Hányféle jelentést rejthet magában egy műfajnév, a szvit? A Nemzeti Filharmonikus Zenekar Lukács-bérletének harmadik hangversenyén elgondolkozhat ezen a zenehallgató. Szabó Sipos Máté vezényletével először Antonín Dvořák 1879-ben komponált Cseh szvitje szólal meg: itt a nemzeti karakter a meghatározó, hiszen a sorozat olyan cseh táncokat is felvonultat, mint a Sousedská és a Furiant.
A második rész élén, Fauré 1898-as Pelléas és Mélisande-szvitjéhez érve a műfaj már egy színpadi kísérőzene zenekari részleteit jeleníti meg. Végül a koncert befejező számaként Debussy eredetileg zongoradarabok ciklusaként fogant Kis szvitje (1886/89) hangzik fel: itt a négy tétel négy hangulatfestő, ábrázoló szellemű karakterdarab, amit a címek is érzékeltetnek: Csónakon, Felvonulás, Menüett, Balett.
A szünet előtt Kovács Zoltán Erkel-, Bartók–Pásztory- és Istvánffy Benedek-díjas zeneszerző alkotásával ismerkedhet meg a közönség. Az Álomtáncok című kompozíciót a szerző Varga Gábor klarinétművész felkérésére írta, aki az elmúlt két évtizedben – a hazai előadások mellett – a világ számos országában adta elő nagy sikerrel a művet.
