„Architekturális szemmel tekintek a zeneszerzésre” – Interjú az Imitation két tagjával, Pápai Zsanettel és Gödri Bulcsuval

Ha jól számolom, fél év telt el a legutóbbi lemezetek, az Artificial By Nature megjelenése óta. Ekkorra már egészen jól körvonalazódik, hogy egy album milyen nyomot hagy maga után. Összességében milyenek voltak a visszajelzések?

Pápai Zsanett: Szerintem meglepően jó kritikákat kaptunk, nem mellesleg olyan helyekről is, ahol eddig nem vettek észre minket. Talán ami a legkiemelkedőbb volt, hogy az Ígéretes Titánok 2021-es legjobb lemezek válogatásába bekerültünk, és ez nagyon jó szakmai visszajelzés volt számunkra.

Gödri Bulcsu: Hozzám leginkább zenészkörökből érkeztek a vélemények. Szerencsére azok is kifejezetten pozitívak voltak. Ami számunkra az egyik legnagyobb megtiszteltetés, hogy a lemezen közreműködő Kaltenecker Zsolttal nagyon jó szakmai viszonyba kerültünk, és folytatjuk a közös munkát. Ám amint kijött ősszel az albumunk, már a következőn kezdett el pörögni az agyam, emiatt ritkán jut eszembe, hogy ez a legutóbbi anyagunk is még ilyen fiatal.

A
kritikai írásokat átfutva feltűnő, hogy többen is kiemelték: elég más lett az Artificial By Nature az első
nagylemezetekhez képest. Ti hogyan látjátok, valóban fordulópontot jelent ez az
anyag a karrieretekben?

Zsanett: Én nagyon drasztikus váltást nem érzek. Úgy gondolom, hogy már az első albummal is szerteágazó irányokkal kísérleteztünk, és a következő hanganyagokkal is sokféle irányba haladtunk tovább. Az egész alkotói folyamat viszont sokkal spontánabb volt ezúttal.

Bulcsu: Ennek a szerteágazó változásnak a számomra szembetűnő eleme, hogy a trash kifejezésmódját felváltotta nálunk a glitch. Érdekes utólag észrevenni, hogy ugyanazokat a zenei gondolatokat egy egészen más szűrőn eresztettük át, miközben nekünk le sem esett, hogy ezzel a lemez magától is mennyire más irányt vett. Jobban elengedtük a koncepcióhoz vagy az öndefinícióhoz való feltétlen ragaszkodást, és visszavettünk abból a tendenciából, hogy minél több helyen keressük a reflexió lehetőségét. És végül néhányan kifinomultabbnak, jobban átgondoltnak értékelték a második lemezünket.

A glitchartnak és a glitchpopnak volt egy elég erős felfutása a múlt évtized közepétől kezdve. A korszellem terelt titeket erre az útra vagy eredendően vonzott titeket ez az irányzat?

Bulcsu: Minket mindig érdekeltek a filozofikus töltetű alkotói módozatok. Számunkra az Imitation a kezdetek óta a kifejezhetetlennek tartott jelenségek zenén keresztüli megragadásáról szól. A glitch pedig éppen ennek ad egy nagyon jó keretet. És bár kifejezetten ez a stílus az én zenei buborékomba 4-5 éve szivárgott be, az biztos, hogy a szellemisége nagyon régóta velünk van, épp csak máshogyan neveztük azelőtt. Nagyon inspiráló volt, amikor berobbant ez az alapvetően avantgárd kifejezésmód, és egyre-másra bukkant fel a legkülönbözőbb művészeti ágakban. Ehhez persze az is kellett, hogy egy olyan alkotógeneráció kapta fel ezt a formát, amelynek tagjai nem féltek nagyon vehemensen és harsányan képviselni a glitchnek a társadalmi normákhoz való viszonyát, ez pedig elemi erővel hatott ránk.

Említettétek, hogy már a következő lemezen gondolkoztok. Ez azt jelenti, hogy el is kezdődött az aktív alkotómunka?

Bulcsu: Igen, sőt! Több alkotótárs bevonásával kezdtünk el közösen dolgozni az albumon, ami nekünk is nagyrészt új helyzet. Az már most látszik, hogy ez lesz az eddigi legnehezebb albumunk, függetlenül attól, hogy az eddig behozott electro, glitchtronica és jazz műfajelemei egyre jobban összecsiszolódnak. Rengeteg hangmintával dolgozunk, és az alapkoncepció is elég egyedi. Ezúttal teljesen architekturális szemmel tekintek a zeneszerzésre és a zenei tervezésre. Sokat pörgök az abnormális tereken és paradox perspektívákon, a kompozíciók talapzatába szeretnék minél több ilyet beépíteni, és ezekben megjeleníteni a hangokat. Számomra nagyon inspiráló és érdekes ez a projekt, de ezzel együtt nagyon lassú folyamat.

Zsanett: Emellett a világ különböző tájairól érkeznek a hangmintáink. Ebben nagy segítségünkre van Takeuchi Kazuhiro japán producer, hangmérnök és kiadó, vele is rengeteg ötletet cserélünk, és amellett, hogy a textúraépítésben segédkezik, hangszeres zenészként is jelen lesz a következő anyagunkon.

Ő
hogyan került a képbe?

Zsanett: Bulcsu már sok-sok éve emlegette nekem Kazuhiro nevét. Kiadója, a Whereabouts Records sok, hozzánk közel álló színvonalas zenét jelentetett meg, és magyar vonatkozású munkái is voltak, például az egykori Bin-Jip lemezeit gondozta. Viszont sokáig vártunk vele, hogy megkeressük. Csak akkor mertünk írni neki, amikor már szinte teljesen elkészült az Artificial By Nature. Mi is meglepődtünk, mikor rövid időn belül azt válaszolta, hogy tetszik neki, amit csinálunk, és benne lenne a közös munkában. Az utóbbi hónapokban pedig odáig fejlődött a közös gondolkozás, hogy az ő gitárjátéka is hallható lesz a készülő dalainkban.

Március 26-án az Instantban kapunk ízelítőt ezekből a szerzeményekből is?

Zsanett: A készülő albumról egy új szám első verziója már biztosan hallható lesz, valamint Kaltenecker Zsolttal és Gyémánt Bálinttal kiegészülve jó pár újradolgozott dalt hozunk az Artificial By Nature-ről, de előkerülnek régi kedvencek is. A vizuált pedig Katona Kati szolgáltatja majd.

Bulcsu: Az utóbbi időben eléggé átalakult a koncertezéshez való viszonyunk. Kevesebbszer játszunk most már színpadon, de amikor összehozunk egy estet, azt igyekszünk minél egyedibbé tenni. Ez a március 26-i esemény pedig már csak a vendégzenészek miatt is az lesz. Zsolt szólóbillentyűs előadásával fog előttünk szerepelni, és a tavaly megjelent Analog Remains című albumáról is játszik, ami szerintem a 2021-es év egyik legjobb magyar anyaga volt. Utánunk pedig a Port/land lép fel, akik ugyancsak rengeteg műfajból merítenek, nagyon különleges alkotásokat hoznak. Részünkről pedig azért is kiemelt fontosságú ez a koncert, mert ezután újra magunkra zárjuk az ajtót. A következő lemezanyaggal fogunk foglalkozni, így határozatlan ideig ez lesz az egyetlen Imitation-koncert.

Nyitókép: Sopronfalvi Ildikó