A norvég író legutóbbi, magyarul megjelent könyve egy idősödő költőnő ámokfutásáról szól, de főszereplője a kulturális élet bármely területén dolgozhatna. A dilettáns kritikusokkal és kiszámíthatatlan népszerűségi indexekkel súlyosbított, létbizonytalanságban tengődő értelmiségi lét sokak számára ismerős lehet.
Meghallani a kor szavát, felülni a hullámaira, hogy ismertséget és elismertséget szerezzen – Nina Faber norvég költőnőnek ez soha nem sikerült. Hosszú évek hallgatása után új, isztambuli élményei által inspirált kötettel, a Boszporusszal próbál visszatérni az irodalmi körforgásba. Nagy reményeit azonban gyorsan letörik a negatív kritikák, amit tovább tetéz, hogy leltárra hivatkozva még az író-olvasó találkozóját is lemondja a szervező könyvesbolt. A mellőzött, anyagi problémákkal küzdő Nina idegrendszere ezt már nem bírja: mindenre elszántan nekiindul, hogy magyarázatokat találjon és igazságot szolgáltasson magának.
Először a könyvesbolt egyik
alkalmazottja esik áldozatul az ámokfutásának, majd A kommunizmus
fekete könyvével üti szét a költészethez kicsit sem konyító kritikusa
fejét, akinek ájult állapotát szexuálisan is kihasználja. Később egy
felolvasóest közönségének ad elő értelmezhetetlen performanszt, ahonnan aztán
elviharzik, majd többszörös villamosgázolást szenved el, amit természetesen
túlél.
Az abszurd eseménysort Nina narrálásában ismerjük meg, aki mintha a külső megfigyelő pozíciójából tekintene számára is meglepő tetteire. Ezeknek azonban nem ismeri fel sem a súlyát, sem a várható következményeit, sőt valójában mindegyikre talál megnyugtató mentséget. Viszont bármennyire is visszataszítóak és tragikomikusak az akciói, szimpátiát és szánalmat kelt bennünk: szinte egész életében létbizonytalanságban élt, egy időben az alkoholizmusával és a depressziójával is meg kellett küzdenie, szerelmi élete nincs, és még a fiával is elhidegültek egymástól. Hogy mégis van „normálisabb” oldala, azt egy sünetetős jelenetből és a hagyományos, polgári állás iránti vágyakozásából lehet sejteni, bár ezeknek jóval kisebb jelentőséget tulajdonít a szerző.
Bár úgy tűnhet, a Leltár csupán egy őrült nap elbeszélése, Loe főhőse a zavaros eszmefuttatásaival kőkemény kritikát fogalmaz meg a jelen társadalmairól, amelyekben a kultúra is csak olyan ipar lett, amelyet marketingesek hada irányít. Amelyben az eladhatóság teljesen felülírja a művészi szempontokat, és az önjelölt kritikusok szakértelem híján, minden felelősség nélkül dönthetnek alkotói sorsokról. És amelyben jelenleg olyan, trendi irodalmároknak áll a zászló, mint Wollypop, aki teljesen Nina ellentéte: fiatal, csinos, tökéletesen megkreált jelenség, és ráadásul minden díjat elnyer gyengécske műveivel.
A vékonyka, pár óra alatt elolvasható regény remek szatírája abszurd jelenünknek, amelyben teljesen elmosódnak a határok értékes és értéktelen között, a felemelkedés és az elsüllyedés pedig kiszámíthatatlan, szinte csak a szerencsén múlik. Minimalista, lendületes alkotás, amely remek belépő lehet a világhírű norvég író groteszk humorú, meglepetésekkel teli világába. Akit ráadásul a PesTexten most pénteken, 2022. szeptember 30-án este hattól élőben is láthatunk-hallhatunk.
Nyitókép: Erlend Loe norvég író. Fotó: Frederik Arff
Megosztás a Facebookon
Küldés messengeren
link
másolása
