Ezek a tervek és tárgyak többnyire nem fogadhatók be első pillantásra. Persze van közöttük ilyen is: szépségével ismét elvarázsol a MOME tavalyi diplomakiállításáról már ismert Idő-ékszer, amelyért alkotója, Németh Krisztina minisztériumi különdíjat kapott, vagy az idén végzett divattervező csapat, Hajdú Anett, Havancsák Teréz, Kovács Adél és Hofstädter Szandra rénszarvasos-kavicsberakásos kollekciója. De a legtöbb pályaműhöz közel kell kerülni, végigböngészni a tablón a program leírását, megtapogatni, kihajtogatni, élvezni a lámpák kiváltotta érzelmi hatást, vagy azt az izgalmat, amit egy hátizsákba összepakolható fogorvosi műtő jelent. A kortárs design élvezetes szellemi és lelki kaland, tárgy és befogadó személyes találkozása kell, hogy legyen.
|
|
| Németh Krisztina: Idő-ékszer |
A raktári körülmények dacára azért jó néhány tárgy megszólítja a közöttük sétálót. Persze nem a feltűnőek. Az a spirál alakú generátor például, melyet Gőczey András és Benedek Bence tervezett, szerényen meghúzódik a fal mentén, díjat sem kapott (vajon miért?), nem különösebben látványos a megjelenése, mégis alighanem aratni fog a nemzetközi piacon: ez a kis tárgy ugyanis vitorláshajók oldalára szerelhető és menet közben vízenergiát termel. A környezettudatos tervezés bravúrja, ahogyan Gőgh Renáta és Horváth Viktor diákmunka kategóriában beadott, vízfogyasztást kijelző zuhanyrózsája is (szintén díj nélkül maradt). Izgalmas tárgy Bericza Sára kerti tárolója, Antal Pál plakátsorozata, Mayer Ágost Detre és Cseri Ákos testen viselhető mentőfelszerelése, Rózsa Béla gyógyszertartó ékszerkollekciója. Többségük a városi nomád életmódra vagy a nagyvárosok vizuális és morális káoszára reflektál józanul, a tárgyakból sugárzó szociális felelősségtudattal.
A díjazott pályamunkák között is találunk meglepetést. Toronyi Péter hangulatlámpája diák kategóriában aratott, nagyon egyszerű, letisztult megjelenése és az az érzelemgazdagság, amit a napfogyatkozás ihlette fényalakzatokkal elér, egészen különleges. Bálint Ádám egymásba harapó, ívelt felületen is alkalmazható téglaidomai egy világhírű magyar innovációt idéznek: Erdély Dániel Spidronját. A Huszár András tervezte relaxációs kabin különleges erényei, vagy Ducsai Judit filctáskájának innovatív ereje számomra kétséges. De elbűvölő tárgy Somogyi Éva díjazott tér-verskönyve és Farkas Anna színtan-plakátja, mindkettő okosan, érzékenyen és költői eszközökkel, tökéletes ízléssel és eleganciával jeleníti meg a maga témáját.
|
|
|
Electrolux Shine Project mosógép
|
Precíz az Electrolux tervezői csapata által bemutatott kismosógép terve és a termék kategóriában díjazott tölthető edző-homokzsák (Forsave Kft.) is, de nem érzem mögöttük azt a különleges szellemi minőséget, az innováció, az anyaghasználat és a tárgyformálás olyan magas fokát, amivel az egész mezőnyt meghaladnák.
Úgy sejtem, itt ? ahogyan több díjazott esetében is ? most először inkább a gyártói háttér kapott elismerést, nem a tervezők, és ez némi zavart okoz a díj egész fogalmában. Nagy lépés, hogy Magyarországon végre a kis- és középvállalatok rátaláltak a kreatív iparban rejlő üzleti lehetőségekre, és foglalkoztatni kezdték a formatervezőket. Fontos az is, hogy ezt a változást a szakma lássa és értékelje. De nem világos, hogy miért így, ebben a formában, az egyetlen hazai pályázaton történik mindez, amelyik elismeri és értékeli a kortárs designereket.
