszkodhat.
Mezey Katalin megjegyezte, igazán rossz, gonosz alakok, mint Bulgakov Mester és Margaritájában a Sátán, Jókai Anna regényeiben nem találhatók. Küzdő emberek a figurái, akik eltévesztik az irányt, felelőtlenségből ártanak egymásnak. Jókai Anna megerősítette, az ilyen figurák nála a vesztesek, és valójában sajnálja a mai gonoszokat, ezért nem tudja ábrázolni. Olyan megtévesztő mai fogalmakra hívta fel a figyelmet, mint a nyitottság, politikai korrektség, feminizmus. A nyitottság hangoztatásával ne csináljunk csapóajtót a lelkünkből, de az irgalom számára legyünk nyitottak. A politikai korrektség nevében ki nem mondható szavak helyett a szavakat szeretettel, megbecsüléssel, érzéssel használjuk, a túlhajtott feminizmus jegyében pedig nem fordulhat elő, hogy a nő számára a férfi nem fontos.
Az est során Tallián Mariann hangulatos hegedűszólóját hallhattuk a beszélgetések kereteként és végül Lázár Balázs köszöntötte egy-egy csokor virággal Jókai Annát és Mezey Katalint. Az írónő a pódiumbeszélgetés után nagyszámú érdeklődőnek dedikált köteteiből: Éhes élet (regény), Válaszoltam (interjúk), A Hit kapuja (beszélgetések Korzenszky Richárddal).
Csanda Mária
