Kevéssel a háború kitörése után a britek megtámadták a német gyarmatokat, majd (a központi hatalmak oldalán) hadba lépett az Oszmán Birodalom, 1915-ben (az antant oldalán) Olaszország is, Oroszország 1917-ben dőlt ki. A korlátlan német tengeralattjáró-háborún felbőszült Egyesült Államok 1917-ben avatkozott be (szintén az antant oldalán), s ezzel a háború el is dőlt. Az Európába szállított kétmillió amerikai katonának és a hatalmas mennyiségű hadianyagnak köszönhetően az antant 1918 tavaszán meg tudta állítani az utolsó nagy német támadást, majd ellentámadásba átmenve döntő fölényre tett szert.
Augusztus 8-án Amiens városától keletre az antant erők meglepetésszerű támadást hajtottak végre 600 tank és közel 2000 repülő bevetésével. Az új típusú támadás néhány óra alatt 20 km szélességben elsöpörte a német frontot. Ludendorff emlékiratában augusztus 8-at a német hadsereg "fekete napjának" nevezte. Ekkoriban a nyugati nagyhatalmak már közel kétszeres erőfölényt összpontosítottak a nyugati hadszíntéren, és fölényüket hónapról hónapra fokozták. Emellett a hadviselés módja is lényegesen megváltozott. A tankok és a repülők tömeges bevetésével áthatolhatóvá vált a korábban áttörhetetlen beásott védelem. A német hadsereg megkezdte visszavonulását. A katonai vezetés abban reménykedett, hogy le tudja lassítani az antant támadását, és rövidebb arcvonalon tartós védelemre rendezkedhet be.
A tavaszi német támadás kivédése után az antant hadvezetés elkezdte megerősíteni balkáni hadseregét. Június végén e hadsereg élére az egyik legkiválóbb francia tábornokot, Franchet d'Esperey-t állították. A főleg francia és szerb katonákból álló, de angolokat, görögöket és olaszokat is tömörítő, mintegy 350 ezer főnyi fegyveres erő fölényes tűzerővel rendelkezett. A balkáni antant hadseregnek széles körű katonai és politikai feladatai voltak. Mindenekelőtt el kellett érnie Németország szövetségeseinek kapitulációját, majd - amennyiben a német fegyverletétel még nem történt meg - Ausztria-Magyarországon keresztül kellett volna felvonulnia Németország ellen. Ugyanakkor jobbszárnyával Románia, illetve Oroszország térségébe kellett behatolnia, feladatot vállalva az oroszországi 'káosz" felszámolásában.
Franchet d'Esperey hadserege szeptember 15-én Görögország északi határától kezdte meg a gyalogsági támadást. A bolgárok nem tudtak és nem is akartak ellenállást kifejteni, így az sikerrel gördült észak felé. Néhány német és osztrák-magyar hadosztály már elkésve érkezett. A bolgár front összeomlott. A bolgár kormány fegyvernyugvást kért; megbízottja és Franchet d'Esperey szeptember 29-én aláírták a fegyverletételi egyezményt. Bulgáriának azonnal ki kellett ürítenie a határain túl elfoglalt területeket és hadseregét három hadosztálynyira csökkenteni. A szövetségesek szabad áthaladást nyertek Bulgária területén, és bármely általuk szükségesnek tartott stratégiai pontot megszállhattak. A bolgár hadsereg kapitulációjával egy időben mozgásba jött a bolgár belpolitika is: forradalom söpörte el a háborúzó vezető réteget.
Bulgária kapitulációja katonailag tarthatatlan helyzetbe hozta a már amúgy is utolsó erőit felhasználó Törökországot. A palesztinai és a mezopotámiai fronton a török hadsereg folyamatosan húzódott vissza. Franchet d'Esperey balkáni támadásának indulása és Bulgária kapitulációja révén a két török tengerszoros és Isztambul is közvetlenül veszélyeztetetté vált A török hadseregnek nem volt tartaléka arra, hogy számára új katonai csoportosítást hozzon létre. A török hadvezetés és a kormány október utolsó napjaiban fegyverszünetet kért. 1918. október 30-án a Mudrosz kikötőjeben horgonyzó angol cirkáló, az Agamemnon fedélzetén írták alá a török fegyverletételt. Törökország ezáltal kiesett a háborúból, az Anatóliában kirobbanó belső nemzeti és szociális villongások zűrzavaros állapotokat eredményeztek.
