A díjat Farkas Éva Erzsébet, Makó polgármestere adta át. A helyi képviselő-testület – civil kezdeményezésre – 2001-ben döntött az elismerés alapításáról. A díjat minden évben az a színész érdemli ki, aki a kuratórium döntése szerint a leghűségesebb a makói születésű Páger Antal szellemi örökségéhez, és játékára jellemző a págeri hitelesség és eszköztelenség.
Az elismerést – a pandémia miatt elrendelt korlátozások időszakát leszámítva – hagyományosan Páger Antal születésnapjához, január 29-hez közeli napon adják át a makói Hagymaházban. Az ünnepségen a díjazott az oklevél mellett Páger Antal, Téni bácsi – a Vígszínháztól, 80 éves korában kapott – arany pecsétgyűrűjének pontos mását kapja.
Lukács Sándor az elismerést átvéve úgy fogalmazott, több mint 50 éve a pályán lévő művészként egyre inkább úgy érzi, a színészet, ahogy az ember halad a korral előre, egyre inkább jellem kérdése. A fiatalság múltával a lelki tapasztalat marad, amit pályája során a művész összegyűjt. A színésznek nyitott szemmel kell élnie, a gyermeki kíváncsiságot a haláláig megtartva. Csak úgy lehet újabb és újabb jellemeket hitelesen megformálni, ha a színésznek van róluk külső és belső képe – mondta.
A színművész felidézte, Kútvölgyi Erzsébettel együtt az 1970-es évek elején még Várkonyi Zoltán szerződtette a Vígszínházhoz. A társulat egyik, ha nem a legkiválóbb tagja Páger Antal volt. Tüneményes modorával, lebilincselő közvetlenségével, segítő szándékával, ízlésével mindenki számára impulzust adott – tette hozzá.
Lukács Sándor 1947. július 21-én Miskolcon született, és 16 éves koráig a borsodi városban élt. Akkor Budapestre költözött, és érettségi után a Színház- és Filmművészeti Főiskolára jelentkezett. Negyedik „nekifutásra” vették fel, addig a Thália Színházban segédszínész, majd a Nemzeti Színház stúdiósa volt.
A főiskolán 1972-ben kapott diplomát, azután a Vígszínházhoz szerződött, amelynek azóta is tagja. Első főszerepe a Kapás Dezső rendezte Don Juan volt, szerepelt a hetvenes évek két nagy sikerdarabjában is (Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról, Harmincéves vagyok). Az évek során klasszikus és modern drámákban, vígjátékokban – nagy államférfiakat vagy épp gaz csábítókat megformálva – egyaránt hiteles alakítást nyújtott. A díjátadó előtt A két pápa című darabban láthatta a makói közönség.
Számos filmben szerepelt, ilyen volt a Madárkák, a 141 perc a befejezetlen mondatból, a Mephisto, a Kreutzer szonáta, A Hídember. Népszerűségét főként a tévéfilmeknek köszönheti. A legkülönfélébb műfajú szerepeket alakított a drámai hőstől az operett-bonvivánig, olyan történelmi alakokat formált meg, mint Mátyás király, Napóleon, Rubens, Petőfi Sándor. Több hangoskönyv, köztük Márai Sándor műve, A gyertyák csonkig égnek szólal meg előadásában. Gyönyörű orgánumát számos szinkronszerepben is hallhatta a közönség. Ő volt Alain Delon magyar hangja, még a Paroles, Paroles című világslágerben is.
Lukács Sándor életének a költészet ugyanúgy része, mint a színészet. Első versét kilencéves korában írta, első verskötete 1985-ben jelent meg. Önálló estjein – az országot járva – saját költeményeit is előadja.
Munkásságát számos díjjal elismerték, Kossuth-díjjal 2016-ban tüntették ki a közönség, a szakma és a kritika által is nagyra értékelt művészete, illetve színházi, filmes és televíziós szerepeiben egyaránt mesteri, kivételes kreativitását és temperamentumát tükröző játéka, páratlanul sikeres művészi pályafutása elismeréseként.
Nyitóképen Lukács Sándor színművész budapesti otthonában 2016-ban. Fotó: Czimbal Gyula / MTI
