Mormonok és politika
A mormon egyház ? noha híveit minduntalan arra buzdítja, hogy legyenek politikailag aktívak ? nyíltan soha nem állt ki egyetlen politikai párt mellett sem, s természetesen azt is megtiltotta, hogy templomokat vagy névjegyzéket kampánycélokra használjanak fel. Erkölcsi kérdésekben ugyan többször is megnyilvánult, de azt soha nem olyan formában tette, hogy azt össze lehetett volna kötni valamelyik nagy politikai párt programjával. Az azonban vitán felül áll, hogy az Egyesült Államokban élő mormonok többsége a republikánus párttal szimpatizál, igaz, a pártválasztás személyes döntésen nyugszik ? hangsúlyozzák a mormonok ?, abba az egyháznak semmiféle beleszólása nincs.
A 19. században Utah lakosait inkább a helyi, mintsem a nemzeti pártok osztották több táborra. Az északi állam politikai palettáját két helyi párt dominálta: a Mormon Néppárt és az Idegen Liberális Párt. Ha viszont a nemzeti kérdések kerültek napirendre, akkor az egyház hívei a demokraták mögé sorakoztak fel, mivel a republikánusok nyíltan elutasították Utah államiságát. (Utah 1896-ban lett az Egyesült Államok 45. állama.) Azért, hogy megnyerjék a szenátus jóindulatát az államiság garantálásához, Utahnak úgymond "normalizálni" kellett kapcsolatait a politikai csoportokkal. Az egyház ezért kénytelen volt felosztani a Mormon Néppártot, de már ekkor félt, hogy a hívek demokrata kötődését nem fogják jó szemmel nézni a republikánus szenátorok. John Henry Smith apostol a kongregáció legnagyobb megdöbbenésére azt mondta: igenis elképzelhető, hogy egy hívő republikánus legyen. 1893-ban az egyház pedig nyíltan arra szólított fel néhány családot, hogy szavazzanak a republikánusokra; ez ma már szinte teljesen elképzelhetetlen lenne.
A mormonok a század hetvenes-nyolcvanas éveiben kezdtek tömegesen elfordulni a demokratáktól, amikor a párt egyre több morális kérdésben is úgy nyilatkozott meg, amely nyíltan szembement az egyház tanításával. Ezt a váltást gyorsította fel Ezra Taft Benson, az Eisenhower-adminisztráció földművelésügyi minisztere: az ő ultrakonzervatív nézetei a kommunisták terjeszkedéséről kétségkívül nagyon sok hívőt terelt a republikánusok karámjába. A pártsemlegességét később úton-útfélen hangoztatták, 1998-ban a Salt Lake Tribune című lapnak interjújában Marlin K. Jensen tett emellett hitet.
Smith, az úttörő
A mormonellenesség mélyen gyökerező jelenség az amerikai társadalomban, amint ez Smith rövid életű elnöki kampányából is kitetszik. A történészek szerint sokakban félelmet keltett Joseph Smith (1805-1844) fellépése, ugyanis egyre inkább elterjedt az a nézet, hogy az egyházalapító elnökségével a mormon teokrácia ideje köszönhet az amerikaiakra. Adam Christing, a Smith elnökjelöltségét feldolgozó dokumentumfilm rendezője szerint akkor is és most is inkább a teológiai, mintsem a politikai ellentétek korbácsolták magasra az indulatokat. Joseph Smith Mormon könyvével jelentős mértékben megváltoztatta a kereszténységet, ezért számos keresztény eretneknek tekintette a karizmatikus vallásalapítót. "Az 1830-as években használt nyelvezet egy része még ma is hallható" ? emelte ki Christing.
Joseph Smith bizonyos tekintetben már politikus volt, ugyanis ő vezette Nauvoo mormon települést Illinois államban. Politikusi pályafutását azonban bizonyos körülmények szinte ellehetetlenítették: képzetlen volt, börtönviselt, híveit pedig kiűzték Missouri államból. Személyével kapcsolatban az a szóbeszéd járta, hogy hataloméhes és több feleséget is tart. Mindezek ellenére a vallásalapító vállalta a megmérettetést abban a hitben, hogy jelöltsége az ország és a mormon egyház hasznára válhat.
A missouri-i események után Smith és követői védelmet kértek Martin Van Burentől, de a politikus elutasította a mormonok védelmét, ugyanis nem akarta választási esélyeit kockára tenni. A csalódott Smith az összes elnökjelölthez kérdést intézett, amely a politikusoknak az esetleges mormon politikájukat firtatta, de miután semelyikük sem volt hajlandó megígérni az üldözött felekezet védelmét, a mormon vezetők Smith indítása mellett döntöttek. A történészek máig vitatkoznak arról, hogy vajon Smith maga hitt-e kampánya sikerében. Egyesek szerint a vallásalapító csak abban reménykedett, hogy sajtónyilvánosságot kap, s ezáltal több embert téríthet mormon hitre, valamint hogy az egy tömbben szavazó mormonok segítségével "királycsináló" lehet Illinoisban.
A téma egyik elismert szakértője, Newell Bringhurst amerikai történész úgy látja, hogy a kampány megfontolt és jól felépített volt, de azt ő sem tagadja, hogy az egyházalapító elnökjelöltségének egyik ki nem mondott célja a nagyobb nyilvánosság megteremtése volt. Smits felforgatta volna a döntéshozatali mechanizmust: az elnök teljhatalmat élvezett volna a hadügyekben, ezzel párhuzamosan csökkenteni kívánta a kongresszus befolyását és a rabszolgaság eltörlését hirdette.
Hogy látja a szakértő?
Frank Tibor egyetemi tanár, az MTA doktora szerint ma már nem az adott elnök vallása a meghatározó ? erre jó példa John F. Kennedy, az Egyesült Államok első és eddigi egyetlen római katolikus elnöke ?, hanem az elnök személyisége, programja, ez pedig egyáltalán nem jelenik meg ma hangsúlyosan az elnökjelöltségért folytatott küzdelemben. A mormon vallású Mitt Romney volt massachusettsi kormányzónak, aki republikánusok előválasztási küzdelmének esélyese, sokkal kisebb ellenszélben kell menetelnie, mint elődeinek kellett; már ha egyáltalán meg is jelenik a mormonizmus a kampányban.
Ma újra nagyobb az érdeklődés a különböző vallási tanok iránt, ami sokszor fundamentalizmusba, irracionalizmusba csap át ? mondta el a Múlt-kornak Frank Tibor. A történész ezt egyértelműen annak tudja be, hogy az emberek sokkal bizonytalanabbak, mivel az Egyesült Államok veszített szuperhatalmi státusából, a gazdaság nehezen indul be, a munkahelyek teremtése vontatottan halad. Erre, azaz a kapaszkodókra (amibe a mormonizmus is beletartozik) sokkal kevésbé volt szükségük az amerikaiaknak a hetvenes-nyolcvanas években, amikor úgy érezték, hogy a Szovjetunió fölé tudnak kerekedni.
Mint arra a történész kitért, a mormonizmus inkább a családfakutatásra helyezi a hangsúlyt. A mormonok mindig is szenvedélyesen gyűjtötték a dokumentumokat, és genealógiával is sokat foglalkoztak, nem lehet azt mondani, hogy semmibe vették volna a történelmet. Sőt szinte senki nem tett ennyit a családfakutatók munkájanak segítéséért: a UTAH-i Genealógiai Társaság anyakönyvi mikrofilmezési projektek keretében az Angol Nemzeti Levéltárral és több USA állambeli levéltárral alakított ki együttműködést mikrofilmek digitalizálására.
