Az 1880-as években a magánvasutak elleni legfontosabb kifogás: magas árufuvarozási díjaik miatt csökken a magyar mezőgazdasági termékek versenyképessége; ráadásul a vasutaknak nyújtott kamatgarancia erősen megterheli az állami költségvetést. A kormányzat két nagy hullámban államosítja a magánvasutakat. 1880-1885 között a Tiszavidéki Vasút, az Első Erdélyi Vasút, a Duna-Dráva Vasút és az Alföld-Fiumei Vasút, 1889-1891 között az Első Magyar-Gácsországi, a Magyar Nyugati, a Budapest-Pécsi, az Arad-Temesvári, a Magyar Északkeleti Vasút, valamint a MÁV nagy riválisa, a nagy tőkeerejű ún. Osztrák-Magyar Államvasút Társaság állami megváltására kerül sor. Az államosításokkal nem szűnt meg minden magánvasút, még új is épült, de kialakult az egységes államvasúti hálózat, és a magyar kormány szabadon érvényesíthette díjszabási politikáját. A vasút-államosítási politikának a legkiemelkedőbb egyénisége Baross Gábor (1848-1892) közlekedési államtitkár, későbbi miniszter ("vasminiszter") volt. A magyar tengerhajózás fejlesztése is az ő nevéhez fűződik.
