A Magyar Szimfonikus Körkép soros hangversenyén, mely egyúttal az MR Szimfonikusok Mesterbérletének negyedik estéje is volt, a többé-kevésbé kialakult gyakorlatnak megfelelően egy kortárs hazai zenemű gazdagította a hagyományos, ez alkalommal a 19. század utolsó és a 20. század első harmadára összpontosító programot. Melis László Over..re...Ami megmaradt belőle című, a zenekar felkérésére íródott kompozíciója nyitószámként hangzott fel, s mint párpercnyi előjáték kielégítően funkcionált - sem elutasításra, sem elragadtatásra nem késztette az egybegyűlt közönséget. A meglepő cím mögött az overture szó rejlik: Melis műve egy elveszett és csak részben megtalált imaginárius zenedarabot állított elénk, amint az reánk maradt. A klasszika hátsóudvarából fellelt nyitány részletei szellemesen, az ismerősség érzésére rájátszva, s egyszersmind azt ellenpontozva nyargaltak a kikövetkeztethetően gyors és esetleges zárlatig.
A zenekar és a mára jószerivel honosított karmester, Stephen D'Agostino már az első percekben remek formát és komoly elkötelezettséget mutatott, ám A tűzmadár előadásakor így is jól érzékelhetővé vált a magasabb művészi fordulatszám. Az 1919-ből keltezett, öttételes szvitváltozat zenei arculatát a Tűzmadár első táncától a démoni Kascsej varázsló pokoltáncán át egészen a Finálé diadalmáig markáns formálással állította elénk az együttes, melynek érzékien színes játéka ez estén bámulatos kiegyenlítettséggel párosult. A zenekar fényes bravúrját egy fiatal szólista, a 19 esztendős Sárközi Lajos parádés produkciója követte Pablo de Sarasate Cigánydalok című, a magyar hallgató számára felettébb otthonos szerzeményének megszólaltatásával. A magyar nóták melodikáját és temperamentumát gusztusosan feldíszítő koncertdarab (benne a Csak egy kislány van a világon dallamával) meggyőző virtussal, élményszerűen kontrollált hangon, s mégis a szabad játék érzetét keltve perdült elő Sárközi vonója alól. Elemi hitellel, ám mélyebb tartalmat egy pillanatra sem tódítva a virtuóz szám mögé. Az ifjú hegedűs méltán aratott zajosan kitörő ünneplést munkája végeztével.
Az első rész heterogén programját követően, a szünet után két Ravel-szvit hangzott fel: a Lúdanyó meséinek zenekari változata, valamint a Daphnis és Chloé 2. szvitje. Hogy az MR Szimfonikusok számára Ravel zenei világa roppant lakályos, sőt idiomatikus közeg, azt számos alkalommal megtapasztalhattuk már, így legutóbb a Couperin sírja január eleji megszólaltatását hallgatva. Meglepetésről tehát nem beszélhetünk, ám tiszta élvezetről annál inkább, hiszen a zenekar teljesítménye a legmagasabb elvárásoknak is megfelelt. A Csipkerózsika Pavane-ját indító ütemek hangulatteremtő ereje és emelkedett lírája, vagy éppenséggel a Szépség és a Szörnyeteg dialógusát megjelenítő tétel - ezúttal szó szerint - kacagtató humora tökéletesen érvényesült.
Mindkét műben jócskán nyílott lehetőség a zenekari szekciók és az egyes szólamvezetők mesterségbeli tudásának, hangszeres perfekciójának leltározására, s az együttes élt is e kínálkozó lehetőséggel: mérlegét a legnagyobb rendben találtuk. Aminthogy örömmel nyugtázhattuk a karmester és zenészeinek termékeny összhangját, amely egyszerre árulkodott a rokonszenvesen tartózkodó pódiumlényű, kézmozdulatait a muzsikusai számára fenntartó Stephen D'Agostino irányítói autoritásáról és a zenekar derűs, szemmel láthatóan felszabadult együttműködéséről. Ez a felszabadult és fegyelmezett játék azután a Daphnis és Chloé zárótételének általános, ha tetszik, dionüszoszi össztáncában csúcsosodott ki. A közönség is az eufória magaslatára hághatott, hogy onnan széttekintve a Magyar Szimfonikus Körkép egyik legértékesebb kincsére csodálkozhasson.
2010. január 21. 19:30 - Művésetek Palotája, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
MR Szimfonikusok - Magyar Szimfonikus Körkép
Melis László: Over..re...Ami megmaradt belőle... (ősbemutató)
Stravinsky: A tűzmadár - szvit (1919)
Sarasate: Cigánydalok (Zigeunerweisen)
Ravel: Lúdanyó meséi - szvit; Daphnis és Chloé - II. szvit
Km.: Sárközi Lajos (hegedű)
Vez.: Stephen D'Agostino
