Miről szól a film, mit kell tudni a történetről?
A Soul Exodus öt amerikai, zsidó származású klezmer zenész története, akik egyfajta fordított exodusként útra kelnek Amerikából és a zenén keresztül keresik saját gyökereiket, identitásukat. Hajóval utaznak nyugatról keletre: ez az utazás az ő identitáskeresésük. Úgy tudnám összefoglalni, hogy a Soul Exodus egy álomszerű, zenés road movie, amelynek súlyos tartalma van: olyan identitásfilm, amely a zenén keresztül mesél, nem a hagyományos értelemben vett dokumentarista stílusban. Ugyanakkor a zenén keresztül általánosságban a mai ember problémáiról is szól. Ahogy a világ egyre kozmopolitábbá válik, rengeteg különböző identitású ember sodródik össze egy helyen, akiknek meg kell tanulniuk egymás mellett élni. Élni és élni hagyni. Azt lehet megtanulni ebből a filmből, hogy ha szeretjük az életet, önmagunkat és egymást, akkor mindenre van megoldás.
Volt olyan film vagy más alkotás, amely inspirált?
A Soul Exodusszal az előző filmemmel megkezdett sorozatot folytatom. Az Életek éneke fókuszában a tradicionális erdélyi népzene állt, és amikor azzal foglalkoztam, elkezdett egyre jobban érdekelni mindenféle más tradicionális zene. Így jutottam el a klezmerig, akkor találtam ki a Soul Exodus történetét.
A klezmer zene a 19. században, Oroszországban jött létre az akkori haszid zsidó közösségekben, de a pogromok és a holokauszt miatt szinte teljesen eltűnt Európából. Amerikában született újjá a hetvenes években: az akkori hippi mozgalmakból kivált fiatal zenészek találtak rá újra a klezmerre, és Amerikából szivárgott vissza Európába. Ez a történet volt a fő inspiráció, hogy csináljuk meg filmen és nézzük meg, miről is szól a klezmer. Készítés közben derült ki, hogy ez nem egyszerű dokumentumfilm lesz, hanem identitásfilm is.
A forgatókönyvet is te írtad. A téma igényelt előzetes kutatást?
Igen, sokat kutattam, de nem szeretek túlzottan belemenni a tudományos kutatásba. Elsősorban az emocionális, az érzelmi rész foglalkoztat. Ha az ember tényszerűen belemegy, akkor tudományos magyarázkodás lesz a filmben, mert úgy érzi, hogy minden részlet fontos, és mindent meg akar mutatni, ez pedig lehetetlen. A Soul Exodus nem ismeretterjesztő film, hanem zenés dokumentumfilm, amely emberi történetekről szól. Engem ez érdekel leginkább filmkészítéskor, nem a száraz tények.
Kik szerepelnek a filmben?
Négy amerikai és egy orosz zenész ? Michael Alpert, Dan Kahn, Psoy Korolenko, Bob Cohen és Jake Shulman-Ment ?, akik több generáció óta Amerikában élnek. Nagyon érdekes volt, hogy még bennük is, a saját zenéjük által felmerült az a vágy, hogy visszataláljanak a saját gyökereikhez.
 |
| Bereczki Csaba Fotó: Herman Ildi |
Milyen helyszíneket jártatok be a forgatás során?
Kanadából indultunk, New Yorkban folytattuk, majd Párizsban, aztán jött Berlin, Budapest és Erdély, végül a Moldovai Köztársaságban fejeztük be a forgatást, a régi Szovjetunió területén. Hosszú folyamat volt, majdnem a fél világot bejártuk, de csak olyan helyeken voltunk, amelyek vagy a szereplőkhöz vagy a klezmerhez kötődnek.
Bár a Soul Exodus országos premierje december 15-én lesz, a közönség már láthatta a filmet.
A miskolci Jameson Cinefesten vetítették először közönség előtt a filmet, ami azért volt fontos, mert láthattuk, hogy milyen a fesztiválközönség reakciója. Egy film nem akkor van kész, amikor az ember feláll a stúdióban és azt mondja, hogy na, feliratoztuk, van vége, van főcím, kész a film. Akkor van kész, amikor először találkozik a közönséggel ? ez újabb dimenziója a film életének. Amikor az ember befejezi, azt gondolja, hogy elkészült, de a kész film valójában akkor jön létre, amikor a közönség bekapcsolódik. Akkor jön rá az ember, hogy elrontott-e valamit vagy tényleg sikerült, amit akart. Ezért rettenetesen fontos volt, hogy a Soul Exodusnak minél hamarabb legyen közönsége, és hogy legyen időnk a nézők reakciója alapján felépíteni a decemberi mozibemutatót.
Milyen volt a közönség visszajelzése?
Számomra meglepő módon nagyon jól fogadták a filmet, és nem volt olyan kérdés vagy hozzászólás sem, amely azt jelezte volna, hogy a nézők nem értenek valamit. Azt gondolom, a közönség vevő erre a történetre, és ez a legfontosabb. Az ember nem magának csinál filmet, hanem a közönségnek. Ráadásul egy dokumentumfilmmel nehéz több százezres nézőszámot produkálni, de akiket érdekel, azokat megpróbáljuk elérni és rávenni, hogy elmenjenek a moziba.
Van már következő filmterved vagy olyan forgatókönyv, melyen dolgozol?
Van már egy újabb tervem, de arról még nagyon korai lenne beszélni, most írom.
Tóth Eszter