A padovai fegyverletételben az antant megszállás vonalát csak az olaszországi hadsereg viszonylatában állapították meg. Franchet d'Esperey hadserege e napokban megkezdte az átkelést a Száván és a Dunán. A Karolyi Mihály vezette új budapesti kormány hiába kérte, hogy - a padovai fegyverletéten megállapodás szerint - álljanak meg a határon. A balkáni antantsereg a megszállás vonalát a padovait kiegészítő belgrádi egyezményben szabta meg. Eszerint a Dráváig, illetve a Marosig nyomul, de megszállta Pécs városát is. A Duna-Tisza közén pedig Baja és Szeged alatt húzódott a megszállás vonala. Am itt is nőhetett a megszállt övezet azzal a döntéssel, hogy a fegyverszünetet diktáló hadsereg bármely pontot megszállhat.
Szövetségeseinek kapitulációja idején a hátráló német hadsereg nagyjából a háború előtti francia-német határ vonalán állt, és még Belgium nagy részét is ellenőrzése alatt tartotta. A visszavonulás azonban mind rendezetlenebbé vált, s megmozdult a hátország. Új kormány alakult, amely Wilson közvetítésével megpróbált a fenyegető teljes összeroppanás előtt fegyverszünethez jutni. Németország belső összeroppanását a győztes antanthatalmak sem kívánták. A november 8-i német forradalom után 11-én a szövetségesek részéről Foch marsall, az új német kormány képviseletében pedig Erzberger miniszter aláírták a 36 napra szóló fegyverszüneti szerződést. Ennek értelmében a német hadseregnek 15 napon belül ki kellett ürítenie Franciaország, Belgium, Luxemburg, Elzász-Lotaringia területeit. Haladéktalanul vissza kellett vonni a német katonai egységeket az egykori Osztrák-Magyar Monarchia, Törökország és Románia területeiről.
A fegyverszünet rendelkezett a hadsereg leszerelésének mértékéről és a győzteseknek átadandó fegyverzet mennyiségéről. A szerződés semmisnek mondta ki a breszti békét, de csak általánosságban - határidő megadása nélkül -irta elő a visszavonulást Németország háború előtti keleti határához. Kikötötte azonban a szövetségesek szabad átjárását Danzigon és a Visztula torkolati szakaszán. A háború ezzel véget ért.
Az első világháborúban összesen 38 ország vett részt. A gyarmatokkal együtt érintett volt a Föld akkori népességének kétharmada, több mint másfél milliárd ember. A harcokban és a harcok következtében tízmillióan vesztették életüket, annyian, mint korábban egy évezred összes európai háborújában. Nagy számban vonultak fel harci repülőgépek és tengeralattjárók, ekkor vetettek be először harckocsit és vegyi fegyvert. A háborúban négy birodalom omlott össze: a német, az osztrák-magyar, az orosz és az oszmán. Finnországgal, a balti államokkal, Lengyelországgal, Ausztriával, Magyarországgal, Csehszlovákiával és a későbbi Jugoszláviával kilenc "új" állam jött létre. Győztes nagyhatalomként zárta a háborút Nagy-Britannia, Franciaország és Olaszország, s Japán is megerősítette nagyhatalmi pozícióját Kelet-Ázsiában. A győztesek a Párizs-környéki békeszerződésekben fittyet hánytak a wilsoni igazságosság és önrendelkezés elveire, az általuk diktált "békerend" nem teremtett sem igazságosabb, sem biztonságosabb világrendet.
Felhasznált irodalom: 20. századi egyetemes történet. 1890-1945. Korona Kiadó, Bp., 1999.
