Tíz éve áll a Kodály Filharmonikusok élén, ez alkalmat ad a számvetésre. Mit sikerült megvalósítani a kitűzött célok közül, és mik állnak még feladatként ön előtt?

A személyes vonatkozást tekintve tíz év elteltével is ki tudom jelenteni, hogy elképzelni sem tudnék a magam számára szebb feladatot, mint a debreceni kulturális élet zenei szegmensének fejlesztését. Nem cserélném el semmilyen tekintélyes zenei pozícióra; annak ellenére sem, hogy az érdeklődésem nagyon szerteágazó, és számos dologgal foglalkozom. Azt hiszem, a zenei életen belül bármilyen más kihívás untatna, hiányozna belőle az a sokszínűség, ami talán csak Debrecenben van meg. Ha nagyon le szeretném egyszerűsíteni: azzal, amit a városban a hangversenyélet felvirágoztatásával az adott körülmények között eddig elértünk, akár elégedettek is lehetnénk, az operajátszás és a zenés színház terén viszont még komoly feladatok állnak előttünk.

A vidéki városokban eltérő konstrukciók működnek: akad, ahol a színház saját zenekarral rendelkezik, másutt a város szimfonikus zenekara látja el a színházi feladatokat. Debrecenben ez utóbbi felállást örökölte meg az elődjétől.

A konstrukció egészét tekintve sokat változott, mióta átvettem, annak ellenére, hogy akkoriban már egy szervezetben működött a zenekar és a Kodály Kórus, és – ahogyan mondta – a színházi szolgálatok is az együttesre hárultak. Ám komoly egyeztetési nehézségekkel küzdöttek, pedig a hangversenyek látogatottsága rendkívül alacsony volt. Néhány hónap alatt megszüntettük az egyeztetési problémákat, és kiépítettük a Kodály Filharmóniát, amely azóta a város klasszikus zenei produkciós központja. Immár hozzánk tartozik a hagyományos Bartók Béla Nemzetközi Kórusverseny szervezése, és hamarosan útjára indítjuk a Kodály Zoltán Nemzetközi Zenei Versenyt is. Ha már felvetette az országos összehasonlítást, fontos hangsúlyoznom, hogy az országban a Kodály Filharmonikusok a leghatékonyabb zenekar. Viszonylag kis létszámmal – hetven főállású művésszel – működik, és az opera- és operettjátszás színházi szolgálatait is ellátja. A Kodály Filharmónia tehát unikális brand, amely rendkívül sokrétű feladatokat old meg.

Kodály Filharmónia

Ez előnyére válik vagy inkább a minőség rovására mehet?

Szerintem a jó értelemben vett hatékonyság nem kell, hogy a minőség rovására menjen, természetesen a megfelelő határokon belül. Mostanában sokat foglalkozunk a terveinkkel. Kinőttük a korábbi kereteket, így az új célkitűzésekhez kell igazítanunk a szakmai apparátus és az infrastrukturális háttér méretét. Az elmúlt években folyamatosan nőtt az állami támogatás aránya, és ez – az önkormányzati forrásokkal együtt – egyre magasabb színvonalú és szélesebb körű feladatok ellátására adhat lehetőséget, amelyekhez ráadásul a bevételeink növelésével magunk is hozzájárulunk. Bár megjegyzem, hogy a vidéki hivatásos zenekarok, ahol a finanszírozás alapvetően állami és önkormányzati támogatásokból tevődik össze, sokszor nincsenek könnyű helyzetben: ha többet ad az állam, az önkormányzat azzal az összeggel igyekszik csökkenteni a saját hozzájárulását. Visszatérve az eredeti kérdésére: merem remélni, hogy a Kodály Filharmonikusok művészi szempontból is a fénykorát éli.

Van ennek valamilyen objektív mércéje?

Egyrészt szempont lehet, hogy – a még mindig szerény fizetések ellenére – mennyi fiatal muzsikust tudunk Debrecenbe vonzani, akár más zenekaroktól is. Az egész szakma utánpótláshiánnyal küzd, ez a fővárosban – a több mint tíz hivatásos szimfonikus zenekar dacára – talán kevésbé érzékelhető. A munkaerőpiaci visszajelzés mellett természetesen a közönség visszajelzése a legfontosabb. A pandémia előtt már tízszer annyi bérletet adtunk el, mint amikor idejöttem. Debrecenben a hangversenyek a társadalmi élet meghatározó eseményei, és ez fontos küldetésünk.

Bizonyára gondolkodnak a lehetőségek bővítésén.

