LisztF.jpg

Amikor Liszt Ferenc a jövőért fogott pálcát

1840. január 11-ének estéjén Liszt Ferenc állt a pesti Redout nagytermének pódiumán. Ezen a napon rakta le Liszt, egy nagylelkű gesztussal és egy történelmi vezényléssel , a Magyar Nemzeti Conservatorium alapkövét.

A koncert, amely intézményt alapított

Liszt Ferenc 1839 végén, az 1838-as nagy árvíz súlytotta Pest megsegítésére tért haza diadalmenetben. Ám jótékonysága nem állt meg a romok eltakarításánál: a jövőbe tekintett. Tudta, hogy a magyar zenei élet csak akkor virágozhat fel, ha saját, professzionális képzési központtal rendelkezik.

A január 11-i hangverseny műsora szimbolikus volt. Liszt ezen az estén lépett fel életében először nyilvánosan karmesterként, Mozart Varázsfuvola című operájának nyitányát vezényelve. A koncert teljes bevételét, mintegy 1500 pengőforintot – ami akkoriban hatalmas vagyonnak számított – egy „felállítandó nemzeti zeneiskola” javára ajánlotta fel. Ezzel a kezdőtőkével és a hozzá csatolt, magyar nyelven írt alapító nyilatkozattal indult útjára a hazai zeneoktatás első bástyája.

A Hangász Egylettől a Nemzeti Zenedéig

Bár az ötletet a Pest-Budai Hangász Egylet már korábban dédelgette, Liszt támogatása adta meg a végső lökést. Néhány hónappal később, 1840 márciusában az iskola megnyitotta kapuit. Az első igazgató, a polihisztor Mátray Gábor vezetésével a tanítás szerény körülmények között, de hatalmas lelkesedéssel indult meg.

Az intézmény hamar kinőtte kezdeti kereteit. Olyan nevek fémjelezték az oktatást, mint a magyar nemzeti opera atyja, Erkel Ferenc. Az iskola neve is az ország rangjához nőtt: 1867-ben vette fel a Nemzeti Zenede nevet, és évtizedekig ez volt az egyetlen hely, ahol a magyar tehetségek európai színvonalú képzést kaptak – jóval a Zeneakadémia 1875-ös alapítása előtt.

Az örökség ma is él

A Nemzeti Zenede nem tűnt el a történelem süllyesztőjében. Szellemi és jogi örököse a mai Bartók Béla Zeneművészeti Szakgimnázium, vagy ahogy mindenki ismeri: a „Bartók Konzi”. Budapest szívében, a Nagymező utcában ma is azok a falak visszhangozzák a jövő művészeinek gyakorlását, amelyek alapjait Liszt Ferenc 186 évvel ezelőtti koncertje tette le.

Január 11-e tehát nem csupán egy naptári nap. Ez a magyar zenei öntudat ünnepe: emlékeztet arra a pillanatra, amikor egy világfi művész hazatért, és megmutatta, hogy a zene nemcsak szórakozás, hanem nemzetépítő erő.

„Ezen alapítványommal a hazám iránti hálámat és szeretetemet kívántam leróni” – írta Liszt az adomány mellé.