Madárcsicsergés és majomkacagás, papagájrepkedés és elefánttrappolás: a vadon zajaival hangzottak el az Irodalom Éjszakájának felolvasásai. Három estére vette át a hatalmat a kortárs irodalom a budapesti állatkertben, a szokatlan környezet ellenére gyorsan otthonra leltek a felolvasott szövegek.

Az Irodalom Éjszakáján a város és az irodalom mindig formabontó stílusban adnak egymásnak randevút: a fővárosban idén a Budapesti Állatkertre esett a választás. Június 7. és 9. között, három estén át, összesen 27 kortárs irodalmi műből hangzottak el részletek a különleges kulisszák előtt. Az idei rendezvény hívószava a Lábnyomok volt, a kapcsolódó szövegeket a Vígszínház színészei tolmácsolták a hallgatóság számára.


6482debb7b7be4bae56a7f4e.jpg
Kovács Patrícia tolmácsolja Akos Doma egy regényrészletét. Fotó: Budai Kriszta

Bár az időjárás nem volt kegyes, az esőhelyszínként szolgáló állatházak, különleges terek csak segítették az irodalmi elmélyülést: óriáspolip csápjai alatt vagy elefánt csontváza mellett állva igazán maradandó élménnyé váltak az irodalmi szövegek, sok esetben többlettartalommal gazdagodtak.


6482def35321c10d162b916b.jpg
Medveczky Balázs Etgar Keret novelláját olvassa fel. Fotó: Budai Kriszta

Június 15. és 17. között pedig Debrecenbe költözik az Irodalom éjszakája: három estén át a Csokonai Színház művészei olvassák fel a 27 kortárs irodalmi alkotást a debreceni belvárosban.

„Azt akartam, ami a rárakódott rétegek alatt van”– hangzott el Katarína Kucbelová Főkötő című regényében: a felolvasások különleges helyszínei segítenek a rárakódott rétegek felfejtésében.

Nyitókép: Bach Kata olvassa fel Nataša Kramberger regényrészletét. Fotó: Budai Kriszta