A film elkalauzol a sportember kaposmérői lovasközpontjába, betekintést enged oktatási módszereibe és követi a lovasíjász-sport világhódító útjának első lépéseit is, Amerikától Kínáig. De ennél többet is ad, megismertet a sport mögött húzódó hagyománytisztelő és természetelvű szellemiséggel. A film új mozielőadásai alkalmából beszélgettünk a főszereplővel, Kassai Lajossal.

Milyen hatása volt a filmnek a lovasíjászsport népszerűsítése szempontjából?

Hasonló, mint a könyvem megjelenésének. Amikor 32 évvel ezelőtt elkezdtem a lovasíjászatot, nem lehetett mindenkivel leülni, elmagyarázni a történeti, szellemi hátterét, viszont a könyv megjelenése után mindenki világos képet kaphatott. A film tizenöt évvel a könyv után jelent meg, és hasonló hatást ért el, mert képileg is betekintést adott az itt folyó munkába. Nagyon sokan megnézték. Hogy miért lett siker? Szerintem azért, mert

van egy kulturális vákuum, amiben élünk, ami deheroizál és relativizál.

Nincsenek hősök, nincs egy nyomon követhető értékrend. Ebben a filmben pedig pozitív értékeket lehet látni a maga nagyon egyszerű formájában. Ennek köszönhető az érdeklődés, ami a film első vetítési hullámát kísérte. A siker nyomán a lovasíjász-iskolába jelentkezők száma ugrásszerűen nem nőtt meg. Ma is minden ugyanúgy működik, csak még összeszedettebben. Azóta világszervezetté alakultunk, amelynek Svájcban van a központja.

Miért Svájcban?

Azért, mert most már az egész világot kell összefogni. Úgy építettem fel ezt a sportot, mint leendő olimpiai számot, amelynek Lausanne-ban van a központja is, az olimpiai sportágakéhoz hasonlóan.

Hol tart most azon az úton a lovasíjászat, hogy olimpiai számmá váljon?

A sport maga már alkalmas rá, a tömegbázisnak kell még fejlődnie. Ha ez eléri azt a szintet, ami a követelmény, akkor a lovasíjászat olimpiai sport lesz. Ehhez ötven országban kell, hogy szakági szövetsége működjön. Jelenleg több mint húsz országban található szövetség.

Megfogott, hogy mennyire komplex rendszer, és az egész végül is a harmónián alapul, akár a pedagógiai oldalát nézzük, akár az állattartás, gazdálkodás felől vizsgálódunk vagy a mozgás, a hagyományőrzés felől.

Ezt maga a gyakorlat hozza, hiszen a lovasíjászathoz ló kell, a lótartás pedig egy gazdaságra támaszkodik, amely egy természethez illeszkedő logisztikát igényel, ennek a lüktetésére épül a mindennapi élet. A természettel való együttműködés pedig magával hoz egyfajta komplexitást. Akik ide jönnek oktatásra, bele kell, hogy folyjanak a gazdaságba. A munka közösséget épít. A valódi közösség a munkamegosztással jön létre. Ez a személyiségépítés legjobb területe. Én két dologra fektetek hangsúlyt: a közösségre és a személyiségfejlesztésre. Ezt a két dolgot tartom rendkívüli fontosságúnak. Sajnos egyre nagyobb hiányát érezzük a 21. században a valódi közösségeknek és annak a problémának, amit korunk a személyiségfejlődés hiányának hatásaként él meg. A személyiség nem tudott felnőni ahhoz a technikai civilizációhoz, ami bennünket körülvesz.

Ebben a sportban mit lehet megtanulni az íjtól és mit a lótól?

Ahogy a lóval bánok, ahogy a lovat képzem, az megmutatja a viszonyomat a külvilággal. Az íj viszont abban segít, hogy mélyebben tudjak magamba nézni.

Az íj megfeszítésében benne van a szándék, hogy eltaláljam a célt. De ez még csak gondolat. Ám abban a pillanatban, hogy a lövést leadom, ez a gondolat manifesztálódik, és azonnal visszajelzést kapok, hogy eltaláltam vagy sem. Vagyis, mennyire esik távol a szándékom a cselekvésem eredményétől.

Eszembe jut egy cigány fiú, aki a filmben ott ül önökkel a tábortűznél, és elmondja magáról, hogy őt a rossz vonzza, és nem hiszi, hogy változtatni tud ezen. Ön pedig igyekszik a jó tulajdonságai felé irányítani a figyelmét. Mint néző, abban reménykedem, hogy a fiút végül sikerült megmenteni. Mi lett vele?

