A helyzet nagyon kritikus - állapította meg egy sajtóértekezleten Marina Hrusztaljova, a moszkvai építészeti hagyományok megőrzésén őrködő társaság képviselője. A sajtóértekezletet azért hívták össze, hogy nyilvánosságra hozzák a Moszkva öröksége válságos ponton című jelentést, amely részletesen foglalkozik a már megsemmisített vagy fenyegetett épületekkel.
A tájékoztatón kiderült, hogy egyes fejlesztések, mint például a Moscow City, benne Európa legmagasabb épületével, használaton kívüli ingatlanokon történnek. Más projektek azonban olyan épületek helyét foglalják el, amelyek jól ismertek mind a történészek, mind a turisták előtt. A legdrámaibb példa a Moszkva szálló, amely világszerte ismert épület (volt), a Sztolicsnaja márkájú vodka üvegének a címkéjét is díszíti. Lebontották, és most olyannal helyettesítik, amely csak az eredeti épület homlokzatát őrzi meg. Eltüntették a Vojentorg katonai áruházat is, Moszkva egyik legjobb szecessziós épületét. Helyére egy kereskedelmi központ került a régi homlokzat újra megcsinált változatával.
A hagyományőrzők nem akarják, hogy mesterséges várost hozzanak létre. A városi hatóságok azonban védelmezik ezeket a projekteket, hangsúlyozva, hogy az eredeti épületek javíthatatlanul rossz állapotban vannak a szovjet korszak évtizedei után. Az említett jelentés szerint az ilyen megközelítés a történelmi Moszkvát díszletszerű nagyvárossá teszi. A jelentés több tényezőt hibáztat a történelmi épületek lebontásával kapcsolatban. Így például azt, hogy a város tulajdonában lévő területeket 49 évre adják bérbe, ami arra ösztönzi az ingatlanfejlesztőket, hogy a gyors megtérülésre összpontosítsanak a hosszabb távú befektetések helyett.
A jelentés felsorolja a fenyegetett épületeket. Így a Gyetszkij Mir gyermekáruházat a Lubjanka-téren, a volt KGB központi épületével szemben és a caricinói kastélyegyüttest, Moszkva déli részén. Fájlalja a jelentés a nemrég bekövetkezett veszteségeket. A lista magában foglalja a Rosszija szállodát, amely kirítt a Vörös tér közvetlen környezetéből.
A jelentés megállapítja, hogy az esztétikai érték nem lehet egy épület megőrzésének egyetlen ismérve. Bármennyire kritikusan szemléljük is a szovjet korszak modernizmusát, az tényleges, érezhető hozzájárulás volt a 20. század építészetéhez. Minél élénkebben fejezik ki ezek az épületek azt a korszakot, annál értékesebbek a történelem és a kultúra szempontjából - hangsúlyozza a jelentés.
(Múlt-kor/MTI)
