Van arról statisztika, hogy Magyarországon hány fő foglalkozik kézművességgel, és mennyien tudnak belőle megélni?

Hivatalos statisztikákról nem tudok, viszont vannak adataink a Népművészeti Egyesületek Szövetségében, amely a legnagyobb hazai kézműveseket képviselő szervezet: 64 egyesületi formában működő tagszervezetünk mintegy ötezer mesterembert tömörít. Természetesen ezek közül nem mindenki vállalkozóként dolgozik, sokan csak kedvtelésből, elhivatottságból foglalkoznak népi kismesterségekkel. Pontos számunk nincs arról, hogy hányan tudnak megélni belőle, de olyan tíz-tizenöt százalékra saccolom a főállású kézművesek arányát. Ennél jóval többen vannak azok, akik mellékes, kiegészítő jövedelemre tudnak szert tenni a tevékenységükből.

Kiket sorolnak a népi kézművesek közé?

Ma már sok minden belefér ebbe a kategóriába. Az olyan, iskolai keretek között elsajátítható, többéves tanulást igénylő szakmák, mint amilyen a csizmadiaság vagy az asztalosság éppúgy beletartozik, mint azok a mesterségek, amelyeket otthoni körülmények között, előképzettség nélkül, gyakorlással és szorgalommal is el lehet sajátítani. Ilyen például a hímzés, a szövés, a gyöngyfűzés vagy a csuhé- és a szalmafonás. Ezek a tevékenységek korábban a mindennapi élet részei voltak, és szerencsére egyre többen térnek vissza hozzájuk.

Tendencia, hogy az emberek nemcsak vásárlóként, hanem alkotóként is a népi kézművességek felé fordulnak?

A mai világban, amikor egyre nagyobb teret kap a digitális technológia, a robotika és a mesterséges intelligencia, felértékelődik a kézzel végezhető munka, az alkotás öröme. Egyre több értelmiségi – tanárok, mérnökök, informatikusok, akik megcsömörlöttek a virtuális vívmányoktól – fordulnak a népi kismesterségek felé. Ezeknek a tevékenységeknek az a legnagyobb vonzerejük, hogy látható, kézzelfogható eredményük van, szemben a számítógép előtt végezhető munkákkal. Fontos a múlthoz való kapcsolódás, a gyökerek újrafelfedezése is. A legtöbben hobbiból, kikapcsolódásként, stresszlevezetésként vágnak bele egy mesterség elsajátításába, de néhányan aztán szakmát is váltanak. Ez leginkább a középkorú, negyvenes, ötvenes korosztályra jellemző.

A Mesterségek Ünnepe azért olyan népszerű rendezvény, mert egy helyen számos szakmával meg lehet ismerkedni, és ki lehet próbálni a különböző technikákat. Idén a faművesség lesz a kiemelt mesterség. Szervezetünkkel, a Bükkaljai Mesterek Népművészeti Egyesületével mi is olyan műhellyel készülünk, ahol ki lehet majd próbálni a gyalulást, a fafaragást és egyéb famegmunkálási módokat.

Ha valaki hobbiból kezd bele a kézművességbe, mi kell ahhoz, hogy később váltani tudjon, és meg is éljen belőle? 

Erős elkötelezettség mindenképpen kell. Természetesen kézügyességre is szükség van, de az önmagában még nem elég: a folyamatos önképzésnek szintén nagy jelentősége van. Kézzel sok mindent létre lehet hozni, de ahhoz, hogy az elkészült termék autentikus legyen, háttértudásra, a mintakincsek ismeretére is szükség van. És persze kell egy kis üzleti véna is, hiszen a portékát el kell adni. Úgy gondolom, ezek mind tanulható dolgok, csak időt kell rájuk szánni.

Ön mestercipészként számos rangos szakmai díj – Gránátalma díj, Magyar Kézműves Remek díj, Az Év Mestere díj, a cipészet Európa-bajnoka – tulajdonosa. Mit gondol, a kézműveseket segíthetik az értékesítésben a különböző elismerések?

Mindenképpen érdemes versenyeken részt venni. Egyfelől mert egy szakmai elismerés eleve bizalmat kölcsönöz az alkotónak. Hiszen ha már szakmai zsűri előtt is bizonyított, akkor biztosan magas szinten ismeri a szakmáját, értéket állít elő. Ez egyfajta biztosítékot jelent a vevő számára, hogy a termék, amit megvásárol, autentikus és jó minőségű.

