A Virág Judit Galéria és Aukciósház kínálatától nem idegen Kádár Béla művészete, hiszen a jelenlegi műkereskedelmi élet egyik legfavorizáltabb alkotójáról beszélünk. Ennél már egy fokkal meglepőbb, hogy egy olyan külföldi galéria segített a Deák-testvérpár gyűjteményének összerendezésében és kiállításában, amelynek közvetlen magyar kötődése nincsen. A Gildens Art Gallery azonban régóta foglalkozik a régió 20. századi festőivel, különösen Kádár Béla alkotásaival. E nemzetközi összefogás nem csak dicséretes, de szükséges is volt a több mint 70 munka felkutatása és feldolgozása okán. Deák Imre és Deák István gyűjteményét nagyrészt a testvérpár Amerikában élő leszármazottaitól kellett összegyűjteni, ez pedig olyan jól sikerült, hogy a Virág Judit Galériában látható tárlat kisebb életmű-kiállításként is felfogható.
Az egészen korai, legtöbbször tájat, vagy életképet ábrázoló grafikák mellett több szénrajz és gouache tanúskodik Kádárnak a '20-as évek első felében jellemző népies, expresszív stílusáról, amelynek talán első külföldi, elsősorban berlini sikereit is köszönheti. Az egyszerre bájos és ijesztő mesefigurákra emlékeztető alakok a kiállításon az Anyaság című képen jelennek meg talán legkvalitásosabb formában. A leginkább a '30-as évekre jellemző, kicsit art decosabb, egységes színfelületekkel dolgozó, stilizáló formanyelvet több alkotás kapcsán tetten érhetjük. A Gyümölcscsendélet hölggyel, vagy az Akt fátyolban gyümölcsökkel ezt a műkereskedelemben manapság oly népszerű stílust képviselik. A tárlat valódi különlegességeit azok a konstruktivista művészetet idéző munkák jelentik, amelyek csak részben, vagy néha egyáltalán nem tartalmaznak figuratív elemeket. Az ilyen jellegű rajzok a magyar műkereskedelemben is csak nagyon ritkán bukkannak fel.
A kiállítás mind kronológiai, mind tematikus szempontból igyekszik következetes lenni, ami egy ilyen anyag rendezésénél elvárható is. Az a tény viszont, hogy sem a katalógusban, sem a helyszínen nem derül ki a kiállított munkák koráról és történetéről semmi, kicsit méltatlan az összegyűlt anyag mennyiségét és kvalitását látva. Elképzelhető persze, hogy nem volt idő és kapacitás egy ilyen munka kivitelezésére, de az információ hiánya ettől még zavaró. Annyit viszont egyértelműen megtudhatunk, hogy a gyűjteményt eredetileg birtokló Deák-testvérpár jó kapcsolatot ápolt Kádár Bélával, akivel még az 1910-es évek elején ismerkedtek össze. A fő kapocs köztük a komolyzene szeretete volt.
Miután a zenész testvérpár az első világháború után elhagyta Magyarországot és a '20-as években végül Amerikában telepedett le, rendszeres találkozásaik megszakadtak a festővel, de a kapcsolat köztük sosem. Többször Magyarországra látogattak, sőt egyszer még Kádár Béla is elutazott Amerikába:1928-ban William Henry Fox, a New York-i Brooklyn Museum igazgatója hívta meg a festőt egy olyan kollektív tárlatra, amelyen Kádár külön termet kapott művei bemutatására. A festő a Deák családdal tehát annak ellenére találkozott a '20-as évektől kezdődően többször is, hogy két külön kontinensen éltek. Nem meglepő tehát, hogy létrejött ez az impozáns gyűjtemény, amelyet szétszóródása előtt még sikerült egy kiállítással egyben tartani és hozzáírni Kádár életművéhez.
Az ilyen és ehhez hasonló esetek bizonyítják, hogy még egy olyan fontos és ismert művész esetében is, mint Kádár a mai napig feltételezhetünk számos, Európában és Amerikában lappangó művet.
