Mennyire lepte meg a hír?
Tavaly arra számítottam, hogy ő fogja kapni, idén valahogy nem annyira, de természetesen nagyon örültem.
Melyik műve volt önre a legnagyobb hatással?
Egyértelműen az Évek, Ernaux főműve, amely tavaly jelent meg a Magvetőnél Lőrinszky Ildikó fordításában, s amelynek én voltam a szerkesztője. A kötet a második világháború utáni Franciaország panorámája a 2000-es évekig bezárólag, egyszerre egy nő és egy társadalom története.
Ez volt az a könyv, amellyel berobbant a köztudatba a francia írónő?
Ezt nem mondanám ilyen egyértelműen. Annie Ernaux régóta a francia irodalom fontos szereplője, sőt Franciaországban iskolai tananyag. Több mint 20 könyvet írt, az első 1974-ben jelent meg. A nemzetközi színtéren talán valóban az Évek külföldi megjelenésével vált ismert szerzővé.
Hogyan jellemezné a stílusát?
Ernaux a Franciaországban népszerű autofiction képviselője, ami az önéletrajz és a fikció kombinációja. Megtévesztően egyszerű stílusban ír – a mondatai ugyanakkor nem könnyen fordíthatók. Kíméletlen őszinteséggel, érzelemmentesen szól, miközben nagyon is jelen vannak az érzelmek a műveiben, azonban távolságot tart a saját tapasztalataitól. A könyvei mind a saját életéről, tapasztalatairól szólnak – az első szexuális elményeiről, a tiltott abortuszáról, az anyja Alzheimer-kórjáról, egy nála évtizedekkel fiatalabb férfihoz fűződő kapcsolatáról.
Christine Détrez francia szociológus azt mondta Ernaux munkásságáról, hogy „amikor olvasod, félsz, hogy meglátod benne önmagad, és akkor majd muszáj lesz levonnod a saját végkövetkeztetéseidet, de mégis tovább olvasol”. Mit gondol erről?
Teljesen egyetértek vele. Például az Évek egy nagyon francia könyv, és amikor olvastam, eleinte volt bennem egy kis aggodalom, mert a könyvben számtalan utalás van a francia zenére, kultúrára, társadalomra, termékekre. Nem voltam biztos abban, hogy mindez egy magyar olvasó számára befogadható, de az olvasói visszajelzésekből úgy tűnik, hogy ez egyáltalán nem akadályozta a narrátorhoz és az ő generációjához való kapcsolódást. Az eseményeket és a helyzeteket ugyanis nagyjából ismerhetjük, a műben pedig egy másik, francia perspektívából szemlélhetjük. A magyar olvasó meghökkenhet, hogy ezt ő, a szülei vagy a nagyszülei is megélték annak idején Magyarországon. Nyilván az idősebb korosztály így még könnyebben kapcsolódhat a történethez. Annak ellenére, hogy a könyvben szereplő világ társadalmilag nagyon meghatározott, magunkat is megláthatjuk benne.
Az irodalmi Nobel-díjat számos kritika, bírálat érte az elmúlt években. Hogyan látja, ez a kritika mennyire jogos idén? Illetve a francia szerző sikere mennyire megérdemelt?
Nehéz megmondani, hogy mi az irodalmi Nobel-díj célja, és mik a díjbizottság szempontjai, bár mindig sok a találgatás ezzel kapcsolatban. Az Évek mindenképpen jelentős alkotás. Óriási vállalkozás egy fél évszázad francia történelmét, társadalmát és kultúráját megírni női szempontból, ezen belül egyetlen nő szempontjából, aki azonban szinte a generációja szószólójaként jeleníti meg ezt a világot – a magyar fordításban többes szám első személyben, az eredetiben az „on” névmással, ami általános alany is lehet, de a többes szám első személyt is jelentheti.
Találkozunk még Annie Ernaux könyveivel magyarul?
Természetesen, jelenleg tárgyalunk más könyveiről is – egyelőre legyen meglepetés, hogy melyik lesz a következő.
Nyitókép: Annie Ernaux friss Nobel-díjas francia író. Fotó: MTI/EPA/EFE/Cati Cladera
