Mit jelent az osztálynak a POSzT-on való fellépés?

Ifj. Vidnyánszky Attila nagyon jó szemű fiatal művész. Meghatározó, magával ragadó volt az a lendület, amellyel instruált, van a jelenlétében inspiráló hatás. Emellett fontos volt, hogy szinte korosztálybeliek dolgoztak együtt rendezőként és színészként, ebben a klasszikus Shakespeare-darabban.

Annak nagyon örültem, hogy a zsűri több tagját is láttam a nézők között. Az első visszajelzések is jók, azt viszont sajnálom, hogy igazgatók, rendezők nem voltak kíváncsiak az előadásunkra. Mindenféle fesztivál ? így természetesen a POSzT is ? egy-egy lehetőség számunkra megmutatkozni. De az is fontos, hogy írjanak rólunk és még inkább bekerüljünk a szakmai köztudatba. Amennyire jó tanárnak érzem magam, annyira nem vagyok jó a menedzselésben, lehet, ezen a területen erősítenünk kellene.

 

Hogyan indultak el a pályán azok, akiktől ezt a remek előadást láttuk?

Harminc éve tanítok színészeket, három társulatot is felneveltem már, tehát bátran mondhatom, otthon vagyok a színház-pedagógiában.

Annak idején nagyon kemény felvételit tartottam ennek az osztálynak, a szokásos három helyett négy rostán át válogattam ki a jelentkezőkből azokat, akik ebben a darabban játszottak. Már a másodrostán nagyon fontos volt, hogyan mozognak, illetve egy mozgáskompozícióra miként tudnak rátenni szöveget. Folyamatosan fáradtak a felvételi során és így még a jelentkezők vitálkapacitását is tudtuk mérni. Ének- és beszédtanár segített a kiválasztásban, de alapvetően én döntöttem el a jelentkező sorsát. 340 jelentkezőt hallgattunk meg, akikből megalakult a 17 fős osztály, de az évek folyamán ez is csökkent, ma 14 tanítványom van.

Elvárt valamiféle előképzettséget?

A jelentkezők jó része valamiféle képzettség birtokában jön, ami azt jelenti, valahol már felvettek egy stílust, amelyből már nagyon nehéz kimozdítani őket. Ezért jó az, ha valaki ?tiszta?, de közben az előképzettség is számít. Mutatja, hogy a jelentkező komolyan gondolja a színészi pályát, és ezért képezte is már magát valamelyik tanodában.

Uray_Peter

Hogyan haladtak a képzésben?

Megtisztelő volt számomra az osztályfőnöki kinevezésem. Nagyon leterhelt ugyan, hogy nem igazán volt körülöttem segítség. Előnyt jelentett, hogy szabadon dolgozhattam ki azt, amit én erről az egészről gondolok. Már az elejétől nagyon kemény fizikai és zenei képzést vezettem be, sok filmet néztünk meg, majd kielemeztük őket. A kommunikációs gyakorlatokon kiderült, hogy a diák mennyire tud ráérezni dolgokra és mennyire képes másokkal viszonyt teremteni.

Az első év végére már nagyon szépen mozogtak, de emellett ? ami legalább annyira fontos ? nagyon erős lett a színpadi jelenlétük. Követelmény egy jó színésztől, hogy a színpadon önazonos legyen, és a teste, a fizikuma, az érzetei benne legyenek a játékában.

Az osztályom nagyon megtanult dolgozni: már az első próbára tudják az szöveget, ami nagyon ritka a színházaknál. Én sohasem mondtam, hogy ez az elvárásom, de ők ráéreztek erre, és ezért soha nem volt szükség győzködésre.

Szerencsésnek érzem magam abban a tekintetben is, hogy olyan embereket sikerült találnom, akik nagyon muzikálisak, amit szintén fontosnak tartok.

Mi lesz a tanítványokkal a végzés után?

Dilemmák gyötörnek, hiszen olyan vagyok, mint egy apa, aki a legjobbat akarja a gyerekeinek. Látom, hogy az diákjaim nagyon erősek, és ez a következő két évben csak fokozódni fog. Munkát mindenki talál majd, de sajnos úgy érzem, manapság a színházak nem érdeklődnek az új színészek iránt.

Ami bizakodásra ad okot, hogy Vidnyánszky Attila már hívta az osztály tagjait szerepelni a Nemzetibe, egyikük játszott Kaposváron, néhányan pedig Kecskemétre mentek fellépni.

Szükség van manapság a jó színészekre?

A színész akkor él, amikor próbál és játszik, így nem véletlen, hogy sokuknak szó szerint problémásak a civilben való élethelyzetek, mert nem olyan intenzitásúak, mint a színpadi játék.

Annak idején azzal az elvárással indítottam az osztályt, hogy mindenkiből nagy színész legyen. De megjelenik az a furcsa élethelyzet is, hogy akar-e egyáltalán egy színházigazgató, egy rendező jó színészekkel dolgozni. Vannak, akiknek ez fontos, de olyanok is vannak, akiknek nehézséget okoz olyan színészt rendezni, aki széles körű szakmai tudással rendelkezik, emellett tele van ötletekkel és energiával. Úgy gondolom, jó színészekre szükség van, ám a szakmában nem mindenki osztja feltétlenül ezt a véleményemet.

Tölgyesi Tibor