Mióta töltöd be a filmszínház vezetői pozíciót?
2013 februárjában kezdtem a Főnix Rendezvényszervező Kft. alkalmazásában az ügyvezető asszisztenseként. Bizonyos szerencsés, és áldásos körülményekre való tekintettel még ez év decemberében felkértek, hogy legyek az általuk üzemeltetett Apolló mozi ?apukája?. Hivatalosan 2014 januárja óta vagyok filmszínház vezető.
Voltak előtte ilyen ambícióid?
Mindig szerettem volna a mozival foglalkozni, vágytam is erre a pozícióra, így amikor a lehetőség az ölembe pottyant, természetesen éltem vele. Kemény, de eredményes küzdelmekkel járt ez az elmúlt másfél év, hiszen kevéssel a digitalizáció hajnala után vettem át a mozit. A mélyrepülésből kellett felhozni, ami szerencsére sikerült is: a minőségi szolgáltatás meghálálta magát, egyre több és több nézőnk van.
Tehát már a te irányításod alatt ment végbe a digitalizáció?
Tulajdonképpen az első termet még előttem, 2013 májusában alakították át ? ekkor már a cégnél voltam, de még nem a mozinál. Novemberben és a következő év márciusában a másik két termünket is digitalizáltuk. Ezzel együtt már 2013 decemberében átvettük a műsorszerkesztést is, és magunk állítjuk össze a programot.
Ezek a változtatások hozzájárultak a látogatottság fellendítéséhez?
Mindenképpen, a növekvő nézőszám alappilléreit képezi mindhárom termünk digitalizálása, valamint a műsor szerkesztésének átvétele. Megkaphatunk minden filmet és olyanokat vetíthetünk, amelyekre a közönségünknek igénye van. Továbbra sem tértünk el az igényes művészi alkotásoktól, ahogy eddig, úgy most is teret ad nekik az Apolló mozi ? ez nem csak reklámszlogen, tényleg így van. Egy hibrid filmszínház kialakítását szerettem volna elérni, ami sikerült is. Abszolút megférnek egymás mellett az amerikai közönségfilmek és az európai művészi alkotások. Az utóbbira beülő emberek kezében persze nincsen nachos, a hollywoodi blockbusterek közönségénél pedig van, és ez nagyon jól működik. Az Apolló nem egy művészmozi, nem egy multiplex, hanem egy ideális koktél. Nem akarom persze az amerikai filmgyárból kiguruló alkotások mindegyikét blocbuster szintre redukálni megítélésben, mivel remek művészfilmek jönnek nyugatról is, ezzel még inkább szivárványosítva a keverékünket.
A műsorterv összerakása korábban kinek a kezében volt?
Az olyan mozik, amelyek nem egy hálózat részeként, hanem önállóan dolgoznak, egy szolgáltatón keresztül kölcsönzik a filmeket, akik afféle összekötő kapcsot képeznek a filmszínházak és a forgalmazók között. Korábban a régi szolgáltatónk rakta össze a műsorunkat, de az újjal már a kinevezésem előtt megegyeztünk abban, hogy átvesszük ezt a feladatot. Az elv az volt, hogy a saját mozink és közönségünk igényét rajtunk kívül ki mérhetné fel jobban? Igazunk lett.
Te mint filmszínház vezető tehát összeállítod a műsort, valamint az ezen felüli programokat?
Igen. Egyébként, amikor azt mondom, hogy ?mi?, az általában főleg engem takar (nevet). Minden hónapban megkapom a tervezett megjelenéseket, ami alapján össze tudom állítani, hogy milyen premierfilmeket veszünk fel, egy napon hányszor vetítjük le, vagy meddig lesz műsoron. Ott vannak persze az egyéb programok, amelyek lehetnek cégszintűek is, hiszen a Főnix nagyjából lefedi Debreceni kulturális életének táplálását. Nagyon jó ötletek jöhetnek olyanoktól, akik nem feltétlenül a mozi területével foglalkoznak, de belevonhatnak minket is egy érdekes kezdeményezésbe.
Azt a szemléletet vallom, hogy mindenki véleményezheti a másik munkáját. Nyilván fontos az is, hogy a káosz elkerülése végett a döntés egy kézben összpontosuljon. Egy nagyon sikeres rendezvényünk ötlete például egyik gépész kollegámtól származott: a tavaly őszi rocklegendák-vetítéssorozatunk, amelynek keretében öt koncertfilmmel örvendeztettük meg a közönséget. Sok ilyen alkotás rég elérhető otthoni megtekintésre, de az emberek vágynak arra, hogy moziban is láthassák őket.
Tehát az újra mozikba kerülő régebbi filmeket ti is be szoktátok mutatni?
A régi filmek tematikus bemutatásával a Pannónia Szórakoztató Kft. foglalkozik ? velük is nagyon jó a viszonyunk, rendszeresen műsorra tűzzük őket. Az egész az Alien első két részével kezdődött, aztán jött a Die Hard, a Harcosok klubja, szeptemberben érkezik a Volt egyszer egy vadnyugat, októberben pedig a Vissza a jövőbe. Ezeknek az alkotásoknak az újbóli bemutatása kulturális szerepvállalásunk része, szeretjük ezeket a filmeket, és támogatni fogjuk terjesztésüket a jövőben is. Ebben segítségünkre van, hogy nem csak gazdasági alapon működünk, önkormányzati fenntartású intézmény vagyunk. Nyilván az anyagi siker nagyon fontos, de ? legyen szó akár régi vagy új filmről ? szemet tudok hunyni egy lazább nézőszámú terem fölött, ha tudom, hogy az a néhány ember olyan élménnyel gazdagodhatott, amelyet máshol nem élhetett volna át.
