Tavaly novemberben lehetett hallani, hogy összehoztál egy új, versek megzenésítésére szakosodott elektroprojektet Electro Lyra néven, majd néhány hónap múlva máris egy új zenekart szerveztél, ez lett a hintaLOW. A közös nevező két zenész, a csaksimándorka és mikii, azaz te. Egymás mellett fut a két produkció, vagy egymásba ért valahol?
A rap, a hiphop, a slam is a versek határvidékén mozog. Mi tavaly valóban József Attila, Kosztolányi meg Ady soraitól indultunk, és bele is nyúltunk néha a szerkezetekbe, hogy frissek legyenek a versek, ne a tankönyvek ízét érezze a hallgató, de aztán jött egy pillanat, amikor csak ketten voltunk a próbákon, és elkezdtünk erőteljesebb zenei alapokat és saját dalszövegeket írni. Február végén indult a hintaLOW, úgy, hogy volt egy ötletem, amit megmutattam, és csaksimándorka azt mondta, ez neki nagyon tetszik. Kértem, nézzük meg, mit tud vele kezdeni. Megnéztük, jó lett, maradt…
Úgy tűnik, gyorsan dolgoztok. Már fent van a zenekar a streamingcsatornákon, és kint az első hivatalos videótok is.
Még három hónap sem telt el, de már tíz dalból állt a repertoár. A stúdiózás igénye a koncertek előtt fogalmazódott meg bennünk, szerettük volna, ha van egy hangmérnök, aki kívülről hallja a zenénket, és segít, hogy mindenből a legjobbat hozzuk ki. Ká (azaz Kovács Károly az Árnyéknyúlból) jó gitáros, énekes is, akinek a véleményére kreatív producerként is számíthatunk.
Mi történt a Budapesten is sikerrel bemutatkozott LED nevű szintipop-formációddal?
Ha egy zenekarban két ember nem egyezik száz százalékban, az nem fog működni, akkor nem tudnak olyan döntéseket hozni, ami mindenkinek tökéletesen, kompromisszummentesen jó lesz. Ezt beláttuk, és elköszöntünk egymástól, de a barátság megmaradt, figyelünk egymásra. A hintaLOW más, a műfaj is, a munkamódszer is, minden. A dalokat együtt írjuk, a szövegeket is, a végén már mi sem tudjuk, hogy melyik szó, melyik sor kitől jött. Nagyon intenzíven éljük meg az alkotás folyamatát.
Korábbi két formációd, a No-Co 2001, a LED is duó felállású, ahogy a hintaLOW is. Miért ragaszkodsz akkor mégis a duó felálláshoz?
A siker nem attól függ, hogy hányan vannak egy zenekarban. Két ember könnyebben tud egyeztetni, egymásra hangolódni. Mi a színpadon is egymás mellett állunk, én is elöl vagyok a „pulttal”, csaksimándorka meg a mikrofonjával.
A pop nyelve általában egyszerűbb, mint a verseké, mert a popdal formátum nem bírja el a versvilágok komplexitását. A ti szövegeitek ehhez képest líraiak…
Többféle stílusból áll össze a hintaLOW, nagy hangsúlyt fektetünk a szövegekre, az érzelmekre, és van a dalokban játékosság is, a szavakkal, a gondolatokkal, a rímekkel. Kicsit rap, kicsit hiphop, kicsit durva, mint a világ.
Zalán Tibor egyik verssora – „napon felejtett hintaló” ihlette a zenekar nevét, de a LOW ferdítést nyilván nem. Az utal Bowie híres 1977-es lemezére?
Ez is lehet egy jó megfejtés, mert Bowie korszakos zseni volt, mindig képes a megújulásra. Bennünk az volt, hogy olyan név kell, ami könnyen megjegyezhető, és ami magyar, mert magyar nyelven írunk, de mégis nemzetközi, mert a zenénk meg az. Egy koncerten voltunk, ott ugrott be, így, a végén nagy L-lel, nagy O-val, nagy W-vel...
Debrecen afféle popzenei fellegvár lehetne, de a nagy országos áttörés csak a Colornak sikerült, majd a rendszerváltáskor a Tankcsapdának. És bár voltak ismertebb formációk (PG Csoport, Desperado), de az igazi nagy siker a Tankcsapda színre lépése után elmaradt, pedig több mint harminc éve működik itt rocksuli, és több száz zenekar alakult a hatvanas évek óta Debrecenben.
Nagyon jó zenekarok vannak most is a városban. A baj nem Debrecennel van, hanem általában a hazai színtérrel. Nézd meg, hogy azokra a zenekarokra, akik miatt szétszedik a fővárosi klubokat, hányan kíváncsiak vidéken. És most ne a fesztiválokból induljunk ki.
Az egyik legizgalmasabb zenekar, melynek billentyűse voltál, az a Fóbikus Panaszok volt 1988 körül, az egyik első honi rapzenekar volt. Miért nem állt össze legalább egy-egy nosztalgiakoncert erejéig?
Egyszer majdnem összeálltunk, volt egy koncertünk Labival (Tankcsapda, Benzin), elektronikus alapokkal, később meg feltettem pár dalt a YouTube-ra, de a nosztalgia csapda is lehet. Azt hihetjük, hogy mindenkit az érdekel, ami minket, aztán jöhet az oltári nagy csalódás. A mai húszévesek mások, mint azok, akik a hatvanas években voltak fiatalok, a nyolcvanas években a Fekete Lyukban pogóztak, vagy Majkával a 2000-es években breakeltek... Másképpen gondolkodnak, másképpen beszélnek. A világ is teljesen más.
Vannak, akik a korosztályodban már úgymond csak a szépre emlékeznek, abbahagyták az aktív zenélést, a vers- és prózaírást, te viszont folyamatosan megújulsz, keresed az új kihívásokat. Honnan van benned a lelkesedés, az energia?
Az alkotás, a kreativitás a lényeg. Ha már szóba hoztad David Bowie-t: 69 évesen is korszakosan jó lemezt adott ki. A Rolling Stones meg az egyik legjobb albumával jelentkezett tavaly. De azért kellett Sydney Sweeney is ahhoz, hogy a videójukat megnézzék 33 millióan.
Folyamatosan jönnek ki a hintaLOW dalai, oké. De mi lesz a következő nagy dobása a formációnak?
Jelenleg stúdióban dolgozunk, nagyon nagy energiákkal, ez minden időnket leköti. Folyamatosan építjük az álmainkat azért, hogy minél több embert elérjen a hintaLOW-flow.
