Az előadás első jelenete avval fenyegetett, hogy Szűcs Gábor rendező esetleg valami dél-amerikai katonai diktatúrában játszatja a skót királynő halálos történetét. Egyenruhás osztag zúdult be egy sötét, zárt hodályba, ahol a barna trapéznadrágot és ujjatlan garbót viselő, rab uralkodónő épp a hímzőrámával bíbelődött. A fegyveresek ordibálva, durván fel-felröhögve házkutatásba fogtak. Ebből a baljós és riasztó kezdőpozícióból kellett aztán a Mária őrzőjét játszó Juhász Illésnek bátran becsületes foglárrá finomítania Amias Paulet figuráját.
A tisztesen működő fehérvári előadás méltóságteljet köszönhet a Libor Katalin tervezte szikár, nagyvonalú díszleteknek, valamint az autentikus színészi alakításoknak. Egy-két felesleges rendezői rátét - mint például az a színpadi közhely, hogy az angol államtanács teázik, és egyszerre kavargat a kiskanállal - csak ritkán és minimálisan zavar bele a dráma korrekt lebonyolításába. A terep mindenekelőtt a színészeké, s élnek is a kínálkozó lehetőséggel. A Győrből érkezett Balsai Mónika - akinek ott idén a Pygmalion Elizája és a Lila ákác Tóth Mancija jelentette a felkészülési időszakot - ideális Stuart Máriának bizonyul. Szép, vonzó, rámenős, és úgy lágy, hogy közben kemény is. A hősnő érvrendszere, meggyőző ereje és nőies varázsa hiánytalanul megjelenik az alakításban. A többszörös vetélytársnőt, az Erzsébetet játszó sudár, dekoratív Závodszky Noémit egy mérsékelten csinos vörös paróka igyekszik kissé előnytelenebb helyzetbe hozni. Závodszky Erzsébete dolgozhatna talán a túl magasra növés hátrányából, a nő ebből fakadó zavarából és esetlenségéből is, de inkább a belső bizonytalanságra alapoz. Hogy hiába (lesz) erős, határozott királynő, valójában mégiscsak egy puha, tétova asszony, akit végső soron egy csalárd férfi piszkos kis trükkje vesz rá arra, hogy aláírja egy uralkodókolléga halálos ítéletét.
Quintus Konrád számító Leicesterét a legnagyobb élvezettel lehet nézni, főleg amikor épp zakatol az agya, hogy miként érje el a főuraknál és a királynőnél Stuart Mária életének megkímélését. Erős és veszélyes ellenfele Burleigh báró, akit Crespo Rodrigo mokány, sötét, halkan is fenyegető hatású, elhivatott államférfinak ábrázol markánsan. A másik póluson Kozáry Ferenc átütő és reménytelen jósággal ruházza fel a Mária érdekében fellépő George Talbotot. Szép színészi hevet mutat Száraz Dénes a lelkes ifjú Stuart-fan képében, valamint az odaadó szolgálót megformáló Drahota Andrea.
