„Amikor elhúzták a függönyt, éreztem, hogy bizsereg mindenem”

Mióta
balettezel?

Négyévesen kezdtem a Madách Táncművészeti Iskolában. Azért
vittek oda a szüleim, mert nagyon energikus voltam. Csak hobbinak szánták, de annyira
megtetszett, hogy szerettem volna komolyabban is folytatni.

Hogyan
telik egy átlagos napod?

Délelőtt közismereti óráim vannak az egyetemen. A tanárok ugyan megértőek, tudják, hogy nekünk a balett a legfontosabb, de mégis ugyanannyit kell tanulnunk, mint a többi gyereknek. Iskola után kezdődnek a táncórák. Szerencsére a balett-termek csak pár lépésre vannak. Balettóra minden nap van, de mellette spiccóra, képességfejlesztés, néptánc, társastáncóráink is vannak. Általában délután öt körül végzünk, de ha fellépésünk van, tovább kell maradni.

A karantén óta két és fél órát gyakorolok naponta, de ha van online balettórám, akkor utána még másfél órán át skype-on keresztül táncolok a mesternővel, Moldován Zsuzsannával.

Nem
bánod, hogy nincs sok szabadidőd a tánc miatt?

Nem, úgysem tudnék mást csinálni. Otthon csak keveset használhatom a kütyüket. Szabadidőmben sokat rajzolok és természetfilmeket nézek a tévében.

Szerepeltél
már balettelőadáson?

Igen, A diótörőben 2017-ben az Erkel
Színházban, és 2019-ben az Operettszínházban.

Mit
szeretsz a balettben?

Amikor felmegyek a színpadra és táncolok, nagyon jó érzés, hogy a közönség néz, hogy megmutathatom, mit tudok.

A balett eltereli minden másról a figyelmemet, például nem gondolok arra, ha kaptam egy rossz jegyet. És formában is tart, nem szeretnék elhízni vagy lusta lenni.

Mi
a legrosszabb benne?

Amikor egy nagyon nehéz gyakorlatot sokáig kell
tartani, az nagyon megerőltető.

Mi
a legemlékezetesebb élményed?

A diótörő premierjén az Erkel Színházban nagyon
izgultam, bár a partnerem, aki a testvéremet játszotta, próbált megnyugtatni.
De amikor elhúzták a függönyt, éreztem, hogy nagyon bizsereg mindenem.

Azóta
ez változott, vagy még mindig izgulsz?

Már nagyon ritkán, vagy ha megnéznek a családtagjaim.

Jobb
gyereknek lenni, mint felnőttnek?

Részben igen, részben nem. Mindig irigylem a szüleimet, amikor nekem le kell feküdnöm, s ők még nézhetik a tévét. Olyankor jobb lenne felnőttnek lenni. De tudom, hogy sokszor nehéz a munkájuk, ezért örülök, hogy még gyerek vagyok.

Milyenek
ma a gyerekek?

Az én korosztályom iskola után csak telefonozik.

Mi
leszel, ha nagy leszel?

Balerina. És megbeszéltem hat barátnőmmel, hogy később alapítunk egy táncstúdiót. Ha ez nem sikerül, akkor állatorvos szeretnék lenni.

Ha lenne három kívánságod, mit kérnél?

Hogy jó balerina legyen belőlem, ne utáljak tanulni és
egészséges legyek.