„Férfiasság és erő az elgondolásban, gyengédség és játékos fantázia a részletek kitalálásában” – fogalmazta meg 1913-ban Bárdos Artúr műkritikus Lajta Béla művészetének esszenciáját. Lajta alkotásait nehéz műfaji határok közé szorítani. A magyaros szecesszió egyik sajátos változatában tervezett, de korát jóval meghaladó módon az art déco, majd a Bauhausra jellemző modern stílus is megjelent épületeiben, amelyekkel jó húsz évvel haladta meg korát. Ma látva házait nem érezzük modernségét, mert azóta már számtalan épület készült hasonló stílusban, de az 1910-es években szokatlanul és szinte előzmény nélkül születtek meg alkotásai. A Lajtát ért hatások mind nyomon követhetők: az észak-európai téglaépítészet, elsősorban a finn, angol és német példák követése, Lechner Ödön újításai, a magyar népművészet motívumvilága, zsidó identitása mind tetten érhetők munkáin, de ettől függetlenül egyediségük, díszítettségük és a részletek legaprólékosabb kidolgozottsága miatt Lajta Béla kiemelt helyet foglal el a magyar építészet történetében.
Leitersdorfer Béla néven született 1873-ban Óbudán egy szabómester fiaként. A belvárosi főreáliskola után a Műegyetemen tanult, 1895-ben kapta meg építészdiplomáját, majd rövid ideig Hauszmann Alajos irodájában dolgozott. Ezután európai körútra indult, lenyűgözte Olaszország művészeti gazdagsága. Egy időre Berlinbe költözött, ahol Alfred Messel és Ernst von Ihne mellett dolgozott, akik azt vallották, hogy a klasszikus építészet hagyományait tisztelni kell, de csak annyira, hogy inspirációs forrásként szolgáljanak. Berlin után London, Párizs, Spanyolország következett az útkeresésben. Első sikeres tervét még Londonból küldte a pesti zsidó templom pályázatára, amellyel harmadik helyezést ért el. Útkeresését hazatérte után sem zárta le: bejárta az országot, a népi építészet és motívumvilág megismerése egész életében ihletadó volt számára.
Az újító, modern szemlélet utáni vágyát Lechner Ödön magyaros szecessziós stílusa szólította meg először, dolgoztak is együtt Lajta műtermében. Közös munkájuk eredménye volt az azóta sajnos elpusztult szecessziós műremek: a New York kávéház szélfogója. Lajta egyetlen olyan fennmaradt épülete, melyet lechneri stílusban tervezett, a zentai tűzoltókaszárnya, amely 1904-ben készült el. A megrendelők a tűzoltó-felszerelések tárolásán túl közösségi terek kialakítását is elvárták az ifjú építésztől, aki rendkívül költséghatékonyan oldotta meg feladatát. Az épület vakolatát különleges, stilizált lángnyelvformák díszítik.
Első jelentős épülete Malonyai Dezső villája volt 1905-ben, amelyet a megrendelő és az építész közösen álmodtak meg. Malonyai formáiban magyaros, belső elrendezésében angolos épületre vágyott. Lajta az erdélyi parasztépítészet nyomán indult el, amely a magas kontyolt tetőben, a faragott ereszben, a belső faburkolatokban és a népi motívumvilág gazdag használatában köszön vissza.
A Lajta Béla egyéni látás- és tervezésmódját tükröző első középület a Wechselmann Ignác és neje, Neuschloss Zsófia által alapított Zsidó Vakok Intézete volt. A gyermektelen házaspár célzott adományával felépült intézet (mely zsidó és nem zsidó gyermekekről fele-fele arányban gondoskodott) az első budapesti középület, amelyet a népművészet formavilágával díszítettek. A T alaprajzú épület komor, téglaborításos külleme középkori hangulatot áraszt, de a belső részletek játékossága, részletgazdag kidolgozottsága ámulatba ejtő. Lajta a bútorokat, egyéb berendezési tárgyakat is egyedileg tervezte meg az intézet számára. Mára ezek már nem láthatók, az épülettartozékok – korlátok, kilincsek, padlózat, kapuk és kerítések – azonban fennmaradtak. Az utcafront ékessége a Galambos Jenő által készített kovácsoltvas kerítés, amelyen különleges állatalakokon túl Braille-írással készült versek is helyet kaptak.
