1847-ben, a Petőfi Sándor összes költeményei című kötetben először jelentek meg a költő művei gyűjteményes kiadásban. Erre a Petőfi Sándor első, összes addigi költeményét tartalmazó muzeális kötetre lehet licitálni.

A címlapképen Petőfi acélba metszett képe látható Barabás Miklós rajza alapján. Petőfi akkor már igazi költősztárnak számított, amikor Emich Gusztáv könyvárus 1846-ban szerződést kötött vele. Emich üzlete Pesten, a Barátok (ma Ferenciek) terén működött, ahol Petőfi kereste meg, hogy kiadná-e verseit. Az első próbálkozás még sikertelen volt, de a költő és a kiadó közös munkálkodása elkezdődött, miután a Petőfi saját költségén kiadott Felhők ciklus komoly sikert aratott.

Emich először 1845-ben vásárolt a költőtől (Szerelem gyöngyei), ezután – egy kivételével – valamennyi kötetének közreadója lett. A munkakapcsolatot 1846. június 22-én szerződésbe is foglalták (ez megtalálható a Petőfi Irodalmi Múzeumban). Ennek megfelelően az Összes költemények ezer (!) példányban jött ki, és tartalmazta többek között a János vitéz, A helység kalapácsa, a Salgó, a Versek I–II. kötetét, a Cipruslombok Etelka sírjáról és a Felhők ciklusokat, illetve további, addig még ki nem nyomtatott költemények kéziratait.

Emich Gusztáv a kiadások jogáért 500 forintot fizetett Petőfi Sándornak, aki ezt két részletben, 1846 nyár végén és 1847 márciusában vette fel. Petőfi műveinek első gyűjteményes kiadása 1847. március 15-én jelent meg, és az 1846-ig született verseket tartalmazta. Az először háromezer példányban, 544 oldalon megjelent kötet akkora sikernek bizonyult, hogy újabb egyezség született. Ekkor Emich 1500 pengőforintért megvásárolta Petőfi összes munkájának mindenkori kiadási jogát.

Egy 1848. január 1-én keletkezett záradék szerint a szerző a jövőben megszülető költeményeit is köteles volt lekötni és átengedni Emichnek – Petőfi innentől egy feljegyzőfüzetbe másolta be költeményeit, hogy bemutathassa a kiadójának. Az 1847-es füzet Petőfi hagyatékából végül az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárába került.

Emich a kizárólagos jogok birtokában újabb kiadást rendezett sajtó alá, a levert szabadságharc és Petőfi halála után, 1850-ben viszont az osztrák rendőrség Emich Gusztáv üzletében egy házkutatás után a kiadói készleteit lefoglalta, amit később csak nagy nehézségek árán kapott vissza.

Emich életműkiadóként már posztumusz életmű-összkiadást tervezett, miután az özvegy, Szendrey Júlia átadta neki az 1847 és 1849 között született, javarészt publikálatlan műveket is. A kötetbe bekerült versek köre és szövege magán viseli a kiadói öncenzúra erőteljes nyomait. Ugyan a korábbi Összes költemények és a Petőfi által kialakított struktúra megmaradt, de az 1848–49-es keletkezésű versek a tartalomjegyzék szerint is erősen hiányosak voltak: Emich kihagyta a forradalmi tárgyú verseket, amelyeket egyébként a korabeli szamizdat formájában röplapokon amúgy is terjesztettek.

A költő műveinek első, Vörösmartynak ajánlott gyűjteményes kiadása néhány hónap alatt elfogyott. Az addigi, silány minőségű versesfüzetek után ez a nagy, finom (velin) papírra nyomott könyvritkaság a 180 évvel ezelőtti magyar könyvkiadás igazi remeke. A kötetre az Antikvárium.hu online árverésén lehet licitálni.

Fotók: antikvarium.hu