A kisfilmed, a Vénusz átvonulás egy Bán Zsófi-novella adaptációja. Miért döntöttél e mű mellett?
Korábban adaptációelméletből írtam az irodalmi szakdolgozatomat, amelyben Tarr Werckmeister harmóniák című filmjét elemeztem Krasznahorkai Az ellenállás melankóliája című szövegéből kiindulva. Ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy szeretnék egy adaptációt készíteni, amelyben az irodalom és a film mint médium sajátosságait és különbségeit tudatosítom. A könyvtárban kezembe került az egyik Körkép-antológia, amelynek első darabja Bán Zsófi novellája, a Vénusz átvonulás volt. Imádom a taxis sztorikat, és úgy éreztem, kiváló elsőfilmes kihívás lehet egy kamaradarab elkészítése. Emellett az is nagyon izgalmas volt, hogy egy tudatfolyamként megírt novellát hogyan adaptálok mozgóképre anélkül, hogy narrációt alkalmaznék.
Két fő karaktered van a filmben: Péterfy Bori, a taxisofőr és Radnay Csilla, az utas. Hogyan esett rájuk a választás?
Borit sokszor láttam vásznon, és azért szeretem, mert nem alakít, hanem jelen van. A zsigereiből éleszt újra karaktereket és természetesen formálja meg őket. Csillára pedig azért esett a választásom, mert olyan tekintete van, amely akaratlanul is flörtöl, ahogyan Mayer Betty, az operatőröm fogalmazott, táncba hív bárkit. Erős kisugárzású nő és tehetséges színész. Úgy éreztem, hogy a kémia meglesz közöttük.
Nagy öröm volt, hogy eljöttek a filmembe, átvirrasztottak három éjszakát azért, hogy létrejöjjön a Vénusz átvonulás. Ahogyan az én filmemben, a RövidZárlat többi alkotásában is ingyen szerepeltek a színészek. Ezért kezdő filmkészítőként nem lehetünk elég hálásak, hogy tanulhatunk tőlük, hogy alázattal vannak a szakmájuk iránt, és hogy tapasztalatukkal segítenek éltre kelteni a filmünket.
Milyen volt a közös munka a két remek színésszel?
Én mindkét színésznek átküldtem a karakterjellemzést, amelyben biográfiai, pszichológiai és fizikai leírást adtam a taxisról és az utasról. Nagyon izgalmas volt a forgatás alatt látni a monitoron, ahogyan életet lehelnek, felépítik a szereplőket. Mindketten nagyon kreatívan és alázattal dolgoztak.
Mennyi ideig tartottak az előkészületek, és meddig forgattatok?
A Vénusz átvonulás megközelítőleg két évig készült. Másfél évig dolgoztam a forgatókönyvön és a film képein, a karaktereken és a mozgóképes összhang megteremtésén.
A forgatás három éjszakát vett igénybe, ebből kettőt traileren forgattunk, amely speciális forgatási környezetet jelent. A színészekkel is bonyolultabb a kommunikáció, és a közlekedés, az utak viszontagságai is nehezíthetik a körülményeket. Később volt még egy plusz forgatási nap, mert a közeliket és a városi képeket nem sikerült rögzítenünk korábban. Ez volt az első ?igazi? forgatási élményem, igyekeztem tanulni, és nyitott szemmel, türelemmel jelen lenni.
Melyik a forgatás legemlékezetesebb pillanata a számodra?
A legemlékezetesebb forgatási élményem a Scorsese-hommage volt ? a Taxisofőr egyik snittjében az autó eleje látszik és a háttérben egy mozi, amely épp A texasi láncfűrészes mészárlást játssza. Ennek a filmnek a szeretete, a Vénusz átvonulásra tett hatása és a mozi iránti rajongásom miatt szerepel ez a passzázs a Vénusz átvonulásban.
Már hajnalodott, amikor Újpestről trailerrel bementünk a Rákóczi útra az Uránia elé, és felvettük ezt a beállítást. Nagyon gyorsan mentünk, és mindenki izgult, hogy még napfelkelte előtt elkapjuk az Uránia mozit. Pillanatról pillanatra egyre világosabb lett, de végül sikerült a felvétel. Nagy élmény volt, ahogyan átlépve a sebességhatárt, azért izgultunk mindannyian a traileren, hogy sikerüljön egy kép. Ekkor éreztem azt, mennyire szerencsés vagyok, amiért olyan emberek ülnek mellettem, akik szintén szeretnének mindent megtenni azért, hogy létrejöjjön az a film, amely a fejemben korábban megszületett.
A filmben van egy rádiós rész, amelynek elkészítése ? úgy tudom ? nem volt zökkenőmentes.
Valóban, ugyanis a forgatókönyvben megírtunk egy műsort, fel is vetettem egy műsorvezetővel és egy színésszel, de nagyon erőtlen lett. Rájöttem, hogy készítenem kell egy igazi műsort egy igazi rádióban egy igazi fizikussal, ahogyan azt Ferenczi Gábor, a kreatív producerem tanácsolta. A Civil Rádióban Pletser Ági és Czitán Robi nagyon készségesek voltak, hiszen levezényeltek egy általam megírt, a Vénusz átvonulás előestéjén játszódó kicsit természettudományos, kicsit spirituális hangvételű műsort, amelyben egy igazi fizikussal, Száraz Áronnal beszélgettek erről a csillagászati jelenségről.
Milyen visszajelzéseket kaptál a bemutató után?
Nagyon jókat. Volt, aki azt mondta, hogy azért tetszett neki a filmem, mert dialógus nélkül, filmes eszközökkel próbáltam elmesélni ezt a történetet. Ennek nagyon örültem, mert tudatos törekvés volt a részemről, hogy képekkel meséljek, hiszen a film esetében a forgatókönyv csak sorvezető, igazán a képek összefűzése, a hangulat, a feszültség felépítése és a hang tudatos, additív alkalmazása érdekelt. Külön öröm volt számomra, hogy Bán Zsófi, az eredeti novella írója is nagyon pozitív szavakkal illette az elkészült művet, ?sűrű, összetett alkotásként? tekint rá.
Most, hogy elengedted a filmed ?kezét?, mi vár rá?
Egy rövidfilm sorsa a fesztiválszereplések, amely most következik. Meglátjuk, hol és milyen eredménnyel szerepel majd.
Gondolom, már számos újabb terved, filmötleted van.
Jelenleg a Bartel című kisfilmemen dolgozom Veres Attilával. Ez most egy személyes indíttatású történet lesz, amelyben a gyökereimhez megyek vissza. Tarkovszkij is azt tanácsolja a kezdő filmkészítőknek, hogy ne válasszák szét a személyes életüket és a filmjeiket, ebben a készülő filmben én is erre törekszem. A Bartel egy kis faluban játszódik, amelyben egy nagymama és egy unoka viszonyát mutatjuk majd be egy cigicsempészős bizniszen keresztül. Ez egy lassú, kontemplatív film lesz, amely műfaji elemekkel is operál.
Tervben van egy nagyjátékfilm ötlete is, egy ?így jöttem? történet, amely hagyományaiban a hatvanas évek magyar filmjeihez kapcsolódik majd.
(Fotók: Nagy Márton)
