Földi Béla új, gyerekeknek készült darabja, a Mátyás király meséi végül is, még a görgős kutyákkal együtt is nagyjából rendben van: köszönhetően a viszonylag megkímélt állagú népmesének, historizáló táncbetéteknek, a szép jelmezeknek és a kifejezetten lelkes táncosoknak.
Szinte légies az előadás díszlete, hosszan omló, kifeszített függönyökön magasodik a királyi palota, csupán három tömzsi lépcsősor tagolja tovább teret, emelvényekbe futva, makettfácskák és csíkos piaci sátrak érkeznek és emelkednek könnyedén a levegőbe. Molnár Zsuzsának nem csupán a díszletei, a jelmezei is nagyon igényesek, és a korabeli társadalom látványos keresztmetszetét adják a főúri viseletektől a szolgálók és szegény parasztok ruházatáig. Az első jelenetekben, mintegy enumerációként a teljes szereplőgárda, a legszegényebbektől az uralkodóig bezárólag táncra perdül: Mátyásnak stílusosan az udvari bolond a párja. Személy szerint kedvelem a reneszánsz zenét, egyáltalán nem bánnám, ha autentikusan és élőben szólalna meg, és nem elektronikus átiratban, de a darab muzsikája (zeneszerző: AnselManók) nyomokban azért utal az eredetijére. Érdekes választás különben ez a mese, hiszen kikerülhetetlenül lovakat, ökröket és kutyákat kell színpadra tenni: a realista koncepció jegyében szoborszerű lovak és ökrök érkeznek a színpadra, de törzsükből emberi lábak kandikálnak ki, az ökrök hátsó lába pedig kerekeken görög. Ez idáig kifejezetten aranyos, a gond a kutyákkal kezdődik: bőven elég lenne az öt szőr-anorákos, kutyamaszkos, virgonc táncos, ha eléggé meg vannak mozgatva, ennyien már tömeget képeznek, a szalagon húzott, kerekes plüsskutyák jelenléte felesleges és megfejthetetlen.
Az Egyszer volt Budán kutyavásár felvételről megy (dramaturg és narrátor: Boros Zoltán), a mese cselekménye lassan görgeti előre az eseményeket a színpadon. Történetmesélés zajlik táncban elmesélve, váltakoznak a teátrális gesztusokkal előadott, pantomimszerű jelenetek és a heterogén és változatos - néptáncból, udvari táncokból és kortárs táncelemekből építkező - koreográfiai betétek. Kifejezetten illik a mese jellegéhez a táncosok stilizált, modoros színészi nyelvezete is: megelevenedett bábfigurák ők egy mesés történelemkönyvből. Az előadás kaotikus örömünneppel, egyben dramaturgiai fejszecsapással zárul, de mivel Mátyás király történeteit (a DVD-n kijött rajzfilmsorozat miatt) fújják az óvodáskorú gyerekek, nyilván többnyire sejtik, mi a mese vége.
