Az idei TIFF egyik legnépszerűbb filmje egy dokumentumfilm, A Petrila bolygó volt.

Újra itt a féktelen építkezések kora, dübörög a globális városfejlesztés. A haladás fogalma azonban egyre kevésbé választható el a pusztító mellékhatásoktól. Mennyit és meddig építhetünk még ezen a bolygón? Meddig tart a töretlen növekedés? Demokratikusabb lesz-e a városfejlesztés a videójátékok vagy a drónok használatával? Hogyan változik az építőipar, ha a földszinti bejáratok helyét a tetőtéri leszállópályák veszik át? És hová lehet még elrejtőzni, ha valaki mégis inkább behúzná a kéziféket?

A fesztivál sokszínű témái mellett a fesztivál különlegessége a műfaji változatosság: építészportré, városutópiákról szóló történelmi dokumentumfilm, egy-egy elhibázott tervezési folyamatról feltáró riportfilm, sci-fi a jövő városáról, elképzelt városokról szóló animáció is látható lesz

A nyitófilm a román Andrei Dăscălescu Petrilla bolygója, amely egy Zsil-völgyi bányavárosról szól. Középpontjában egy elszánt lakó, Ion Barbu egykori bányász áll, aki sajátos művészeti akciók szervezésével igyekszik felvirágoztatni a levitézlett ipari épületekkel teli települést.

Petrilla érdekes település. Ránézésre egyike az unalmas Zsil-völgyi bányavároskáknak. A felszín alatt érdekes dolgok rejtőznek. Közülük is a legérdekesebb Ion Barbu legendás karikaturista, képző- és életművész, kultúraktivista, egykori bányamérnök. Színes, életigenlő, csípős humorú munkái megjelennek egész Petrillában: a házfalakon, a bányakomplexum épületein, az utolsó őrbódén, de néha még az aszfalton is.

Az egyik "cselekményszál" Barbu harcát mutatja be, amit a hatóságokkal vív, hogy a helyi bányavállalat minél több épülete kerüljön műemléki státuszba, ezzel megvédve az egészet a privatizáció és az enyészet karmaitól. Közben minden hulladékban meglátja a műalkotást, minden omladozó házfal egy fehér vászon neki, és verbuvál is, például amatőr színjátszó-csoportot.

Munkáinak legfontosabb szervezőelve az irónia, illetve az iróniát eredményező kontrasztok: a koszos, lehasznált, egykori szocialista dicsőségről hazudozó környezet és a korosodó, joviális mérnök világszemlélete és csipkelődő humora közti ellentét.

A film másik szála a mélyben zajlik, az utolsó, használatban lévő tárnákban. Barbu tevékenységével párhuzamosan egy csoport bányászt is nyomon követhetünk, amint a bányabezárás előtti időszakot töltik el munkával, sokszor embertelen körülmények között. A film úgy tudja megmutatni az egyszerű melósok élete mögötti igazságokat, hogy közben teljesen mellőzi a pátoszt.

A fesztivál teljes programja itt olvasható.

Fotók: Petrila bolygó. imdb.com

Forrás: filmtett.ro