Az 1135-ben, ciszterci szerzetesek által alapított Észak-Yorkshire-i Byland Apátság romjai közt nemrég egy 20X15 cm-es alkimista eszközt találtak a régészek. Az alembusnak nevezett disztillálót a szerzetesek orvosi célokra, alkoholkészítésre, vagy alkimista aranykeresésre használhatták.
Az English Heritage egyik vezetője, Kevin Booth a Discovery News-nak adott interjújában elmondta, hogy mivel az edényen nem találták vegyi anyagok nyomát, ezért egyáltalán nem biztosak abban, hogy mire használhatták. Azt viszont biztosan tudjuk, hogy a ciszterek is igen képzettek voltak az alkímiában.
A mai kémia elődjének tekintett alkímia az ókori Egyiptomból származik. A ciszterci rend kezdetben komolyan foglalkozott az aranycsinálás titkának megfejtésével, ám a rend 1317-ben betiltotta ezeket a kutatásokat. A tiltás ellenére a korabeli pletykák szerint tovább kutattak, méghozzá a Byland Apátságban.
A most talált edény alátámaszthatja Richard Dove of Buckfast 15. századi leírását is, aki szerint egy Richard Archebold nevű szerzetes a Rendet nagyon megterhelte azzal, hogy "megpróbálta elérni az elérhetetlent". 1470-ben Archebold ugyanis azt írta az apátnak, hogy az amalgámot sikerült arannyá változtatnia, és anyagi segítséget kért a kutatásai folytatásához.
Bár Glyn Coppack régész, a The White Monks: Cistercians in Britain című könyv szerzője szerint ez egy érdekes elmélet, ám mivel nincs közvetlen bizonyíték az alkímiára, ezért az eszközt akár alkohol desztillálásra is használhatták. A kísérletezést azonban ő sem zárta ki: elmondása szerint a stamfordi apátságban talált edények olyan nyomokat mutatnak, amik alapján valószínűsíthető, hogy ott biztosan próbálkoztak alkímiával.
