Az antihősre koncentrálok - TÖRÖK FERENC

- A legfontosabbak látták: a szereplők, a stáb, a család, akik, ugye, inkább bátorítón beszélnek a végeredményről. Megnézte sok rendező, operatőr és kritikus is a filmet, akik használható, érdemi megjegyzésekkel szóltak hozzá; nagyjából érződik, hogy milyen lesz a fogadtatás majd szélesebb körben is. Biztató. Sokan mást vártak, de ez nem azt jelenti, hogy ne szeretnék a filmet.

- Lassúbb film készült, mint amilyent tőlem várnának. A történet természetesen pörög, igyekeztünk izgalmassá tenni, és nem nehéz elkapni a ritmusát. Ami nem azonos a tőzsde ritmusával. Meditatívabb, mint például bármely akciódús film vagy sorozat, mégis elég feszült.

- Nem, a tőzsde, illetve a brókervilág elsősorban a közege. A társadalmi vagy egzisztenciális problémákat is a második vonalba helyeztem; ezeket most kevésbé éreztem fontosnak, mint a korábbi munkáimban. Ez alkalommal inkább a hősre, helyesebben az antihősre koncentrálok. A főszereplőnk finoman szólva is meglehetősen amorális lény, Bodó Viktor alakításában ráadásul olyan, aki tudja is magáról, hogy mennyire amorális. Reflexív és gondolkodó - ezek miatt lehet őt nem szeretni, legalábbis nagyon nehéz vele azonosulni. Nem is engedtünk meg magunknak olyan színészi vagy történeti elemeket, megoldásokat, hatásokat, amelyekkel "olcsón" adnánk: meg kell dolgozni a nézőnek azért, hogy elkapja ezt a figurát. Viktor tényleg nagyon apró, minimalista rezdülésekkel tudja átadni mindazt, amit üzenünk vele.

- Az újakkal együtt segítenek. Sok visszatérő színész a barátom is, azaz jó vele dolgozni, mert képes újra inspirálni. Legalább ennyire inspiráló azonban egy színészt mások után újra felfedezni, megismerni. A régiek biztonságot is jelentenek: hiszek abban, hogy ugyanazzal a színészgárdával álljak újabb és újabb kihívások elé. Kicsit olyan ez, mint a színházi társulat, amelyből a direktornak gazdálkodnia kell.

- Inkább egy másik vonalon fontosabb ez: a valódi biztonságot a produceri háttér és a kameracsapat adja, valamint az asszisztencia. A színészeknél a "bizonytalanság" jó igazán; a jelenet is attól lesz jó, ha valami furcsaság vagy csavar kerül bele, ez pedig rajtuk múlik.

- Még a hangkeveréskor is kerültek a filmbe a történetet vagy a hangulatot befolyásoló új mondatok, információk. Biztos alap, amiből el lehet indulni. Persze, mire a befejezéshez érünk, akkor válik minden a legbizonytalanabbá. Pláne ennél a filmnél, amelyben a hős ennyire koncentrált, ennyire ráépült az egész történet. Csak a végén derül ki, hogy a figura mit "dob ki" magából: mit érdemel, hogyan kell a történetét elmondani, befejezni.

- Betettük a dobozba, ezt a döntést meghoztuk.

- Ja, az sosincs befejezve. Ha nem tettük volna dobozba egy hete, még változna, és két hét múlva más lenne a befejezése. Lengyel Péter mondja egy friss interjúban, hogy a történet egy, nagy és közös, mi abból emelünk ki kis darabkákat. Strukturálunk, szerkesztünk, ki filmen, ki kávézóban, ki interjúban.

- A kettő együtt. Az a pénzügyi tranzakció érdekelt leginkább, ami az időeltolódással játszik: abból szerez pénzt a pesti bróker, hogy az indiai tőzsdék reggel korábban nyitnak. Egyszer minden rendező el akar követni egy 24 órás filmet, ehhez nekem ez a téma tálcán kínálta magát. A pénz világára pedig egyszerűen kíváncsi voltam, mert bosszantott, hogy egyáltalán nem értem, mit csinálnak ezek a gyerekek, amitől a magyar gazdaság vagy a világgazdaság jobb vagy rosszabb lesz holnapra. Egyre nagyobb súlyt kapnak a mindennapjainkban. Sokan ostobán misztifikálják a tőzsdét, és ezért nem foglalkoznak vele; ez baromság, mert ők pontosan velünk foglalkoznak.

- Igen.

- Igen. A legtöbben huszonévesek. Ez most az ő pályájuk: angolul megy minden, öt éve fönt van az interneten, és behálózza a világot. Engem lenyűgöz, hogy mekkora összegekről döntenek 25-30 éves csávók. Romániában, Bulgáriában igazán figyelemreméltó dolog történt: hazavitték Londonból ezt a korosztályt, és rájuk bízták a privatizációt. Ma már hihetetlen súllyal jelennek meg 25-30-35 éves, sokszor még kialakulatlan személyiségű gyerekek a döntéshozatalban. Ennek a kontrasztjáról is akar szólni az Overnight. A magánéletében a hősünk is egyszerű kölyök még, viszont nagy problémákat kell megoldania.

- Igen. Igaz, az a bizonyos négy óra az időugrással valójában egy epilógus, tulajdonképpen reggeltől reggelig eldőlnek a dolgok, aztán mindenki szépen kivonul a történetből. De még ki tudnék találni néhány hasonló filmet.

- A trafikosról, a taxisofőrről, egy csecsemőről, bárkiről.

- Nem. Road-movie lesz egy ötvenes becsavarodott nőről, aki egyszercsak autóba vágja magát, és világgá megy. A fia pedig utána.

- Persze.

- Most járnak, igen, egyszerre több is. Eszenyi Enikővel két filmben is dolgoztam - eléggé meghatározó, amit tanultam tőle. Bánsági ugyancsak. De van, amikor úgy jár az ember fejében egy színész, hogy tudja: nem ő fogja játszani. Érdekes helyzet, amikor elképzeled a sarki újságosnőt vagy Greta Garbót a filmed főszereplőjének, és mikor elkészül a könyv, megfogod és kicseréled. Mire elkészülsz egy könyvvel és pénz is kerül hozzá, rengeteg ilyen meccset lefolytathatsz magadban. Szép.

- Hát nem. De utána nagyon hamar beugrott, és a forgatás előtti fél évben már mindent hozzá igazítottam. Megérte.

 

Kritikánk a filmről: Szikár és szálkás: Overnight