(MTI) - A kedden kezdődő hivatalos "in" programban (július 7-29.) több mint harminc előadást láthatnak a színházrajongók Avignon játszóhelyein, míg a másnap induló "off" fesztiválon (július 8-30.) mintegy ezer független társulat mutatkozik be a dél-franciaországi kisváros utcáin, terein, pincéiben, padlásain.
Az elővételben elkelt jegyek arról tanúskodnak, hogy a válság ellenére az előző évekhez hasonló lesz a látogatottság, amely átlagosan 94 százalék körül mozog. "Az az érzésünk, hogy az emberek szeretnek előadásokat nézni, szükségük van értelmezni a világot, de az érdeklődés a kulturális politikának is köszönhető" - hangsúlyozza Hortense Archambault, aki Vincent Baudriller-val közösen hatodik éve igazgatja a fesztivált.
A fiatal igazgatók meghívására az idei "társult művész" a kortárs francia nyelvű színház egyik legelismertebb művésze, Wajdi Mouawad drámaíró-rendező lesz. Az 1968-ban Libanonban született, a polgárháború elől tízévesen családjával Franciaországba emigrált, majd onnan Kanadába áttelepült és jelenleg az Ottawában működő kanadai Nemzeti Művészeti Központot irányító alkotó több szempontból is újdonságot jelent a fesztivál történetében.
A szociális és politikai kérdésekkel foglalkozó Thomas Ostermeier német rendező (2004), a provokatív és megbotránkoztató táncelőadásairól elhíresült Jan Fabres flamand koreográfus (2005), a kelet-európai gyökerekből táplálkozó táncszínházat megalkotó Nagy József vajdasági koreográfus-táncos (2006), a szövegközpontú francia színház rendezője, Frédéric Fisbach (2007), valamint a metafizikai kérdéseket boncolgató Valérie Dréville francia színésznő és Romeo Castellucci olasz rendező (2008) után először kértek fel a szervezők nem európai alkotót társult művésznek.
"Történet nélkül nincs színház" - vallja Wajdi Mouawad, aki a kifejezetten lírai elbeszélő színház nagy mestere. Neki köszönhetően a szöveg, a történetmesélés és maga a történelem kap hangsúlyt az idei fesztiválon, szemben az elmúlt évekkel, amikor is a kortárs színház nagyon erős vizuális felfogása és a narratív forma felbomlása jellemezte az avignoni előadásokat.
Mouawad darabjai a megélt háború, az emberi erőszak és őrület, a száműzetés, az emigráció, az identitáskeresés kérdéseivel foglalkoznak. Három legismertebb művét - Littoral (Tengerpart), Incendies (Futótűz), Forets (Erdők) - az avignoni meghívásra Ciels (Egek) címmel írt negyedikkel kiegészülve maratoni, 11 órás előadásban láthatja éjszakánként a Pápák Palotája Díszudvarának közel háromezer fős közönsége.
A Pápák Palotájában mutatja be a lengyel Krzysztof Warlikowski (A)pollonia címmel görög drámarészletekből és kortárs szövegből összeállított színpadi freskóját, a holland Johan Simons pedig Ödön von Horváth Kasimir és Karoline című drámáját viszi itt színre.
A hivatalos nyitóelőadás kedden este, a várostól 15 kilométerre lévő kőbányában lesz, ahol Peter Brook társulata tíz évi próbafolyamat után 1985-ben bemutatta a Mahábhárata című indiai hősköltemény világsikert arató színpadi adaptációját: Amos Gitai izraeli filmrendező Flavius Joseph A zsidó háború című regényéből készült adaptációjának főszerepét Jeanne Moreau alakítja. A francia filmrendező, Christophe Honoré pedig egy Victor Hugo-művet visz színre.
