A Terror Háza igazgatónőjének, Schmidt Máriának rövid bevezetője után Franciaország magyarországi nagykövete Roland Galharague köszöntötte a megjelent vendégeket. Ezt kővetően két nagy ívű, érdekes előadás hangzott el, amelyek az éppen száz éve született
Albert Camus Nobel-díjas író és filozófus életét, és a magyar forradalom melletti kiállását méltatták. Jean-Fracois Mattéi francia filozófus a baloldali gondolkodású írónak a francia kommunista párthoz való viszonyáról szólva kifejtette, hogy Camus vállalta a szembefordulást a marxizmus eszméivel és a szovjet katonai intervencióval. Nem ismerte el a magyar forradalom ellenforradalmi jellegét, és nem tudta elfogadni a szovjetek durva és véres beavatkozását sem.
Fázsy Anikó a Nagyvilág főszerkesztője, műfordító, aki Camus több jelentős művét is átültette magyarra, elsősorban a két francia irodalmi nagyság, Camus és Sartre viszonyát boncolgatta. A hajdani jó barátok, majd később vetélytársak, sőt ellenfelek szembenállásának egyik oka a magyar forradalom megítélése volt. Sartre osztotta a korabeli francia kommunista párt véleményét, amely kiállt a szovjet beavatkozás mellett és ellenforradalmi megmozdulásként mutatta be a magyar október eseményeit. Camus felismerte, hogy a munkásság forradalmának véres leverésére nem lehet mentséget találni. A forradalom kirobbanásának okát az alapvetően elhibázott eszmében találta meg, úgy vélte, hogy ez a megmozdulás a rendszer fenntarthatatlanságáról szóló jelzés is egyben. Mint ma már tudjuk, a kétféle megítélésben az idő a fiatalon, 1960-ban elhunyt Camus-t igazolta.
Camus soha nem ismerte el Kádár rendszerét és felhívta a világ közvéleményét arra a tényre, hogy ?Európa csak úgy maradhat hű a forradalmi Magyarországhoz, hogy soha ? még közvetve sem ? igazolja a gyilkosokat.?
Tölgyesi Tibor