Másfelől: annak az alkotónak, aki versenyen indul, ösztöndíjra pályázik, nagyon alaposan fel kell készülnie. Elengedhetetlen feladata a kutatás, a gyakorlás, majd az, hogy új, egyedi terméket készítsen. Magyarán képeznie kell magát. Ezáltal szakmailag felkészültebb lesz, szélesebbé válik a látóköre, új technikákat ismer meg. Ezért mindig azt szoktam tanácsolni a mestereknek, hogy minél több versenyen, pályázaton vegyenek részt. A befektetett munka előbb-utóbb meghozza az eredményt és a sikert is.

A kézművesek mely fórumokon, platformokon értékesítenek a legsikeresebben?

A Covid előtt egyértelműen a vásárokon való értékesítés dominált. Ez azért is előnyös volt, mert megteremtette a közvetlen kapcsolatot az alkotó és a vevő között, ami a későbbiekben újabb vásárlásokat generálhatott. A járvány a kézművesek életét is alaposan átrendezte, és bár korábban merőben szokatlan volt, ma már egyre többen próbálkoznak az online értékesítéssel. A vevők is kényelmesebbek lettek: hozzászoktak, hogy sok mindent házhoz rendeljenek, legyen szó élelmiszerről, elektronikai cikkekről vagy akár kézműves termékekről. Mivel ez dinamikusan fejlődő ágazat, a jövőben valószínűleg még nagyobb szerepe lesz a népi portékák értékesítésében.

A kata változása mennyiben érintette ezt a szektort?

Nagyon. A katát annak idején azért találták ki, hogy a szolgáltató szektornak és a mikrovállalkozásoknak legyen egy egyszerű, kevés adminisztrációval járó adózási formájuk. Nagy nehezen elértük, hogy már nemcsak magánszemélyek vásároltak kézműves termékeket, hanem promóciós, reprezentációs céllal önkormányzatok, cégek is. Sokan felismerték, hogy a tömegtermékek helyett sokkal személyesebb, ha egy-egy prominens vendéget környékbeli kézműves alkotásával ajándékozzák meg. Ez az értékesítési lehetőség most elveszett a katások számára, mivel nem számlázhatnak közületeknek, cégeknek.

Ha már a tömegtermékek szóba kerültek: a kézművesek hogyan tudnak védekezni a távol-keleti, sokszor alacsony minőségű áruk dömpingje ellen?

Nagyon sokat küzdünk ezzel a gonddal. Szerintem egyetlen módon lehet megoldani: ha a vásárlók részéről is kialakul egyfajta tudatosság, és a hazai termékeket részesítik előnyben az olcsóbb külföldiekkel szemben. A Magyarországon készített portékák itt adnak munkát, megélhetést, akár kézműves, akár ipari termékről van szó. Környezetvédelmi szempontból is előnyösebb, ha mindent helyben készítünk el, amit lehetséges, és nem utaztatjuk az árukat a fél világon keresztül. Úgy látom, hogy ahogy az élelmiszerek, úgy a kézműves termékek esetében is egyre többen keresik a hazait, a jó minőséget. Ugyanakkor azzal is tisztában vagyok, hogy sokan nem engedhetik meg maguknak a drágább magyar termékeket. Az igény azonban szerencsére a kevésbé tehetősek körében is kezd kialakulni.

Idén már 36. alkalommal rendezik meg a Mesterségek Ünnepét. A látogatószám növekedésében is megmutatkozik, hogy egyre többen keresik a kézműves termékeket?

Amikor elkezdtük a rendezvényt, még a budai Vár közterületein volt a vásár, később a palotába kerültünk át. 2021-től kezdve a Mesterségek Ünnepe az augusztus 20-i állami ünnepségsorozat része, amit ismét a vár közterein rendezünk meg, így most már nem kell belépőjegyet fizetniük azoknak, akik kilátogatnak a rendezvényre. Ez mindenképpen látogatószám-bővüléssel jár, ami a kézműveseknek is előnyösebb. Mindenkit arra buzdítok, hogy augusztus 19-e és 21-e között jöjjön el a Mesterségek Ünnepére, ahol rengeteg, hazai mesterek által készített, zsűrizett, jó minőségű, szemet gyönyörködtető, praktikus termék közül válogathat. 

Fotók: Hartyányi Norbert/Kultúra.hu