Fotó: Kultúra.hu /Markovics Z. Kristóf

Ankara megtervezett városképe, funkcionális épületei mellett szinte felüdülés a múzeum oszmán kori stílusa. Egyik felét a 15. században, II. Mehmed idejében épült, kupolás, fedett bazárként szolgáló épület adja, amelyben a kiállítótér kapott helyet. A másik fele korábban karavánszerájként szolgált, ma az adminisztratív helyiségek, könyvtár, konferenciaterem és különféle műhelyek, laborok találhatók itt. A régészeti gyűjteményben mintegy 180 ezer tárgy áll a kutatók rendelkezésére, a látogatók által megtekinthető tárlaton ennek a töredéke, nagyjából hétezer látható.

Fotó: Kultúra.hu /Markovics Z. Kristóf
Fotó: Hartyányi Norbert/Kultúra.hu

Anatólia sokáig az ázsiai és az európai kereskedelmi útvonal központja volt, emiatt vonzó célpontot jelentett a hódító népeknek. A különböző civilizációk sűrűn váltották egymást a területén. A kiállítás a paleolit korszaktól kezdve kronológiai sorrendben, nyolc szakaszban mutatja be történelmét.

A paleolitikumból (Kr. e. 8000 előtt) a barlangokban élő vadászó és gyűjtögető közösségek által használt kő- és csontszerszámok maradtak fenn, valamint ebből az időszakból származik az a Homo erectus-koponya is, amelyet a mészkőmedencéiről híres Pamukkaléban találtak.

Fotó: Hartyányi Norbert/Kultúra.hu
Fotó: Hartyányi Norbert/Kultúra.hu

A neolitikum (Kr. e. 8000–5500) elhozta az élelemtermelés kezdetét. Ebből a korszakból már falfestményeket, istenanya- és termékenységi szobrokat, kovakő- és obszidiáneszközöket, terrakottacserepeket is feltártak. A világ első városi alaprajza is ebből a korból származik, amelyet Çatalhöyükben találtak meg. A korabeli életmódról földbe süllyesztett ház modellje mesél.

A kőrézkor vagy kalkolit (Kr. e. 5500–3000) legfontosabb változása a bányászat kezdete volt, az uralkodó osztály és a kézművesréteg kialakulása jellemezte. A falvak egyre zsúfoltabbak lettek, a mezőgazdaság és az állattenyésztés mellett a szövés és a kerámiagyártás is fejlődött. Égetett, gazdag geometrikus mintázatú edények, fém- és kőbélyegzők vallanak az egykori körülményekről.

Fotó: Kultúra.hu /Markovics Z. Kristóf
Fotó: Hartyányi Norbert/Kultúra.hu

A bronzkorban (Kr. e. 3000–1950) a városállamok létrejöttével a falusiak a városokba költöztek, helyi fejedelemségek jöttek létre. A réz és ón ötvözetéből készített bronzszerszámok egyre elterjedtebbé váltak a közösségek mindennapi életében. Az öntési és formázási technikák fejlődését a korból származó, bronzból, aranyból és ezüstből készült vallási szertartási tárgyak, valamint nyakláncok, karkötők, koronaövek, tűk és fémedények bizonyítják. A legértékesebb tárgyak Alacahöyükből származnak, ahol 12 sírt tártak fel.

Az asszír kereskedőkolóniák (Kr. e. 1950–1750) az ón, a fűszerek, a parfümök és a kelmék mellett a suméroktól tanult és használt ékírást is magukkal hozták, az anatóliai írott történelem ekkor kezdődött. Ebből a korból főként kereskedelemmel kapcsolatos, ékírásos agyagtáblák maradtak fenn, de terrakotta- és kőedények, pecsétek és pecsétlenyomatok, szobrocskák, istennőfigurák, valamint ékszerek, bronzeszközök és fegyverek is láthatók a múzeumnak ebben a részében.

Fotó: Kultúra.hu /Markovics Z. Kristóf
Fotó: Hartyányi Norbert/Kultúra.hu

A hettita állam (Kr. e. 1750–1200) Anatólia első, központilag szervezett birodalma volt. Sokistenhívők voltak, és mindig átvették a hódításaik során meghódított népek isteneit. Elefántcsontból, aranyból és bronzból készült isten- és istennőfigurák, állat alakú szertartási edények mesélnek összetett vallási szokásaikról, ceremóniáikról. A hettita építészetre nagy méretű szobrok, domborművek alkalmazása is jellemző volt; a múzeum nagy, középső termében számos ilyen korabeli alkotást állítottak ki.

Fotó: Hartyányi Norbert/Kultúra.hu
Fotó: Hartyányi Norbert/Kultúra.hu

A Kr. e. 12. század elején a Délkelet-Európából az égei-tengeri vándorlással érkező frígek Anatólia szinte valamennyi fontos városát elpusztították, a Hettita Birodalom összeomlott. Uralmuk alatt (Kr. e. 1200–700) Gordion volt a birodalom központja. Itt tárták fel Midász király feltételezett sírját is. Az a néhány felirat, amely fennmaradt tőlük, azt bizonyítja, hogy indoeurópai nyelvet használtak. A múzeumban kerámiaedények, fából készült míves bútorok, bronzüstök láthatók ebből a korszakból.

Fotó: Hartyányi Norbert/Kultúra.hu
Fotó: Hartyányi Norbert/Kultúra.hu

Anatólia keleti felén, a Van-tó környékén az urartuiak alapítottak hatalmas birodalmat (Kr. e. 1000–600). Jelentős volt a fémművességük, bronzlemez-megmunkálásuk, sok hadászati terméket állítottak elő. Bronzból készült övek, páncélok, sisakok, háztartási edények, díszek, ékszerek, szobrok, hámok, mezőgazdasági eszközök tanúskodnak erről. Értékes elefántcsontfigurák is előkerültek ebből a korból; előszeretettel ábrázoltak arcokat, oroszlánokat, griffeket.

Fotó: Kultúra.hu /Markovics Z. Kristóf
Fotó: Kultúra.hu /Markovics Z. Kristóf

Látogatásunkkor a múzeum egy részét éppen felújították, így az első pénzveréstől a modern pénznyomtatásig tartó időszakról, valamint a görög, római és perzsa korról szóló kiállítást és az ankarai részben található elefánt-, orrszarvú-, óriásteknős- és 10 millió éves zsiráfcsontokat sem tudtuk megnézni. Az 1997-ben az év európai múzeumának választott intézmény azonban így sem hagyott bennünk hiányérzetet.

Fotó: Hartyányi Norbert/Kultúra.hu
Fotó: Hartyányi Norbert/Kultúra.hu

Nyitókép: Hartyányi Norbert/Kultúra.hu