Folyamatosan. Nemrég alakult meg a Debreceni Zenei Tanács, amely kifejezetten ezzel és a különböző folyamatok összehangolásával foglalkozik. 2023-ig tart a Csokonai Színház felújítása, jövő tavasszal pedig átadják a színház új játszóhelyét, a Csokonai Fórumot. Azt reméljük, hogy ezzel megnyílik annak a lehetősége is, hogy a zenés előadások a nagyszínpadon nagyobb súllyal jelenjenek meg.

Fotó: Derencsényi István 

Miért volna érdemes helyi operaprodukciók létrejöttét segíteni, amikor a tapasztalat országszerte az, hogy az előadásokra zömében fővárosi énekeseket hívnak?

Mert a közönségnek szüksége van rájuk. A problémát az jelenti, hogy az ország kulturális szempontból még mindig meglehetősen vízfejű. A Magyar Állami Operaház pedig a saját monopolhelyzetét igyekszik biztosítani, olyan szerződéseket kínálva a művészeknek, amelyek nem vagy csak rendkívül nehezen teszik lehetővé, hogy másutt munkát vállaljanak. A terveink megvalósítása érdekében szerződtettük Ács János karnagy urat, aki amellett, hogy vezető szerepet vállal majd a debreceni operajátszás erősítésében, reményeink szerint a fiatal művészek kineveléséért is rengeteget fog tenni.

Egy debreceni hangversenyterem építése is rendre felmerülő javaslat.

Hiszen a közönség növekvő igénye mellett a konferenciaturizmus is évről évre több kapacitást igényel a közös használatú Kölcsey Központtól. Ráadásul a központon a Csokonai Színház épületének felújítása miatt jelenleg még több társulatnak kell osztoznia, így egyre többször találjuk magunkat nehezen kezelhető helyzetben. A következő évadra talán még a bérleteinket is újra kell gondolnunk. A komoly előrelépéshez tehát infrastrukturális beruházásra is szükség van, aminek különösen fontos kontextust adhat, ha a globális márkák beruházásai Debrecenbe érkeznek, hiszen a zene nemzetközi nyelve tovább erősítheti a mi küldetésünknek a kulturális életben betöltött szerepét. 

Somogyi-Tóth Dániel egyik nagy szenvedélye a légifotózás

Az idén ötvenéves Kodály Kórus élére nemrég új vezető érkezett. Mit remél Kocsis-Holper Zoltántól?

Elsősorban a Gulyás György által lefektetett hagyományos alapok megőrzését, amelyek révén a kórus a Kodály-örökséget, valamint a barokk és a kortárs műveket egyaránt képes kiemelkedő művészi színvonalon interpretálni. A hitvallásom a zenekarra vonatkozóan is az, hogy a népszerű műveket műsoron kell tartani, és ezek örvén megismertethetjük a közönséggel az általunk kiemelkedőnek tartott, ám kevéssé ismerteket is. A kórusnál ez komplexebb kérdés, ezért az énekkari bérletsorozat összeállítását teljes egészében Kocsis-Holper Zoltánra bíztam, akivel együtt hiszünk abban, hogy az általa megálmodott, crossover elemeket is tartalmazó koncertek a hagyományos a cappella hangversenyek iránti érdeklődést is generálhatják.

Gondolja, hogy a debreceni zenei együtteseknek érdemes országos szakmai babérokra törniük?

Budapestire kevésbé, hiszen a tíznél is több fővárosi zenekar bőséges kínálatot nyújt. A vidéki nyolcmillió lakost pedig összesen hat zenekar szolgálja ki. Mi a régió törekvéseit és a nemzetközi helytállást szeretnénk előtérbe helyezni.

Ahogyan beszél, abból sokkal inkább egy kulturális menedzser képe bontakozik ki, mint egy karmesteré, orgonistáé.

A zene az életemnek csupán az egyik része, és azon belül a zenélés is csak az egyik terület – legyen az orgonakoncert vagy vezénylés. Engem a kihívások éltetnek, és éppen olyan izgalmasnak találom a hatékonyság növelését célzó üzleti tervek kidolgozását, mint egy Dvořák-szimfónia dirigálását. Szerencsés helyzetben vagyok, hiszen karmesterként negyvenévesen még nem maradtam le semmiről, és mindig azt remélem, hogy a zene meg fog várni. Azok az üzleti és kulturális menedzseri elképzeléseim viszont nem, amelyekkel kifuthatok az időből.

Nyitókép: Somogyi-Tóth Dániel a debreceni Kodály Filharmónia alapításának 90. évfordulója alkalmából tartott koncerten a debreceni Bartók teremben 2013. október 1-jén. Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt