 |
| Cseh Antal és Geiger Lajos Fotó: Éder Vera |
A Színek évada tematikát követve a január a borvörösé a Miskolci Nemzeti Színházban. Az élet színének, a felébredésnek, az újraszületésnek, a szenvedélynek számító szín, amelynek sötétebb árnyalatai a dühöt, az erőt, a lebírhatatlan vágyódást, a gonoszságot hordozzák a Don Giovannit és Ibsen Rosmersholm-ját hozzák el Miskolcra ? tudtuk meg korábban Kiss Csaba igazgatótól. A társulat 42 színészzel, 12 fős balettkarral, 22 fős kórussal és 40 fős zenekarral működik. ?A hatalmas rendelkezésre álló szellemi potenciálból eredően választottuk az idei mottót, amely műfajok, tematikák, problémák gazdagságát kínálja a nézőnek- fejtette ki Kiss Csaba.
A több szereposztásban bemutatkozó előadásban Szabó Máté rendező, Don Giovannit a függő emberként ábrázolja, aki puszta létezésével mutat rá, mennyire összeférhetetlenek az ösztöneink a társadalmi elvárásokkal. ?A függő embernél prioritások tekintetében legfölülre kerül a függés tárgya és ez egyrészt tragikus, másrészt nagyon sok komikus helyzetet szül? ? fejtette ki a rendező. Don Giovanni összezavarja a fennálló rendet, mozgásba hoz, provokál és megbotránkoztat: ?Ez mindenkori történet. Az ember nem a 21. század derekán kezdett keresni mindenféle kiskapukat, kiutat a rendszer kötöttségei közül. Éppen annyi kiskapu volt mindig is, ahány zárt ajtó? ? mondta el Szabó Máté.
Az előadás zenei vezetője Cser Ádám elmondása szerint pontosságot, a Mozart-mű tiszteletét várta el a Miskolci Nemzeti Színház zenekarától. A Don Giovanni jól ismert, drámai és megrázó vonulatain túl pedig kiemelte az opera komikus oldalát is. ?Érdekes azt figyelni, hogy Giovanni a többi karakterből mit vált ki, és Mozart ezen hogyan mulat. Ő nagyon szeretett nevetni, és nagyon érezte, látta az emberek gyengeségeit. Ezeket ábrázolja a legmélyebb érzelmek szintjén is, és megmutatja az apró változásokat is azért, hogy mindenki számára világossá váljon, mennyire átlátszóak vagyunk? ? fejtette ki Cser Ádám.
