Nehézbombázó repülők navigátorából lett a romantikus filmek atyja

A kanadai Edmontonban jött a világra lengyelországi zsidó bevándorlók gyermekeként, apja használt hangszerekkel kereskedett. A színház, a zene és az irodalom szeretete már kiskorában kialakult benne a szülei által működtetett jiddis nyelvű közösségi színházban, ahol segített díszleteket építeni és festeni, színészként 11 évesen debütált.

A második világháború kitörése után jelentkezett a légierőhöz, az európai hadszíntéren nehézbombázók navigátora volt. Leszerelése után a torontói egyetem jogi karára iratkozott be, de hamar felismerte, hogy ez nem neki való hivatás, ezért átnyergelt a pszichológiára, diplomáját 1950-ben szerezte meg. Mivel a showbiznisz világa érdekelte, egyszerűen besétált a közszolgálati média, a CBC központjába, és megkérdezte a recepcióst, hol jelentkezhetne munkára. Három héttel később már rádiós talk show-kat rendezett, majd társadalmi problémákról készített rádiódrámákat.

1956-ban az Egyesült Államokba költözött, és csatlakozott azon fiatal rendezők – köztük John Frankenheimer, Arthur Penn és Sidney Lumet – csoportjához, akik a CBS televízió Playhouse című tévés drámasorozatán dolgoztak, ezt követően olyan sorozatok epizódjait rendezte, mint a Perry Mason, a Gunsmoke, az Alfred Hitchcock bemutatja vagy a Route 66.

Első nagyjátékfilmjét The Careless Years címmel 1957-ben mutatták be. 1964-ben Paddy Chayefsky forgatókönyve alapján készítette a Szerelmi partraszállás című szatirikus, háborúellenes vígjátékot – maga Hiller ezt a két Oscar-díjra jelölt, fekete-fehérben forgatott filmet tartotta kedvencének. Az alkotópáros 1971-ben ismét összeállt A kórház című szatíra elkészítéséhez, amelyért Chayefsky elhozhatta a legjobb forgatókönyvnek járó Oscar-díjat.

Hiller a televízióban eltöltött évek alatt megtanulta, hogyan lehet gyorsan és költséghatékonyan forgatni, s hamar a legkelendőbb rendezők közé került. A hatvanas évek közepétől olyan vígjátékokat készített Hollywoodban, mint a Promise Her Everything Warren Beatty és Leslie Caron főszereplésével vagy a Natalie Wooddal készült Penelope, míg Alan Arkint az Apósok akcióban vagy a Papi című vígjátékokban rendezte. Utóbbi operatőre egyébként a magyar származású Andrew László volt.

Az egyik legsikeresebb amerikai vígjátékíróval, Neil Simonnal készítették a Párosban a városban című komédiát Jack Lemmonnal, a Hotel Plazát Walter Matthauval a főszerepben. Hiller 1976-ban a Száguldás gyilkosságokkal, 1989-ben a Vaklárma című filmekben rendezte a legendás komikus páros Richard Pryort és Gene Wildert.

Komoly témájú filmeket is forgatott, mint a La Mancha lovagja című musical, az Ember az üvegkalitkában és 1982-ben a Making Love című drámák – utóbbi az egyik első hollywoodi film volt, amely pozitív színben mutatta be két férfi (Michael Ontkean és Harry Hamlin) szerelmi viszonyát. Az 1990-es években számos filmet rendezett, ezek többsége már negatív kritikát kapott.

Legnagyobb sikere az Erich Segal bestselleréből forgatott Love Story volt 1970-ben. A film kis híján el sem készült, mert a szorult anyagi helyzetben lévő Paramount stúdió le akarta fújni a projektet, végül csak azzal a feltétellel engedélyezték, ha Hiller kétmillió dollár alatt tartja a költségeket. Ez sikerült neki, s a bemutató után tömött sorok kígyóztak a jegypénztárak előtt – minden idők egyik legromantikusabb filmje csak a mozikban 106 millió dollár bevételt hozott. A film alapjául szolgáló regényt Roger Ebert kritikus „egy Hemingway-regény paródiájának és egy instant levespor használati utasításának szerelemgyerekeként” jellemezte, a filmről azonban elismerően nyilatkozott.

Oliver Barret (Ryan O’Neill) és Jenny Cavilleri (Amy MacGraw) tragikus szerelme, a felső tízezer és a középosztály találkozása, a társadalmi korlátok lebontása a hetvenes évek meghatározó élménye lett. A filmet hét Oscar-díjra jelölték, végül a legjobb film és a legjobb rendezés mezőnyében is versengő mozi csak a legjobb eredeti filmzenéért járó trófeát nyerte el – a Golden Globe-gálán viszont Hiller átvehette a legjobb rendezőnek járó díjat.

Hiller 1989 és 1993 között az Amerikai Rendezők Céhe, ezt követően négy éven át a Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia elnöke volt. Emberbaráti tevékenysége elismeréseként 2002-ben kitüntették az amerikai filmakadémia Jean Hersholt Humanitárius Díjával, amelyet a Love Story két főszereplője adott át a rendezőnek.

Feleségét kisgyermekként ismerte meg, 1948-ban kötöttek házasságot, amely Hollywoodban szokatlan módon hatvannyolc évig tartott. Hiller 92 évesen, pár hónappal felesége után, 2016. augusztus 17-én halt meg Los Angelesben.

A nyitóképen a Love Story főszereplői, Ryan O’Neal és Ali MacGraw Arthur Hiller filmrendezővel 2002-ben a Jean Hersholt Humanitárius Díj átadásán. Fotó: Lee Celano / AFP