Elveszett. Elveszni számomra azt jelenti, hogy nem tudott a képességeinek megfelelően teljesíteni. Ő sajnos vizionalizálta az életét, és ez a negatív vízió nagyon erős volt. Sok cigánygyerekkel foglalkoztam, és tapasztaltam ezt. Pedig ezek jó képességű gyerekek voltak, de valami gátja volt, hogy a képességüket kifussák. Ott a szellemiségben egy egészen rendkívüli visszahúzó erő működik, sajnos. Minden tiszteletem azoké, akik ennek ellenére nagyot tudtak alkotni, s hála Istennek, szép számmal vannak azért ilyenek.

Érdekes volt ugyanakkor megfigyelni azt is, hogy a lovasíjász iskolába, amely alapjában véve egy harcművészeti iskola, lányok is milyen nagy számban be tudnak kapcsolódni.

A lovasíjászat egy nagyon feminin sport, a harcművészetek királynője. Nem a nyers fizikai erőre alapozódik, hanem a harmóniára, és a nők ebben kiválóak. Gondoskodóbbak, ami a lóval való kapcsolatban is megjelenik, s ez rendkívüli módon kamatozik számukra.

A magyar őshagyomány szerint egyébként a nők éppúgy kivették a részüket a harcból, mint a férfiak.

Az amazonok az ősszkíta kultúrából valók. Tehát ez a kultúránk részét képezi, és a nők teljes harmóniában vannak ezzel a tevékenységgel. Maguk a lovassportok is rendkívül nőiesednek. Tavaly Windsorban mutatkozhattam be az angol királynő előtt, és ott láthattam az angol királyi gárdát. A huszárok, akik az ünnepségen felvonultak, ötven százalékban nők voltak.

Hollywoodi és más, nagy nyugati produkciókban is dolgozott szakértőként. Kikkel?

Yimou Zhanggal dolgoztam a Nagy Fal című kínai-amerikai történelmi akciófilmben, ahol Matt Damon személyi edzője voltam. Sokat forgattam a BBC-vel, a CNN-nel, Terry Jonesszal például, aki nemcsak humorista volt, hanem kiváló dokumentumfilmes is. Itt nálam is vettünk fel jeleneteket a hunokról szóló filmjéhez.

Születtek A lovasíjász óta új Kassai-rendszerű lovasiskolák?

Igen, folyamatos fejlődés van. Legutóbb idén adtam át egyet Dél-Afrikában, ahol már a második pálya épült. A vírus kicsit megakasztotta a folyamatokat, de idén még lesz egy pályaátadó Bulgáriában, a Közel-Keleten és itthon is nyílik legalább két pálya.

Külföldön mindenütt az ön magyar tanítványai jelennek meg oktatóként?

Természetesen. Most már el tudjuk látni a világot, kiváló szakemberekkel.

Emlékeztet ez a fejlődés a dzsudónak vagy a karaténak a 20. századi elterjedéséhez, amely szintén úgy történt, hogy egy mester összegyűjtötte a régi, eltűnőben lévő harcművészeti iskolák tudását, és rendszerbe foglalva új sportot alkotott, ami aztán elterjedt a világon.

A különbség az, hogy itt nálunk nem volt mit összegyűjteni. A nulláról kellett elkezdeni. De jól sikerült.

A filmben említést tesz a sorsának beteljesítéséről. Mikor teljesedik be a küldetése?

Tulajdonképpen beteljesedett, köszönöm, én jól vagyok. Amit elterveztem, megvalósult. Amiben most vagyok, az már nem a teremtő, hanem a fenntartó fázis.

A példa felmutatása volt a küldetés?

Ha küldetésről beszélünk, az nem a lovasíjászat, hanem az, hogy képesek vagyunk-e mi, magyarok létrehozni valami nagy dolgot úgy, hogy Magyarországon jön létre és Magyarország megtartja benne vezető szerepét. Ez nem nagyon szokott sikerülni.

A legnagyobb példa ez lenne.

Még nem dőlt el, hogy sikerül-e. A lovasíjászatot lopják, másolják. Kis változtatásokkal a világ minden részén kezdik használni. Esetleg el is lophatják tőlünk.

Reméljük, nem.

Ehhez erős identitástudat kellene, felismerni az értékeket, küzdeni értük. Ez a meccs még nincs lejátszva, de nem állunk rosszul.

Mostanában a szellemi környezet kedvezhet itthon. Megalakult a Magyarságkutató Intézet, a figyelem előterébe kerültek az ősmagyar kutatások. Gondolom, ezt a fokozódó figyelmet jelezte a film sikere is.

Mindig azt szokták kérdezni, hogy ez a film mit tett a lovasíjászatért. De nem ez a kérdés. Hanem az, hogy tett-e valamit azokért, akik megnézik. Hiszen ez volt a cél. És ez, azt hiszem, sikerült. Hálás vagyok ezért Kaszás Gézának. Mert ennek a filmnek a hatására sok ember kezdett el valamit változtatni az életén, kezdett sportolni, vagy a magyar történelem felé fordulni. És ez az igazán nagy érték.