E jelenlét persze nem feltétlenül sikerülhet olyan sistergősre, professzionálisra, mint amilyen Fehér Ferenc táncos-koreográfus performanszán volt tapasztalható a megnyitón, de kellő elszántsággal pazar dolgokat hozhatunk ki a megbabonázott térből magunk is.
A Helyreigazítás voltaképp egy rendhagyó helyzetben látható, hétköznapi tárgy és az azt, illetve befogadó, bejárható terét (és, persze a látogatót) a szomszédos falfelületre vetítő projektor közössége. A tárgy egy asztal, mely lábaival stabilan ? mint a megnyitón láthattuk, egy felnőtt ember testsúlyát elbírón ? a mennyezeten áll, a projektor pedig élőben veszi a kis belmagasságú, betonfelszínű galériateret, melybe belépve a függő asztalt, s a mögötte lévő ? szélesvásznú mozifilm képarányú, fekete-fehér vetítést látjuk. A projektor a magasban, az asztal és a fal elé feszített vászon közt. A fénylő, a teret, az akciót maga bevilágította-bederengtette vászon mögött pedig az apró lyukon kikandikáló kamera. A felvevőgépből a projektorba igyekvő kép azonban a gyöngyvászonra már fordított állásban vetíttetik ki, táncos és néző fejre állított tükörben láthatja magát.
Minden tótágast áll, minden máshogy van, sugalmazza lidérces mosollyal a Helyreigazítás. A tágas teret egymagában uraló asztal, mint a plafonon várakozó, hatalmas rovar, üres keret, avagy posztamens nélküli, lebegő emlékmű. Vagy, mint az Artus Társulat Goda Gábor rendezte Bábelének toronyépítője alkotta konstrukció, melynek mestere föntről kezd munkájának, és soha nem ér le építményével a földre.
Baglyas Erika és Mátrai Erik asztalának lapja pont olyan magasságban van, hogy nem szükséges exhibicionista lázadónak lenni, hogy a látogató alágörnyedjen, a tárgyhoz hozzáérni pedig szabad. A lap felezi a teret (ez a remek vetítési ötletcsavar szempontjából fontos), ha alálépünk, úgy járunk, mint szakrális terek szándékoltan alacsonyra vágott ajtóiban. Belépve nincs választás, meg kell hajolni.
A tojáshéjszín asztal és ravaszul vetített képe teljes pompájában a professzionális táncos játékával mutatta meg magát. Fehér az asztallap fonákján, a fordított állású kép ?szerint? láthatatlanul, annak rejtekében fekve volt először megtekinthető. Kísérteties volt a vállmagasságban ébredező alak megjelenése a vásznon, ahol eleinte a ?talajon álló? üres asztalt, s körötte a falaknál sorakozó, azaz denevérként, fordított fürtökben a ?plafonról csüngő? nézői tömegünket láthattuk, mikor hirtelen felbukkant a táncosi arc az asztallap alól. Fehér Ferenc ?valódi? földet érve, ám karjával-vállával-fejével a fafelülettel érintkezve az asztal tetején bűvösen lebegő, magnetikus tér megtartotta lidércnek hatott. A vetített kép ? a hatás, az illúzió megteremtése végett ? az igazi padlót szinte síknak mutatja, míg a plafont, melyben az asztal lábai gyökereznek, tágas panorámában ? akárcsak a bútorlap perspektivikusan rövidülő, olykor szinte óriásira tágulni látszó színpadát.
A természeti neszekre, moraj-szilánkokra, zörejekre komponált megnyitó-performansz Fehér Ferenc művészete jellegzetes jegyeiből épült, egyedi és hatásos negyedóra, mely nem egy váratlan találkozás eredménye: Mátrai Erik a The Corporation tagjaként dolgozott már együtt vele és korábbi formációjával, a Juhász Anikó alapította-vezette Finita la Commediával (remek, közös előadásuk az Anno Domini ? Az Úr évében 2004-ben született).
A mozgóképi technológia támogatta tér- és érzék-összezavarás eredeti példája a Helyreigazítás. Megnyitóján real time táncfilmet láthattunk. Terébe belépve, egyszerű látogatóként magunk is kipróbálhatjuk a fejre állított mozgókép-tükröt és álmélkodhatunk a plafonon strázsáló hasznafosztott asztalon, a minden máshogy van-on, a látszólag felülírt gravitáción, ha már a mindennapokban oly alapos jártasságot szerezhettünk ebben.
