"Az írásbeliség fejlődéséhez nagyban hozzájárult a papír használata, amely rongyból készült. A rongyot használt ruhákból szerezték, ami sokkal olcsóbb volt, mint az elsősorban könyvekhez használt pergamen. A 13. századtól kezdve aztán egyre több ember települt városokba, és az alsónemű viselése is egyre elterjedtebbé vált, ami kedvezően hatott a papírkészítésre. A hassznált ruhák száma így összefügésben áll a könyvek számának növekedésével" - mondta Dr. Marco Mostert, az Utrechti Egyetem Középkori Tanulmányok Központjának történésze, a Leeds-i Egyetemen rendezett Nemzetközi Középkor-kongresszus (IMC) egyik szervezője.
A július 9-12. között tartott kongresszuson Dr Mostert kifejtette, hogy a középkorban az írásbeliség sokkal elterjedtebb volt, mint ahogy általában gondolják. "Bár a 100%-ban írni-olvasni tudó népesség álma a 19. század előtt nem valósult meg, de 1100-tól egyre nőtt az írásbeliség iránti igény, és 1200-tól drámaian megemelkedett az írástudók száma, a városokban kialakított iskolák számával együtt." Még az olyan országokban is gyorsan nőtt az írásbeliség, ahol csak kevés város volt, vagy egyáltalán nem alakultak ki városok, így iskolák sem. Ilyen volt például Izland. "Sokan otthon tanultak meg írni-olvasni, többnyire az édesanyjuktól. Mostanáig igencsak alábecsülték a női írásbeliség szerepét az otthonokban."
A legnépszerűbb könyvek közé tartoztak a Biblia, valamint az imádságos könyvek és a vallásos költemények. A történelem szintén népszerű volt: a római császárok története, amelyet Valerius Maximus gyűjtött egybe, 400 példányban maradt fenn, Geoffrey Monmouth az angol királyok történetét elbeszélő műve pedig 200 pédányban.
Az írók - a maiakhoz hasonlóan - a középkorban is mindent megtettek azért, hogy kiadót találjanak a műveiknek. A 15. századig, a nyomtatás felfedezéséig, a könyveket kizárólag kézzel írták, és a publikáció sokszor annyit jelentett, hogy a műveket hangosan felolvasták a közönségnek, aki jól szórakozott - az író költségére. "Gerald of Wales három napig olvasta az Írország topográfiája c. művét Oxfordban. Egy vagyont költött rá, de még így sem került a legnépszerűbb 10 könyv közé" - állítja Dr. Mosert.
Az eldobott vagy idejétmúlt könyveket aztán újrahasznosították. Új könyvek kötéséhez használták fel őket, vagy miután VIII. Henrik a 16. században feloszlatta a szerzetesrendeket, papírsárkányok készítéséhez vagy befőttes üvegek borításához.
A városi írásbeliség azonban csak az egyik témája volt az idei Nemzetközi Középkor-kongresszusnak, amelyet minden évben más középkori alapítású európai városban rendeznek meg. "A középkor tanulmányozása az egész világon igen népszerű. Minden sikernek és problémának, amellyel a modern társadalmaknak szembe kell nézniük, megvan az előképe a középkorban, és úgy gondoljuk, hogy e világ kutatása a mai ember dilemmáira is választ adhat: hogyan bánjunk az idősekkel és betegekkel, hogyan előzhető meg a bűnözés és az antiszociális viselkedés, hogyan élhetünk nem rendesen működő családokban, valamint különböző kultúrájú és vallású emberekkel együtt, hogyan viszonyuljunk a szokatlan külsőhöz. Az ember igazából semmit sem változott" - állítja Axel Muller, a kongresszus igazgatója.
