deak17_kiallitas_A_HID_3

A kiállítás kitágítja a híd fogalmát, a lehető legszélesebben értelmezve azt. A munkák túlmutatnak a klasszikus makettépítés sémáján, a hallgatók nem folyókat áthidaló szerkezeteket építettek, hanem olyan szerkezeteket, amelyek a tér két tetszőleges pontját kötik össze a geometria egy szabadon kiválasztott szerkesztési szabálya szerint.

 

A tárlatot szervező másik motívum a felhő, az a számítástechnikai modell, amely segítségével bárhonnan, kényelmesen és igény szerint hozzáférhetünk a saját adatainkhoz (például képekhez, zenéhez, dokumentumhoz) vagy bizonyos szolgáltatásokhoz. A felhő ebben az értelemben tehát ugyanúgy a kapcsolatot jelenti, mint a híd, csupán a közeg különbözteti meg őket egymástól. Az EN1 csoport hallgatói például végig a felhő fogalmával dolgoztak: hajtogatással 8x8x32-es habkarton hasábból légies struktúrákat hoztak létre.

 

A_HID_kiallitas_foto_Lassu_Peter_R

A felhő fogalma a kiállításban fizikailag is megjelenik: a teremben az egyes munkákat egy sokelemű, lebegő konstrukcióban mutatják meg. Ebben a komplex installációban az egyes makettek egymással párbeszédet folytatnak, így tehát önmagukban és együttesen is értelmezhetőek.

 

Az installációnak ez a kettőssége magára az alkotási folyamatra is jellemző volt. A kiállításon a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) másodéves építészmérnök hallgatói és oktatói, mintegy 210 fő kilenc tankörre osztva közösen elfogadott elvek alapján kezdett hozzá a feladathoz, de törekedtek arra, hogy minden hallgatónak legyen lehetősége megmutatnia a saját, egyéni hangját is. Ezt segíti a kiállításon a vetítés is, amelyen kinagyítva láthatóak az elkészült konstrukciók fotói.

 

A_HID_kiallitas_foto_Lassu_Peter_IMG_0790

Nagyon jó, hogy a kiállításban nem hagyják magára a nézőt, így a közössé installált munkák és a vetítés mellett részletgazdag leírásokból tájékozódhatunk a munkafolyamatokról és az egyes tankörök koncepciójáról. Az A1-es csoport például a folytonosság fogalmát szem előtt tartva dolgozott, az így született munkákban a híd nemcsak kapcsolatot, hanem két dolog közötti törésmentes, mindkét irányban olvasható folytonosságot is jelöl. A csoportban született makettek térbeli és időbeli folytonosságot is leírnak, ennek megfelelően lelassulnak-felgyorsulnak, sűrűsödnek-ritkulnak, összekuszálódnak és rendeződnek, kezdet és vég nélkül.

 

Az A4 csoport munkáit a képzőművészeti gondolkodás előtérbe helyezése, a klasszikus makettépítés sémáitól való elszakadás jellemzi. A B3-as csoport hallgatói is az építészet és a képzőművészet összekapcsolásában gondolkodtak: az architektúra és a szobrászat köztes terében elhelyezkedő origamitechnikával hoztak létre hidakat, amelyek vonalvezetésükben felidézik az emberi kapcsolatok, az áthidalható nézeteltérések és az egymáshoz vezető utak élményét is.

 

A_HID_kiallitas_foto_Lassu_Peter_IMG_0802

A B4 csoport hallgatói szintén feszegetik az építészet és a képzőművészet határait: a kompozíciók egyszerre absztrakt állítások a térről és tömegről, finoman szerkesztett mérnöki konstrukciók és művészeti alkotások. A szinte anyagtalanná vékonyított pálcákból felépülő makettek a tér érzékelhetőségének határait kutatták.

Az A2 csoport struktúrái drámaiságot sugallnak: az alakzatok két vége súlyosabb, így felidézik a szárazföldet, míg középen rajzosabbak, vonalasabbak, a szétszakadás veszélyérzetét keltve a szemlélőben. Az A3 csoport pedig az alkotási folyamat során a tömör testek létrehozása mellett a hiányokkal is komponált, így dinamikus alakzatok születtek.

A B1 és B2 csoport az intuíciót és a spontaneitást helyezte előtérbe az alkotás során. Míg első esetben abból indultak ki, hogy egy valódi hídon minden pillanatban új és előre nem sejthető élmények érnek minket, addig a B2 csoport tagjai a hidat átmenetként, átalakulásként, metamorfózisként értelmezték. Az első esetben egyszerű elemekből felépülő szerkezetek készültek, amelyek egy előre elképzelt, tervezett folyamat helyett alulról építkezve, önszerveződő módon jöttek létre. A másik csoport munkái szintén a tervezettség és a gesztus határán mozognak.

A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Építészmérnöki Kar, Rajzi és Formaismereti Tanszék hallgatóinak és oktatóinak közös kiállítása február 23-ig tekinthető meg a Deák 17 Gyermek és Ifjúsági Művészeti Galériában.

Részletek itt.

 

Kocsis Katica

Fotók: Lassu Péter