Milyen egyéb programmal várjátok a nézőket?
Nagyon szeretjük vendégül látni a magyarországi mozis élet olyan képviselőit, akik a médiában is pörögnek, ismerik őket a fiatalok és az idősebbek is. Szirmai Gergő, Puzsér Róbert, Réz András és számos neves személy fogadta már el meghívásunkat, erre pedig nagyon büszkék vagyunk. Közülük Gergő az, aki rendszeren visszatér. Már négy alkalommal volt nálunk, és jönni fog még; szereti a mozinkat, a fiatalok pedig imádják őt.
Legutóbb a Harcosok klubja kapcsán járt nálatok.
Az egy remek este volt. Június 18-a volt a film újbóli bemutatásának dátuma, de mi megkaptuk a forgalmazótól június 4-re, így büszkén mondhatom, hogy David Fincher rendezése hazánkban első ízben Debrecenben tért vissza a nagyvászonra, méghozzá Szirmai Gergő interpretálásában. Mindig nagy esemény, amikor Gergő jön. Amilyen ütemben a pénztárosunk ki tudja adni a jegyeket a nyitást követően, úgy fogynak el azonnal belépők. A rajongók már reggeltől sorba állnak, tömeget képezve az utcán a mozi előtt.
Mesélnél a többi rendezvényetekről?
Réz Andrással avattuk fel a Kertész Mihály-termet, amely korábban a Nagyterem nevet viselte. Ezen jeles alkalomból vetítettük le a Casablanca című filmet, az esztétát pedig arra kértük fel, hogy elemezze nekünk Kertész Mihály munkásságát és persze magát az Oscar-díjas alkotást. Puzsér Róbert először akkor járt a mozinkban, amikor én még nem dolgoztam a cégnél, a Krisztus utolsó megkísértése kapcsán. Amikor már én hívtam meg idén tavasszal, Sidney Pollack A hálózat című filmjére esett a választása, azt vesézte ki behatóan és aktuálisan a közönség számára.
Idén februárban első ízben rendeztük meg a Magyar Film Éjszakáját, ahol egy karszalaggal, gyakorlatilag egy jegy áráért 5 hazai alkotást vetítettünk le. A szintén sikeres és még visszatérő Frankofón Filméjszaka mintájára építettük fel a rendezvényt. Jövő februárban szeretném ezt a kezdeményezést kiterjeszteni, konkrétan egy egész napot szentelnék a magyar filmnek. Az a nagyszabású tervem, hogy az összes, 2015-ben megjelent hazai alkotást egymás után vetítsük le egy szupermaraton keretében.
Ha már a magyar filmeknél járunk, mit szóltál a Saul fiához?
Egy fajsúlyos élmény a Saul fia szinte mindenki számára, engem is sokkolt kendőzetlenségével és kilátástalanságával. Meghatározó emlék, most is itt vannak előttem képsorai. Hatalmas örömmel töltött el, hogy a közönség is ráharapott a filmre. Az érdeklődés egészen odáig fajult, hogy a díszelőadásunk már kinőtte az Apolló kereteit. A 176 fős Kertész Mihály-terem nagyon kevésnek bizonyult az alkotó csapat fogadására, ezért átvittük az előadást a cégünkhöz tartozó Kölcsey Központba, ahol a már eleve adott hangrendszer mellé béreltünk mobilvetítőt és vásznat is. Itt konkrétan Magyarország legnagyobb Saul fia vetítését tartottuk meg 800 nézővel, ami azóta is hatalmas büszkeséggel tölt el bennünket.
Milyen filmeket tudnál kiemelni az ide kínálatból, illetve miket vársz még idén?
Nehéz választani, hiszen ez az év tele van mega-blockbusterekkel, kevés a művészfilmes kiugrás ? remélem, ez ősszel fog még változni. Nagy hatással volt rám például a Holnapolisz. Tudom, hogy elég langyos kritikai fogadtatásban részesült, de én megtaláltam benne azt a mélységet, történetvezetési technikát és gondolatokat, amelyekért moziba szeretek járni. Látványossága és régimódi kalandossága ellenére a nézők sem tudták befogadni, az egész projekt totális csőd lett végül sajnos. Nálunk januárban, illetve februárban mutatták be a Birdman és a Whiplash című filmeket, amelyek eddig magasan az idei év legjobbjai, nem érdemtelenül taroltak az Oscaron is. Zárójelben szeretném megjegyezni, hogy nekem kiugró élmény volt a Jurassic World is, hiszen gyermekkorom egyik legédesebb szelete elevenedett meg újra a vásznon modernizált köntösben. Az érkező kínálatból engem leginkább a hamarosan debütáló Kész katasztrófa, az Útvesztő folytatása és a Fekete mise érdekel, de természetesen én is nagyon várom a novemberi James Bond filmet és a decemberi Star Wars visszatérést, hiszen J.J. Abrams-ben még soha nem kellett csalódjak.
Fotó: Szebellédi Soma
