Törökország jóval több, mint a turistamágnes Isztambul, a divatos tengerpart vagy a tündérkéményekkel megszórt Kappadókia. Az egymást váltó civilizációk, felemelkedő, majd eltűnő birodalmak már évezredek óta alakítják történelmét, sajátos kultúráját. Az ország régmúltját különös módon az egyébként rendkívül modern fővárosban, az Anatóliai Civilizációk Múzeumában lehet megismerni.

Ankara megtervezett városképe, funkcionális épületei mellett szinte felüdülés a múzeum oszmán kori stílusa. Egyik felét a 15. században, II. Mehmed idejében épült, kupolás, fedett bazárként szolgáló épület adja, amelyben a kiállítótér kapott helyet. A másik fele korábban karavánszerájként szolgált, ma az adminisztratív helyiségek, könyvtár, konferenciaterem és különféle műhelyek, laborok találhatók itt. A régészeti gyűjteményben mintegy 180 ezer tárgy áll a kutatók rendelkezésére, a látogatók által megtekinthető tárlaton ennek a töredéke, nagyjából hétezer látható.

Anatólia sokáig az ázsiai és az európai kereskedelmi útvonal központja volt, emiatt vonzó célpontot jelentett a hódító népeknek. A különböző civilizációk sűrűn váltották egymást a területén. A kiállítás a paleolit korszaktól kezdve kronológiai sorrendben, nyolc szakaszban mutatja be történelmét.

A paleolitikumból (Kr. e. 8000 előtt) a barlangokban élő vadászó és gyűjtögető közösségek által használt kő- és csontszerszámok maradtak fenn, valamint ebből az időszakból származik az a Homo erectus-koponya is, amelyet a mészkőmedencéiről híres Pamukkaléban találtak.

A neolitikum (Kr. e. 8000–5500) elhozta
az élelemtermelés kezdetét. Ebből a korszakból már falfestményeket, istenanya-
és termékenységi szobrokat, kovakő- és obszidiáneszközöket,
terrakottacserepeket is feltártak. A világ első városi alaprajza is ebből a
korból származik, amelyet Çatalhöyükben találtak meg. A korabeli életmódról
földbe süllyesztett ház modellje mesél.

A kőrézkor vagy kalkolit (Kr. e. 5500–3000) legfontosabb változása a bányászat kezdete volt, az uralkodó osztály és a kézművesréteg kialakulása jellemezte. A falvak egyre zsúfoltabbak lettek, a mezőgazdaság és az állattenyésztés mellett a szövés és a kerámiagyártás is fejlődött. Égetett, gazdag geometrikus mintázatú edények, fém- és kőbélyegzők vallanak az egykori körülményekről.

A bronzkorban (Kr. e. 3000–1950) a
városállamok létrejöttével a falusiak a városokba költöztek, helyi
fejedelemségek jöttek létre. A réz és ón ötvözetéből készített bronzszerszámok
egyre elterjedtebbé váltak a közösségek mindennapi életében. Az öntési és
formázási technikák fejlődését a korból származó, bronzból, aranyból és
ezüstből készült vallási szertartási tárgyak, valamint nyakláncok, karkötők,
koronaövek, tűk és fémedények bizonyítják. A legértékesebb tárgyak
Alacahöyükből származnak, ahol 12 sírt tártak fel.

Az asszír kereskedőkolóniák (Kr. e. 1950–1750) az ón, a fűszerek, a parfümök és a kelmék mellett a suméroktól tanult és használt ékírást is magukkal hozták, az anatóliai írott történelem ekkor kezdődött. Ebből a korból főként kereskedelemmel kapcsolatos, ékírásos agyagtáblák maradtak fenn, de terrakotta- és kőedények, pecsétek és pecsétlenyomatok, szobrocskák, istennőfigurák, valamint ékszerek, bronzeszközök és fegyverek is láthatók a múzeumnak ebben a részében.

A hettita állam (Kr. e. 1750–1200) Anatólia első, központilag szervezett birodalma volt. Sokistenhívők voltak, és mindig átvették a hódításaik során meghódított népek isteneit. Elefántcsontból, aranyból és bronzból készült isten- és istennőfigurák, állat alakú szertartási edények mesélnek összetett vallási szokásaikról, ceremóniáikról. A hettita építészetre nagy méretű szobrok, domborművek alkalmazása is jellemző volt; a múzeum nagy, középső termében számos ilyen korabeli alkotást állítottak ki.

A Kr. e. 12. század elején a Délkelet-Európából az égei-tengeri vándorlással érkező frígek Anatólia szinte valamennyi fontos városát elpusztították, a Hettita Birodalom összeomlott. Uralmuk alatt (Kr. e. 1200–700) Gordion volt a birodalom központja. Itt tárták fel Midász király feltételezett sírját is. Az a néhány felirat, amely fennmaradt tőlük, azt bizonyítja, hogy indoeurópai nyelvet használtak. A múzeumban kerámiaedények, fából készült míves bútorok, bronzüstök láthatók ebből a korszakból.

Anatólia keleti felén, a Van-tó környékén az urartuiak alapítottak hatalmas birodalmat (Kr. e. 1000–600). Jelentős volt a fémművességük, bronzlemez-megmunkálásuk, sok hadászati terméket állítottak elő. Bronzból készült övek, páncélok, sisakok, háztartási edények, díszek, ékszerek, szobrok, hámok, mezőgazdasági eszközök tanúskodnak erről. Értékes elefántcsontfigurák is előkerültek ebből a korból; előszeretettel ábrázoltak arcokat, oroszlánokat, griffeket.

Látogatásunkkor a múzeum egy részét éppen felújították, így az első pénzveréstől a modern pénznyomtatásig tartó időszakról, valamint a görög, római és perzsa korról szóló kiállítást és az ankarai részben található elefánt-, orrszarvú-, óriásteknős- és 10 millió éves zsiráfcsontokat sem tudtuk megnézni. Az 1997-ben az év európai múzeumának választott intézmény azonban így sem hagyott bennünk hiányérzetet.

Nyitókép: Hartyányi Norbert/Kultúra.hu