Lajta már fiatalon több társadalmi szervezetben is szerepet vállalt: alapító tagja volt az 1902-ben megalakult Magyar Építőművészek Szövetségének, 1903-tól pedig a Pesti Chevra Kadisa temetőkért felelős műszaki tanácsosa lett. E minőségében számtalan síremlék megtervezése fűződik a nevéhez, valamint a Kerepesi úti (jelenleg Salgótarjáni utcai) zsidó temető szertartási épületének és a temetői felügyelői laknak a tervei is. A monumentálisan archaikus megjelenésű épületegyüttes ugyancsak komor középkori várfalat idéz, díszítésében az egyszerű geometriai formák és az eltérő textúrák, színek érvényesülnek. Lajta pénzbeli adománnyal is hozzájárult a szertartási épület megszületéséhez. A Chevra Kadisában betöltött tisztsége révén az Amerikai úton felépülő szeretetház tervezésére is pályázott, amelyet el is nyert. Bár az épület homlokzatát többször átrajzoltatta a bírálóbizottság, kitartottak Lajta mellett, mert arányaiban, elrendezésében a legjobbnak találták a tervét. A terméskő burkolat, az épület tömegformálása erősen emlékeztet az Eero Saarinen által tervezett Finn Nemzeti Múzeum épületére.
Nagyszabású épülettervei mellett Lajta kisebb feladatokat is vállalt. Egyik gyönyörű üzletportálja szerencsére ma is látható. Budapest V. kerületében, a Szent István tér 15. szám alatt Hecht Jónás és fia számára egyszerre dekoratív és monumentális portált tervezett: a halványzöld, gresmázas, mintás csempefelületeken és a domborított vörösréz lemezeken népművészeti eredetű ornamentika látható. Lajta játékosságát tanúsítja, hogy az egyik kapu felett található halmotívummal a megrendelő személyére utalt, ugyanis a Hecht németül csukát jelent.
Lajta Béla talán legkomplexebb alkotása Bárczy István főpolgármester iskolaépítési programjának zászlóshajója: a VIII. kerületi felső kereskedelmi iskola a Vas utcában. Itt több gyakorlatias újítást is kitalált Lajta: lekerekítette a folyosósarkokat, kényelmes padokba ültette a diákokat, a tanári katedrákat lekicsinyítette, a ruhatárakat és a szemléltető eszközök üvegtárlóit a folyosókra helyezte. Az iskolaépület máig őrzi Lajta szinte fényűzőnek tűnő belsőépítészeti megoldásait: ugyanaz az egyedi motívum került a padlóra, a falicsempékre és a máig működő lift fafülkéjének intarziaberakásaira. A világítótestek szintén egyedileg tervezettek, a könyvtárszoba a legfelső emeleten tetővilágítást kapott, de még a tornaterem is különleges növényi ornamentikával büszkélkedhet.
Testvérei számára Lajta üzletházat tervezett a pesti belvárosi Szervita térre. Az épület különleges, egyedi megjelenésével reklámhordozóvá is vált. 1912-ben készült el a rendkívül modern megjelenésű szabóság és bérház: a szinteket a Zsolnay-gyárban készült pirogránit párkányok választják el egymástól, modern, egyszerű vonalvezetésük páratlan és egyben meghökkentő is volt kortársai számára. Manapság sem találunk hasonló megjelenésű épületet: a divatszalon a ház révén mindenki számára ismertté vált.
Modern elképzelés alapján született a Harsányi fivérek számára tervezett Népszínház utcai bérház is. A telek minden adottságát kihasználva készült el a sarokház: a lekerekített erkélyű, modern vonalvezetésű épületről nem is gondolnánk, hogy 1912-ben adták át, hét évvel a németországi Bauhaus iskola alapítása előtt. Ívelt folyosókkal alkalmazkodott a szűk téradottságokhoz, ezeken fekete-fehér kockás padlócsempe követi a falak vonalát, a folyosók mélykék falicsempéjének szélén pedig szintén fekete-fehér csíkos zárócsempe fut végig. A Lajtára oly jellemző díszítések itt sem maradtak el: a homlokzaton, a kapun, annak üvegablakán is láthatók népi ihletésű, kedvelt virágmotívumai.
A Parisiana mulató – a mai Újszínház a Budapest VI. kerületében lévő Paulay Ede utcában – megtervezésekor egy másik stílusirányzatot előlegezett meg Lajta: az art décót. 1909-ben épült fel a meglepően modern kinézetű mulató; geometrikusan stilizált, végtelenül leegyszerűsített formák jellemzik, az exkluzivitást sejtető gazdag anyaghasználat és a keleties motívumok pedig már a húszas évek életérzését juttatják eszünkbe.
Lajta Béla életművét húsz év alatt hozta létre, az első világháború kitörése után már nem tervezett. Tragikusan fiatalon hunyt el 1920-ban – e két évtized alatt azonban minden épülete más és más, és a korszak európai élvonalába tartozik.
Lajta Béla 150 – Budapesti épületsorsok címmel a Kiscelli Mőzeumban látható kiállítás 2024. április 28-ig. Részletek itt.
Fotók: Antal Dániel / Kultúra.hu és a szerző felvételei
