Antihős a tükörből

Litkai Gergely humorista forgatókönyve üdítő és szellemes, de a film ritmusa mégis zötyög kissé; az elején gyors tempót diktálnak az alkotók, majd a végére túlságosan lelassítanak. A jelenetsorok nincsenek igazán összecsirizelve, és nem mindig arányosak, de ez nem feltétlenül von le az élvezetből, a poénokon egyszerre röhögünk és nosztalgiázunk, nincs olyan abszurditás a nyakgesztenyétől az önfelavatásig, ami ne történt vagy ne történhetett volna meg a nyolcvanas években. A főhős gyerek- és kamaszkori téblábolásának kínos állomásai gyorsan, klipszerűen peregnek, a jeleneteket tarkító animációs trükkök - melyek a Bal Filmkészítő Kft.-t dicsérik - jól passzolnak a film infantilizmussal kevert iróniájához. A kis Geri (Deli Dániel) általánosban még egészen értelmes és bátor, küzd az irracionalizmus ellen, verekszik, csajozik (Kis Zsófi: Simó Fanna), kiáll Miki egér mellett a túlbuzgó csapatvezetővel (Magyar Attila) szemben, de felnőttként egyre döntésképtelenebb, neurotikusabb és komformistább lesz, és csak sodródik az eseményekkel.

Kár, hogy a film lelassul a vízóra-beszerelés nehézségeitől kezdve, a Vizes - Mucsi Zoltán - és  a Gázos - Scherer Péter - rémuralma lehetne rövidebbre szabott;  a színészek jók, de nem mások, mint máskor, viszont Elek Ferenc és Kőhalmi Zoltán a nemzetbiztonságiak karót nyelt szerepében tényleg üdítően groteszk figurák, a lakógyűlésről pedig emlékezetes a kőarcú, pikírt Balogh (Bede Fazekas Szabolcs). Hollósi Frigyes szórakoztató a rendszeresen elszunyókáló, félhalott gépjármű oktató, Tibi bá szerepében; Geri mozipartnerei, a két biztonsági őr (Badár Sándor és Szabó Győző) pedig példaszerűen folytatják a főhős életében az óvodától a halálig mintegy karmaként felbukkanó agresszorok sorát.