Egy anya-lánya kapcsolat nem feltétlenül zökkenőmentes. Kisgyermekként minden problémával édesanyjukhoz fordulnak a lányok, anya a mindenség, ő a középpont, aki mindenre tudja a helyes választ. Ez később, a tinédzserkorban átalakul pont az ellenkezőjére: már nem anyával, hanem inkább a barátnőkkel osztanak meg mindent a kamaszlányok, anya már semmit sem tud jól, sőt azt sem tudja, hogyan működnek ma a dolgok, hiszen az ő idejében minden másként volt. Felnőtt nőként azonban az ember sok mindent átértékel, és rájön, hogyha anya nem is a mindenség, és nem is feltétlenül tudja mindenre a választ, mégis ő az első, akihez fordulhatunk, ő az, akiben mindig megbízhatunk. Ez különösen felértékelődik akkor, ha az ember gyermeket vár, és maga is anya lesz. A folyamat megfordul és egyszer csak azt vesszük észre, hogy mi magunk vagyunk a mindenség, majd az összes hiba oka, anya pedig egy bölcs matróna, aki mindent tud a gyermeknevelésről. Mert sajnos az idő múlik, és öregszünk. De mi történik akkor, ha valaki nem akar vagy éppenséggel nem tud megöregedni? Ha ugyan fakóbb és ráncosabb lesz a bőre, de ugyanolyan tűz ég benne, mint húsz évvel ezelőtt?
A Bethlen Téri Színházban február 3-án bemutatott darab, a Nőkből is megárt? pontosan ezeket a kérdéseket feszegeti. Egy anyát (Tordai Teri) és lányát (Horváth Lili) láthatjuk a színpadon, akik megszólalásig hasonlítanak egymásra. Folyton elkésnek, öntudatosok, sikeresek, de ami a legfőbb, egyfolytában meg akarják változtatni a másikat, és ők akarnak a középpontban lenni. A darab Nóri, a lány esküvőjével kezdődik: éppen egy ruhaszalonban keresnek menyasszonyi ruhát, amikor kipattan egy alapvető probléma. Az anyát alakító Tordai Teri mindenáron beszédet akar mondani (mikrofonnal!), ám Nóri irtózik a gondolattól is, hiszen akkor megint mindenki az anyjára figyelne. Az anya pedig előveszi a már jól ismert fogást, az önsajnáltatást. Kiderül, hogy az ő esküvőjén nem volt semmilyen felhajtás, egy szál farmernadrágban volt kénytelen oltárhoz állni, és nászútra sem ment az ifjú pár? Egyébként pedig csak a lányának szeretné emlékezetesebbé tenni az estét, hiszen ez az ő nagy napja, és egy anyának kötelessége köszönteni a lányát. Már itt, a nyitójelenetnél kacagás fut végig a közönségen, a női nézőknek pedig kiül az arcára egy réveteg mosoly: mindenkinek eszébe jut a saját édesanyja. A reakciói, a helyeslése vagy éppen ellenkezése a ruhát, az esküvői menüt, sőt akár a partnert illetően. A darab pedig pont ettől zseniális, hiszen végig bele tudunk helyezkedni Tordai Teri és Horváth Lili kettősébe, mely azért is zseniális, mert valóban anyáról és lányáról van szó.
Az előadás kapcsán sok olyan alapvető probléma felmerül, melyek bármelyik anya-lánya párosnál felbukkannak, így a gyereknevelés, a gyerekneveléssel kapcsolatos modern gépekből adódó gondok (lásd légzésfigyelő), vagy amikor egy anya megosztja a lányával a szülés fájdalmát, melyet azonban egyik szülni készülő, leendő anya sem akar hallani. Ezek mellett van egy másik kérdés is, mégpedig az idő múlása. Pataki Éva Nőből is megárt a nagymama című regényéből Tordai Teri kérésére írtak darabot, amelyet a Bethlen Téri Színház Találkozások című programja karolt fel. A könyv eredeti címét tekintve tökéletesen kifejező az előadás ? bár a darab címéből nem is annyira érzékelni, mi is az egyik központi kérdéskör ?, ugyanis az anya, a későbbi nagymama, karakterén van a fő hangsúly. Látni, ahogyan megéli a lánya esküvőjét, terhességét, párkapcsolati problémáit és egy újabb terhességet. De emellett látjuk azt is, ahogyan pszichológushoz jár, mert nem érzi magát öregnek, azt, hogy nagymama lenne ? és egyébként sem tetszik neki túlzottan ez a szerep ?, látjuk, hogy még szeretne szerelmes lenni ? egy elvált nőről van szó ?, szeretne szórakozni, élni, de közben a teste már nem a régi, fizikailag nem olyan friss, mint lelkileg és szellemileg. Az idő múlása kikerülhetetlen, az emberek elfogadják mint természetes tényt, de senki sem gondol bele igazán abba, hogy az, aki testileg megöregszik, vajon érzi ezt szellemileg is. Tordai Teri kiválóan érzékelteti ezt a problémát, ahogyan Horváth Lili is ?felnőtt? az édesanyájához, ugyanolyan élvezetes a játéka. A szereposztás kissé zavaróvá teszi ugyan a darabot ? Horváth Lili alakítja az anya pszichológusát és szeretőjének feleségét is ?, de ezt remekül ellensúlyozza a díszlet: hiába játszódik egy hátérrel az egész történet, ez szinte fel sem tűnik a nézőnek. Ahogyan az a csaknem nyolcvan perc sem, amely az előadás időtartama: anya és lánya játéka könnyed, a néző tényleg úgy érzi, hogy magát és édesanyját látja viszont a színpadon, saját félelmeinkkel találkozunk, saját gondolatainkkal: mégis mikor leszek elég érett bármire is?
A Találkozások programsorazat keretén belül A Nőkből is megárt? a negyedik alkotás, amelyet bemutattak: Cseh Judit rendező Mészáros Márta filmrendezőt kérte fel az előadás mentorának. A darabot a Bethlen Téri Színházban még február 4-én, 13-án és 20-án is játsszák, nem érdemes kihagyni.
Fischer Viktória
Fotó: Kállai-Tóth Anett
