"A tankönyvekben leírtál igazabb, hitelesebb embert akartam bemutatni" - mondta a rendező, akinek filmje végigkíséri az első török köztársasági elnök életútját. Dündar bemutatja a politikust, akinek nevéhez a szultánság megdöntése és egy világi állam létrehozásának kezdeményezése fűződik, de az embert is, aki sokat dohányzott, szerette a nőket, az alkoholt. A film nem titkolja azt sem, hogy Atatürknek parancsoló, ellentmondást nem tűrő természete volt.
Az Atatürk által alapított, ma ellenzékben lévő Köztársasági Néppárt (CHP) támadja a filmet, hamisnak tartja és mítoszrombolónak látja több újságcikk is. A törököket azonban érdekli a téma, a vetítés első öt napja alatt félmillióan nézték meg a filmet. Ugyanakkor néhány iskola levetette programjáról és a szponzor Türkcell, az ország első mobiltelefon-szolgáltatója kivonult a támogatásból, mondván, a film nem úgy mutatja be Atatürköt, mint ahogy ők akarták, "a nemzet hőseként és megmentőjeként".
"Nem könnyű filmet forgatni Atatürkről. Egyrészt van egy bizonyos feszültség az országban a kormány és a kemalisták között, másrészt vannak korlátok, amelyeket a törvény és az államalapító személyének kultusza teremt" - mondta a Corriere della Sera című olasz napilapnak Ankara Laurent Mignon, a török irodalom professzora.
A török alkotmány ugyanis "halhatatlannak" minősíti Atatürköt, akinek megsértése így bűncselekménynek számít. Szobrai mindenütt jelen vannak és mauzóleumát a törökök milliói látogatják minden évben őszinte tisztelettel. A professzorasszony szerint azonban ideje lerombolni Atatürk mítoszát annak ellenére, hogy ezt nehéz megtenni: ez ugyanis egyáltalán nem jelentené az állam világi jellegének kétségbe vonását. A vita egy ideje már folyik erről értelmiségi körökben, és a film segíthet ennek kiszélesítésében.
Az irodalomtanárnő felidézte, hogy a köztársasági elnök halála előtt maga mondta, hogy nem megváltoztathatatlan dogmákat hagy az országra, az ő szellemi öröksége "az értelem és a megismerés".
