A darabról azt nyilatkozta, hogy a maga idejében nagyon korszerűnek minősült, ?sokkoló és túlságosan modern volt?. Ma már aktuálisnak nevezhető a Rosmersholm?
Ez a régen megírt remekmű csordultig van korszerű ötletekkel. Évek óta foglalkoztat ez a szöveg. Szerintem Ibsennek ezt a remekművét, talán nem is a benne feldolgozott ötletért, amely magában is kitűnő, hanem inkább a szerkezetéért választottam, azért mert rendkívül nagyszerű példája a lehető legjobb dramaturgiai megoldásnak.
Rosmert a szakirodalom antihősként jelöli meg. Ön hogyan jellemezné a karakterét?
Azt próbáltuk megragadni és ábrázolni, hogy milyen az, ha valakit elbűvölnek az új eszmék, dolgok, személyek... Hogy fennáll-e annak a reális veszélye, hogy elvakulttá válik, hogy mellőzni kezdi a jelentős és fontos dolgokat? Ez történik Rosmerral. Miként megváltoztatni, hogyan megjavítani valamit, amit lehetetlen, vagy már késő megváltoztatni? Hogyan legyőzni a lelkiismeret mardosását, hogyan legyőzni magunkat, önmagunk ellenében? Ezt a kegyetlen vívódást igyekeztünk megmutatni.
A műben sok a titok, az elhallgatás, a misztikum, és inkább a lélektani történés jellemzi, sem mint az akció maga. Hogyan ábrázolta a darab lelki történéseit, a múltat, a hallgatásokat?
Ahogy múlik a darabban az idő, szinte filmszerűen felgöngyölődik előttünk ennek a birtoknak és családnak titokzatos gombolyagja? Lassacskán a felszínre bukkannak az előítéletek, a kétségek, az, hogy mi a szerelem, az emberek közötti tiszta kapcsolatok és azok a másmilyen kapcsolatok?azt javasoltam, hogy ezt a költői, vagy ha úgy tetszik, filozofikus, mi több, szellemi tartalmakban gazdag szöveget kísérletként állítsuk színpadra, mint valami modern klasszikust nagyon stilizált módon?
Rendezőként mi érdekelte az Ibsen-darabban?
A rendező számára ezen a darabon dolgozni fantasztikus fényűzés és csapda is egyben. Hihetetlen atmoszférája van, amely átizzik a történet teljes mélységén; a tó tükrözi a víz erejét és dimenzióit, a malom, az öngyilkosság, a különféle elméletek, a különös hallgatások - a nagyon veszélyes és nagyon súlyos hallgatások, amelyek vulkánokat rejtegetnek, az arisztokrata család, a közöttük levő kapcsolat, többek között a mese az emberről, aki azt mondja: ?Az Isten halott, ez a kezdete az új, szabad embernek?. Sok a filozofikus szöveg, érezhetők benne Nietzsche és Schopenhauer gondolatai? Mindezt Ibsen kitűnően felvonultatta és megszerkesztette, és én is erre törekedtem.
Milyen előadást szeretett volna létrehozni az Ibsen-műből?
Egy olyan előadást szerettem volna létrehozni, amelyben politikai, vallási, morális problémák között vergődő emberek sorsát követhetjük végig. Rosmersholm felett nagy titkok lebegnek, iszonyú erővel van itt jelen a múlt. Alámerülhetünk a bűn, a bűntudat mibenlétének misztikumába, és újraértelmezhetjük az ártatlanság fogalmát, ami manapság igen ritka.
Milyen emlékeket őriz a próbafolyamatról? Milyen volt az Újvidéki Színházzal ez a közös munka?
Ehhez a produkcióhoz nagyon jó színészekre volt szükségem. Sokáig kerestem azokat, akik helyt tudnának állni, ha találkoznának az érzelmek, helyzetek, feladatok, ötletek eme gazdag tárházával? Mi ezzel a társulattal szellemileg egyazon nemzedék vagyunk. Korábban szintén dolgoztunk együtt és jól megértettük egymást. Rendkívül jó színészek, felelősek és bátrak, ez pedig kiváló alap a munkához. Ez egy erőteljes együttes. Az idő nem haladt el felettünk, szellemi értelemben továbbra is azonos szinten maradtunk.
