Vegyük csak szépen sorra a sokak számára ismerős, kínos és oly jellegzetes momentumokat. Tegye fel a kezét, akinek megvolt az élmény: ovis farsang olyan gyerekekkel, akik mindig erősebbek, és még gonoszak is; technikaórán őrült szerkentyűk meddő barkácsolása; tábori szalonnasütés spontán piromán epizódokkal; összehajolós, egyfüles walkmanhallgatás; verekedés az úttörőtáborban a jelszó miatt; szalagavató-tánc para; évekig tartó egyetemi iszogatás kultikus helyszíneken; másoddiploma a gyermekkor meghosszabbításaként. És a felnőtté avatási szertartások: társasházi közgyűlés idősödő megmondónénivel súlyosbítva; a fürdőszoba professzionális szétveretése a tisztálkodási szokások ideiglenes lenullázásával; akut vezetésfóbia tudatosítása, majd uralása.
Tényleg nincs még egy korosztály, amelyik ilyen kevéske anyagból ennyi szorongást tudna gyártani magának, hogy ne menjünk messzire: a '68-asok megoldják a problémáikat erőből, a '82-esek pedig már öt éve kiégtek.
Litkai Gergely humorista forgatókönyve üdítő és szellemes, de a film ritmusa mégis zötyög kissé; az elején gyors tempót diktálnak az alkotók, majd a végére túlságosan lelassítanak. A jelenetsorok nincsenek igazán összecsirizelve, és nem mindig arányosak, de ez nem feltétlenül von le az élvezetből, a poénokon egyszerre röhögünk és nosztalgiázunk, nincs olyan abszurditás a nyakgesztenyétől az önfelavatásig, ami ne történt vagy ne történhetett volna meg a nyolcvanas években. A főhős gyerek- és kamaszkori téblábolásának kínos állomásai gyorsan, klipszerűen peregnek, a jeleneteket tarkító animációs trükkök - melyek a Bal Filmkészítő Kft.-t dicsérik - jól passzolnak a film infantilizmussal kevert iróniájához. A kis Geri (Deli Dániel) általánosban még egészen értelmes és bátor, küzd az irracionalizmus ellen, verekszik, csajozik (Kis Zsófi: Simó Fanna), kiáll Miki egér mellett a túlbuzgó csapatvezetővel (Magyar Attila) szemben, de felnőttként egyre döntésképtelenebb, neurotikusabb és komformistább lesz, és csak sodródik az eseményekkel.
Bánki Gergely tökéletes a főhős, a felnőtt Geri szerepében, ahogy arcára ragadt, kényszeredett félmosollyal próbál kicsúszni valahogy a kellemetlen helyzetekből, miközben barátnője, Zsófi nyomására kénytelen-kelletlen megpróbál "férfiként" viselkedni. A Tóth Orsolya által alakított Zsófi annyira flegma, hogy leginkább egy túlórázó bébiszitterhez hasonlít, aki egy reménytelen, harmincéves csecsemőt kénytelen pelenkázni.
Kár, hogy a film lelassul a vízóra-beszerelés nehézségeitől kezdve, a Vizes - Mucsi Zoltán - és a Gázos - Scherer Péter - rémuralma lehetne rövidebbre szabott; a színészek jók, de nem mások, mint máskor, viszont Elek Ferenc és Kőhalmi Zoltán a nemzetbiztonságiak karót nyelt szerepében tényleg üdítően groteszk figurák, a lakógyűlésről pedig emlékezetes a kőarcú, pikírt Balogh (Bede Fazekas Szabolcs). Hollósi Frigyes szórakoztató a rendszeresen elszunyókáló, félhalott gépjármű oktató, Tibi bá szerepében; Geri mozipartnerei, a két biztonsági őr (Badár Sándor és Szabó Győző) pedig példaszerűen folytatják a főhős életében az óvodától a halálig mintegy karmaként felbukkanó agresszorok sorát.
A Buhera mátrix sajátossága, hogy az elmúlt három évtized minden bizarr kortünetét archiválja, könnyedén vájkál mély bugyrokban, abszurd és mégis kínosan ismerős, a Malacka és a tahó zenekar komolytalan muzsikája pedig aktívan hozzájárul a film egyedi bájához. Mindenkinek kötelező, aki még nem döntötte el, mihez kezd harminc évesen!
