Lechner Ödön „Versenyezve haladunk” jeligéjű munkája nyerte meg a Földtani Intézet 1896-ban kiírt építési pályázatát. Bár az intézmény megalakulását már 1869-ben jóváhagyta Ferenc József, székháza csak harminc év elteltével épülhetett meg. A szecesszió magyar mestere a szintén általa tervezett Iparművészeti Múzeumhoz képest jóval visszafogottabb épületben gondolkodott, főleg annak rendkívül ambivalens fogadtatása miatt. A Földtani Intézet geológusai azonban látványosabb palotára vágytak, amely jobban reprezentálja kutatásaik gazdasági jelentőségét, ezért Lechnert terveinek átdolgozására kérték. Az alaprajz egyszerűsítésével megtakarított összeg révén lehetősége nyílt impozánsabb homlokzat és erőteljesebb díszítés kialakítására, melyekben mind a mai napig gyönyörködhetünk.
A Földtani Intézet épülete jelenleg a 2021-ben alakult Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatósága Földtani Szolgálatának ad otthont.
A székesfőváros ingyen biztosított telket a Városliget közelében lévő, akkor még külvárosinak számító, beépítetlen területen. A város vezetése azonban kikötötte, hogy cserébe kizárólag a földtan tudományának áldozó épület állhat itt. E kötöttség máig érvényben van.
A Földtani Intézet rohamtempóban, másfél év alatt épült fel, és 1900. május 7-én adták át a tenger és az ég színeit visszatükröző, hazánk legkékebb szecessziós palotáját. Ennek homlokzatán láthatók először a Lechner által kialakított „magyaros szecesszió” jellegzetes téglaszalagos díszítései. A kerámiabetétes motívumokat Lechner itt visszafogottabban alkalmazta, mint az Iparművészeti Múzeum esetében. Zsolnay Vilmoshoz fűződő barátságának és a gyárral való szoros együttműködésének köszönhetők a szintén kék tetőcserepek, a pirogránit tetődíszek és az épület funkciójára utaló, ősmagyarok vállain nyugvó óriás földgömb is a tető központi csúcsán.
A kék kapun belépve mintha barlangba jutnánk: Lechner az épület funkciójához igazodva képzelte el a belső kialakítást. Ehhez a látványvilághoz igazította az ajtók és az ablakok, lépcsőházak és folyosók alakját is. Cseppkövekre hasonlító formavilággal díszítette az épületet, amelyet magyar virágmotívumos festéssel, valamint az ablakok szintén magyaros virágmotívumot idéző homokfúvott üvegtábláival egészített ki összművészeti alkotássá. Az épület szerencsésen túlélte a 20. század vészkorszakait, a legenda szerint a szovjet hadvezér, Vorosilov marsall, aki a Stefánia út egyik villájába kvártélyozta be magát, amikor megtudta a palota funkcióját, hobbigeológusként nem engedte, hogy bármilyen háborús célra használják az épületet: ez is segített pompájának fennmaradásában.
Semsey Andor és a főváros az adományozáskor kikötötte, hogy a föld- és ásványtan tudományának reprezentálására múzeumnak is kell működnie az épületben, amelyet 1900. május 20-án maga Ferenc József is meglátogatott. Az eseményről a korabeli sajtó feljegyezte, hogy az előre eltervezett negyedórás királyi vizit háromnegyed óráig húzódott el: őfelségét lenyűgözte a földtani kincsek látványa.
De ki is volt az idén százkilencven éve született és száz esztendeje elhunyt Semsey Andor, akinek mecénási tevékenységét Lázár István publicista így foglalta össze: „… minden jövedelmét tudományos célokra fordította. Összesen alighanem többet juttatva az Akadémiának, a Nemzeti Múzeumnak és iskoláknak, mint az egész Széchényi család – amit nem az utóbbiak kisebbítésére, hanem az ő javára említünk…”?
1833. december 22-én Kassán látta meg a napvilágot nagybirtokosi családban. Középiskolába először Budán, a piaristákhoz, később pedig a szülővárosában járt. Hatalmas birtok várományosaként a magyaróvári gazdasági akadémián, majd Hohenheimben folytatott mezőgazdasági tanulmányokat. Édesapja halála után testvéreivel külön hitbizományt örököltek, ezen kezdett el gazdálkodni Balmazújvárosban. Nem erre termett, ezért hosszas vívódás után, 1866-ban bérbe adta birtokait, és Budapestre költözött, ahol ezután már csak a természettudományoknak élt. Negyvenezer hold birtokosaként is végtelenül önmegtartóztató életet élt, hogy minél többet tudjon tudományos célokra áldozni. Összesen mintegy kétmillió aranykorona értékben adományozott közintézmények tudományos céljaira.
A teljesség igénye nélkül soroljuk fel, mi minden köszönhető Semseynek, aki legtöbbször névtelen adományozó kívánt maradni: támogatta Herman Ottó kutatásait, Eötvös Loránd gravitációs kísérleteit, a Fővárosi Állatkert madárházának megépültét, hozzájárult a Magyar Tudományos Akadémia szakkönyvkiadásához, az első Balaton-monográfia kiadásához, az Eötvös Kollégium megalapításához, de legtöbbet a föld- és ásványtan tudományának fejlődéséhez járult hozzá jelentős ásvány- és kőzetgyűjtemények megvételével. 1882-ben Marseille-ben Henri Coquand geológusprofesszor hagyatékából a londoni Természettudományi Múzeum elől megvásárolta a huszonnyolcezer darabból álló ősmaradvány-gyűjteményt, valamint megszerezte a világ akkori leghíresebb állományai közül a Spindler-, a Béranger- és az Esterházy-féle kövületkollekciót. Ezenkívül világhírűvé fejlesztette a Magyar Nemzeti Múzeum meteoritgyűjteményét, amelyet ráadásul maga katalogizált. A Magyar Tudományos Akadémia 1881-ben hálája és elismerése jeléül a Krenner József által felfedezett új ásványokat semseyit és andorit névre keresztelte.
„Mindnyájunk kötelessége, hogy hazánk előrehaladásán közremunkálkodjunk” – vallotta, és ehhez az elvéhez egész életében hű maradt.
1923. augusztus 14-én hunyt el. A Földtani Intézet közelében utca, egykori balmazújvárosi kastélyában pedig múzeum őrzi a nevét.
Nyitóképen a Magyar Állami Földtani Intézet Stefánia úti szecessziós palotája. Forrás: MTVA Bizományosi / Róka László
