A 27-i, két felvonásból álló táncszínházi est első része Alexander Ekman Szeszély című műve, második felvonása az est címadó darabja, a Prométheusz. A produkció a Nemzeti Táncszínházzal együttműködésben valósul meg.
Szeszély
Alexander Ekman 2006 nyarán, a barcelonai IT Dansa közreműködésével alkotta meg a Szeszély című, humorral telített darabot emberekről, akik szakadatlan küzdenek a beilleszkedéssel, és folyton racionálisan igyekeznek viselkedni. Hogyan próbáljuk fenntartani ép elménk látszatát még akkor is, mikor legbelül az őrület kerülget bennünket?
A mű egésze való életből vett, változatos szituációkat mutat be. Ekman a próbákat nézve döbbent rá, hogy egy különös, sötét és szomorú musicalt sikerült alkotnia. Valójában nem eldönthető, hogy nevetni kellene-e vagy sem. Humoros, de nem igazán vicces. Szomorkás, mégsem annyira szomorú. Élvezetes, ám mégsem annyira kellemes.
Prométheusz
A Prométheusz teremtményei című balettzene volt Beethoven első találkozása a színpaddal az 1800-as évek legelején. „Beethoven zenéje izzik, mint a tűz. A tűz olyan szimbólum, amely jól kifejezi az ember vágyát a fényre és az ismeretlen megismerésére. Az én értelmezésemben Prométheusz antihős. Ez a helyzet tragikomikus elemeket visz a történetbe, és a balett egyfajta burleszkké alakul” – vallja Egerházi Attila, a produkció koreográfusa, a Székesfehérvári Balett Színház igazgatója.
A táncszínház repertoárján továbbra is szerepel a novemberben bemutatott, Pillangók című, háromfelvonásos táncszínházi estje, amelyben Egerházi Attila Pillangók és Zero Gravity, valamint a világ élvonalbeli koreográfusa, Lukas Timulak A Place Between című darabjai kaptak helyet.
Zero Gravity
„A balett tulajdonképpen egy látomás, egyfajta költői kép, amely az ember súlytalanság vagy még inkább súlytalan lebegés iránti vágyát ragadja meg. Az anyaméhben átélt súlytalan lebegés érzése végigkíséri az ember életét, ami gyakorta tudatalatti vágyként jelenik meg.
A Zero Gravity című balett az ember istenadta szabadságvágyát fejezi ki. A repülés, a szabadon szárnyalás, egyúttal a gravitáció legyőzése iránti vágya révén a földhözragadtság illuzórikus érzetéből és állapotából vágyik kiszakadni, és minduntalan visszatérni eredendő állapotába, spirituális otthonába. A materiális dolgoknak, megnyilvánulásoknak súlya van földi világunkban. Ami súlytalan itt a Földön, az spirituális jellegű és minőségű, amiként a lélek is. Így a súlytalanság érzete nem csupán fizikai értelemben nyilvánulhat meg, épp úgy vonatkozik a lélek súlytalanságára.” Egerházi Attila
A Place Between
Új élmények, helyek, helyzetek keresése része az ember természetének. Időnként rátalálunk egy-egy átmeneti állomásra vagy állapotra, de ritkán találunk maradandó helyet, mely elégedettséggel tölthet el. Ebben a darabban Lukas Timulak ezeket a futó pillanatokat fedezi fel. Lehet ez egy pillanat két mozdulat között vagy akár a tér születésünk és halálunk között. Szüntelenül, mindannyian két tevékenység között létezünk.
Pillangók
Egerházi Attila így beszélt a darabról:
„A pillangók az élet költőiségét testesítik meg. Élénk színekben pompázó szárnyaik, kiszámíthatatlan röptük elkápráztatja a szemet. Földön csúszó hernyóként születnek, és metamorfózisuk során a légben szabadon ide-oda reppenő, szárnyaló lényekként halnak meg. A szépség, játszi könnyedség és az elérhetetlen, talán soha be nem teljesülő vágy megtestesítői. A boldogságé, amely, mint a könnyű röptű pillangó, kezünkre szállva velünk időzik egy darabig, majd tovaszáll. A pillangókat csábítja a fény, amelybe szállva elégnek. Egyszerre boldogító és fájdalmas élmény találkozni velük. Csapongó röptükben jelen van az élet és a halál. Az örökkévalóság és a mulandóság.”
Az előadásokról további részletek itt.
