Az első csoport, amelynek egy körülbelül hatezer éves településrészletét sikerült feltárni a Körös-kultúrához tartozott, az utolsó leletek pedig a 18. századi, gyümölcstermesztéssel foglalkozó gazdák redukált égetési technikával készült korsói voltak ? közölte a régész. A szakemberek találtak leleteket a késő újkőkorból, a rézkor és a bronzkor mindhárom időszakából. Igazi kuriózumnak számít az eddig csak hamvasztásos temetőiről ismert késő bronzkori Rákóczifalvi-csoport feltárt településrészlete. Előkerült tőlük például egy hatalmas élelemtároló cserépedény, amelynek alakja és megmunkálása is eltér más kultúrákétól.
Feltárták egy vaskori kelta csoport egykori földbe mélyített edényműhelyét is. A kelták az edénykészítéshez grafitot használtak ? a feltehetően Erdélyből Vásárhely közelébe szállított anyag ? nagyobb rögei és törmelékei is előkerültek a műhely padlószintjéről ? tudatta az ásatásvezető. A népvándorlás korából a szarmaták, majd az avarok nyomait találták meg, és a terület fémdetektoros átvizsgálása során a honfoglalás időszakából is előkerült néhány szórványlelet. A régészek például aranyozott bronz női ruhadíszekre és egy kígyófejvéges bronz karperecre bukkantak.
Kingéc az Árpád-korban is lakott település volt, az itt élők a feltárt karámok nyomai alapján főként állattartással foglalkoztak. A falu feltehetően a 13. századi településkoncentráció idején néptelenedett el, hiszen az első 14. századi oklevelekben már Kingécpusztaként, vagyis lakatlan területként említik. Mivel a szabályozás előtt a Tisza ártere egészen Kingécig elért, a terület vízzel körülvett, gazdag legelőkkel rendelkező szárazulat volt, feltehetően ennek köszönhető, hogy ennyi népcsoport megtelepedett itt ? magyarázta Csányi Viktor.
A Kingécen feltárt leletanyag restaurálása hamarosan befejeződik, a múzeum szakemberei már elkezdték a leletanyag nyilvántartásba vételét, fotózását, rajzolását és tudományos feldolgozását.
