Ahol a fehér galamb találkozott a fekete kutyával

Weisz Teréz gőzmosó, ruhafestő és vegytisztító gyárának felvételi boltja, a Fehér galamb divatáruüzlet, az Apolló mozi, Gondos Sándor úri- és hölgyfodrász üzlete, Pick Jakab, a neves bútorgyáros bemutatóterme, valamint a Fekete kutya fűszerkereskedés egykor mind a miskolciak számára legendás épületben, a Weidlich-palotában működtek.

Weidlich Pál 1862-ben, a Vasvár megyei Mogyoró-Kál községben, a család legkisebb, tizenegyedik gyermekeként született. Édesapja, Weidlich Vilmos gróf Erdődy István jószágigazgatója volt. Pál Szombathelyen járt kereskedelmi iskolába, szakmai gyakorlatát Bécsben, a Mariahilferstrassén lévő Zum schwarzen Hund, azaz a Fekete kutyához elnevezésű csemegeüzletben végezte. A sors különös játéka, hogy aztán 1881-ben Miskolcon éppen Máhr Károly 1756-ban alapított, szintén Fekete kutya nevű fűszerüzletébe került üzletvezetőnek. 1890-ben elnyerte a Baross Gábor közmunka- és közlekedésügyi miniszter által kiírt tanulmányútra szóló pályázatot. A Mediterráneumban, Kis-Ázsiában, sőt még Kínában is járt, és tapasztalatairól útinaplót vezetett, amely nyomtatásban is megjelent.

Miskolcra visszatérve megszerezte a Fekete kutya tulajdonjogát. 1892-ben megnősült: a tekintélyes miskolci kereskedő, Fűrész Ferenc Ida lányát vette feleségül. Üzletének nívós árukészlete vonzotta a vevőket. Sikeres üzletemberként maga is ösztöndíjat alapított Miskolc ifjú kereskedőinek javára. Saját tokaji borát árusította az üzletében, amellyel az 1896-os és az 1900-as világkiállításokon nemzetközi elismerésben is részesült. Sikerei csúcsán elhatározta, hogy Széchenyi utcai földszintes üzlete helyett az utca túloldalán emeletes, modern üzletháza lesz. Megvásárolt két egymás melletti telket, lebontatta a rajtuk álló egyemeletes házakat, és impozáns üzletházat építtetett, amelynek mérete, stílusa, modern megjelenése egyaránt tükrözte vagyoni helyzetét és modern gondolkodásmódját.

Az üzletház megtervezésére a kor egyik sztárépítészét, Hajós Alfrédot kérte fel. Hajós széles körben ismert és elismert személyiség volt, ő szerezte hazánk első olimpiai aranyérmét. Virtuóz építésznek számított, és fogékony volt a modern irányzatokra. „A város egyik legnagyobb látványosságú palotája”, mint a korabeli sajtó írta, 1912-re épült fel, és a késő szecesszió jegyeit viseli. Az utcafronton, a földszinten található két üzlet hatalmas üvegportálokkal, díszes fémkeretekkel készült, a fölöttük lévő, elegáns lakásban lakott a Weidlich család. A felső szint lakásainál már játékosabban törte meg a felületet az építész, majd mintegy megkoronázásképpen toronysisakokkal zárta le a palotát.

A földszinti üzletek egyikében üzemelt a Fekete kutya fűszerüzlet. Weidlich Pál minden távozó vevője előtt kinyitotta az ajtót és megköszönte a vásárlást, akármilyen apróság került is a kosárba. A névadó kutya az üzlet portálja fölötti konzolon ült. A szomszéd üzletbe a szintén városszerte elismert divatáruüzlet, a Fehér galamb költözött, így a kutya mellett egy fehér galamb is tollászkodott az épületen. A kutyaszobor jelenleg a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum gyűjteményét gazdagítja.

A főutcai homlokzat mögött óriási, körfolyosós épület található. Harminc lakásának és huszonnégy üzletének kiadása komoly bevételt hozott Weidlich számára. A Pece-patak egyik ágáig érő épület hátsó frontja jóval egyszerűbb kivitelezésű, mint a főutcai homlokzat.

A budapesti bérházakat idéző épület legmívesebb részei a kovácsoltvas korlátok és rácsok, amelyek a miskolci Demeter testvérek üzemében készültek. A belső udvart is egy különleges rács választotta el az utcától, amelyet Hajós Alfréd tervei alapján egyszerűen le lehetett süllyeszteni a pince szintjére, és amely a mai napig működőképes. A pincében berendezett raktárban síneken futó kocsikkal mozgatták a fűszerüzlet termékeit. A pincét olyan nagy méretűre tervezték, hogy az éppen elterjedőben lévő új szórakoztató intézmény, a város első mozija is benne lelhetett otthonra. A mozgóképszínház, amely a korban divatos Apolló elnevezést kapta, 1911 decemberétől 350 férőhellyel, kellemes hőmérséklettel és büfével várta az érdeklődőket.

Weidlich a századfordulón felkapott közeli üdülőhelyen, Lillafüreden is építkezett; nyaralója a Hámori-tó partján még most is áll, jelenleg szállodaként üzemel. A palotaszállót az ő villája helyére szerették volna építeni, de Weidlich nem engedte át kedvelt családi üdülőjét, így az állami beruházásként épített legendás szállodának kissé távolabb kellett helyet keresni.

Weidlich Pálnak fényesen jövedelmezett az üzlet, a bérpalota és természetesen a szorgalmas munka: az 1930-as években már ő volt Miskolc egyik legtöbb adót fizető polgára. 1937-ben üzletének vezetését, majd 1939-ben a tulajdonát is átadta László fiának. A cég 1943-ben megszűnt. Weidlich Pál 1946-ban hunyt el.

Bár a miskolci főutcán magasodó palota toronysisakjait az 1960-as években eltávolították, a 2012-ben felújított épület homlokzata mára visszanyerte eredeti szépségét, az itt lakók pedig továbbra is Weidlich néven emlegetik az épületet.

A képek a szerző felvételei.