A közvélekedés szerint mindenki káromkodik, vagy legalábbis trágár szavakat használ, továbbá a lányok ugyanolyan csúnyán beszélnek, mint a fiúk. Ez igaz, egy felmérés szerint a két nem azonos arányban (57,4% és 57,1%) használ nyomdafestéket nem tűrő kifejezéseket - ráadásul nem is túl nagy fantáziával. Bár gyöngyszemek bizonyára ma is akadnak, nem azokból van a több. A káromkodás egyre satnyább mezején próbáltunk rendet vágni a téma kutatójával, Galgóczi László nyelvészprofesszorral.
- - Seneca óta tudjuk, hogy minden nemzedék nyelve romlottabb, mint az előzőé. A nyelv élő közeg, folyamatosan változik, és ebből következően lassan már semmi nem azt jelenti, amit eredetileg. Gondoljunk például a köznyelvben szinte súlytalanná vált - mert jelzővé (is) alakult - kurva szóra, aminek XIV-XVI. századi előfordulásaiból tudjuk, hogy milyen mérhetetlenül sértő éle volt. Ezt egy XVII. századi periratban olvasható mondat is alátámasztja: "a boszorkányt elfogadom, de az kurva nevet nem szenvedhetem"- replikázott a vádlott mai ésszel felfoghatatlanul, azt a vádat választva inkább, amiért megégethetik. A fenét Arany János az f betű után még kipontozta, aztán idővel az egyik legyakoribb káromkodás lett belőle - pedig annak idején éktelen nagy átok volt - ma pedig alig hallani.
-
"...a nyugat-európai keresztény kultúra hagyományai szerint nem beszélünk a szexről, a testrészekről, a testváladékokról" Illusztrációnk bloggerek felvétele - Ausztriából
- Hogyan definiálhatnánk a trágárságot?
- - Ezt a társadalmi értékítélet szabályozza: trágárság az, ha olyan szavakat használunk, amit a társadalmi elvárás tilt. Például a nyugat-európai keresztény kultúra hagyományai szerint nem beszélünk a szexről, a testrészekről, a testváladékokról. Egy svéd kutató felosztása szerint a trágár szavak a "piszkos" kategóriába tartoznak. Ő a világ jelenségeit három csoportba sorolta: tiszta, semleges és piszkos. Jézus például tiszta, a sátán piszkos. A Madonna tiszta, a kurva piszkos, a feleség semleges. Tiszta a templom, piszkos a vécé, semleges a lakás. Ezt mindenki így gondolja: ha kijövünk a vécéből, megmossuk a kezünket, ha bemegyünk a templomba szenteltvízbe mártjuk a kezünket, vagyis jelképesen kezet mosunk.
- - Lehet azt mondani, hogy a trágár szavak azonosak a tabu témákkal?
- - A társadalom számára van tabu, de a mindennapi életben, a köznyelvben a tabu fogalma már kiüresedett. A mai hétköznapi beszédben a trágár szavak nem kötődnek a valósághoz, nincs jelentőségük és jelentésük. Pszichológiai megközelítésben a trágárság valójában magamutogatás. A gyerek a kezdet kezdetén elkezdi használni a "csúnya" szavakat, mert ezzel feltűnést kelt, s mivel ma már nincsenek olyan összetartó, zárt közösségek, ahol a felnőttek bárki gyerekére rászólhatnak, előbb szokássá, majd természetessé válik. Ma az a helyzet, hogy a régi értékrend már nem működik, az új pedig még nem alakult ki. Csakhogy ez alapján fölvetődhet a kérdés: ha az illetlennek tartott szavak kikerültek a tabu fogalma alól, lehet, hogy az emberek nem is beszélnek trágárul?
- - Úgy tűnik, visszaszorultak a b betűs szavak, legalábbis az egyik, igencsak gyakori kifejezést felváltotta a "vazzeg". Találkozott már vele?
- - Igen, egy házfalon láttam. Ez is az előbbieket támasztja alá: a kifejezés kiüresedett és teljesen elveszítette eredeti tartalmát. Nyelvészetileg ez úgy hangzik, hogy az eltűnt jelentéstartalmat hangalaki módosulás követte. Már évszázadok óta így születnek az újabb és újabb kötőszavak. A hogy kötőszó például a hol határozószóból alakult át, a bár pedig a bátor-ból vált módosítószóvá. Ennek alapján végülis elképzelhető, hogy a "vazzeg" száz év múlva - mert annyi azért kell hozzá, hogy teljesen elveszítse eredeti jelentését - elfogadott formula lesz.
kor - Mikor trágár valaki és mikor káromkodik? Ösztönösen persze érezzük az árnyalatokat, de mi a különbség nyelvészetileg?
- - A káromkodásnak mindig oka van, mert indulatból fakad, amikor nem gondolkodunk. Legalábbis ez a klasszikus eset. Nyelvészetileg a káromkodás ma már összefoglaló fogalom, amit három csoport alkot: az átkok, vagyis a rossz kívánságok, a káromlások, ez a csoport a vallásos érzületet és az általános emberi normákat sértő kifejezések gyűjteménye (egyébként itt fordul elő leggyakrabban a testrészek neve) végül a szidalmak, azaz a becsmérlő kifejezések. E szép tiszta hármas osztás azonban mára összeborult, mert a kategóriák összemosódtak. Olyat már nem lehet hallani, hogy: "A mennykő teremtette!", ám olyat igen - egy hallgatónő mondta! -, hogy "a faszomba fogom én beadni a dolgozatomat". A kérdéses szónak itt sincs jelentése, hiszen indulatszó lett belőle.
- - Ízes, zamatos, némi bumfordi humort is megcsillantó káromkodást napjainkban legfeljebb irodalmi művekben, de leginkább nyelvészeti-tudományos dolgozatokban lehet olvasni. Lehet, hogy a káromkodásnak lassan befellegzett?
- - Az igaz, hogy a valódi indulatainkat egyre kevésbé fejezzük ki káromkodással. Aki dühbe jön, egyszerűen odacsap. Ugyanakkor bizonyos kifejezések eredeti sértő-bántó jellege még mindig ismerős, és ezeket használjuk is. A káromkodás nem tűnik el, csak másfajta lesz. Attól függ, hogy mit fog tiltani a társadalmi közmegegyezés. Az új értékrend kialakulásához körülbelül 40-50 évnyi idő szükséges. A nyelv követni fogja a társadalmat, hiszen a jövőben is ki kell tudni fejezni a kommunikációs akaratot.
