Miként fogalmazódtak meg benned az album dalai, hogyan jött létre a lemez?
Egy többlépcsős, többsíkú folyamat eredményeképp. Eleinte nem egy album létrehozása volt a célom, egyszerűen csak szerettem volna zenét írni. Családos emberként hosszú időn át a gyerekeimmel való együttlétnek szenteltem az időm, de ők most már nagyok annyira, hogy vissza tudjak térni az életem praktikus részéhez és újra tudjak figyelni a bennem zajló dolgokra. A lemez elkészítése előtt azon kaptam magam, hogy nem hallgatok zenét, holott ez a mindenem. Ennek valószínűleg az volt az oka, hogy nehezen találtam olyan dalokat, amelyeknek a stílusa közel áll hozzám esztétikailag, amelyeknek tudok azonosulni a mondanivalójával és amelyek megdolgoztatják az agyamat. A zenehallgatás tekintetében csendes időszakom után viszont rátaláltam néhány zenekarra – például Jacob Collier-re, valamint a Snarky Puppy együttesre és az ő kiadójuk teljes portfóliójára –, amelyeknek a dalaiban nagyon sok fantáziát láttam. Felélénkítettek bennem valamit, inspiráltak.
A pandémia idején készültem el az első demo formátumú dalommal, így a zenekarom tagjai mind otthonról vették fel a hangszerüket érintő részeket. Még így, rendhagyó módon megvalósulva is nagyon jó érzéseket adott a munkafolyamat, éppúgy, ahogy a dalra érkező visszajelzések. Lendületet kaptam, és a dalszerzés lett a gyerekek lefektetését követő esti elfoglaltságom. Magamra csuktam a nappali ajtaját, leültem a zongorához a fülhallgatómmal, és ötleteltem, rögzítettem, újrajátszottam, gyakoroltam. Így állt össze a második dalom. Ezt követően beiratkoztam egy nemzetközi dalszerző kurzusra, amelyet az amerikai énekesnő, Becca Stevens tartott. A kurzus három részét is elvégeztem, ez lett a fő motorja a lemez elkészülésének.
Hogyan találtál rá a saját alkotói hangodra, amellyel a lemezen is találkozhatunk?
Nem könnyen, az első dalaim még nem az engem most jellemző stílusban íródtak. Korábban sokat dolgoztam együtt mainstream pop-vonalú DJ-kkel, előadókkal, emellett a jazz különböző ágainak – swing, elektro swing – világában mozogtam. Lényegében mindben vannak olyan elemek, amiket nagyon kedvelek, ugyanakkor mindben vannak olyan elemek is, amikkel nem teljesen tudok azonosulni.
Majd, miután megismertem a saját dalaim első hullámát, el kellett gondolkoznom, hogy képes vagyok-e elfogadni őket. Miután megtanultam szeretni az első ötleteimet és képessé váltam egyre intuitívabb módon állni a dalszerzéshez, rátaláltam a hozzám legközelebb álló alkotói hangra – ami folyamatosan változik, úgy érzem.
Mindeközben hogyan éreztél rá az alkotói szándékodra?
Ilyen szempontból későn érő típus vagyok. Mindig nagyon foglalkoztattak, érdekeltek a lelki folyamatok, mindig kerestem a lehetőségeket az önismeretem fokozására. Végeztem zeneterápiás képzést, jártam és járok egyéni terápiába, voltam ének coachingon. Törekszem a belső világom feltérképezésére – már pusztán azért is, mert hiszem, hogy bennünk, egyéni szinten kezdődhet el a változás, amit látni szeretnénk magunk körül a világban –, és szeretném, ha ez az önvizsgáló hozzáállás alapvetés lenne a mikrokörnyezetemben. Az anyaság, majd a hétköznapi életbe való visszatérés rengeteg gyerekkori élményt és emléket hozott fel bennem. Újraéltem a saját gyerekkoromat a gyerekeimen keresztül, és egy adott emlékre különösen érzékenyen reagáltam.
Erdélyi születésű vagyok, hatéves koromban költöztünk Magyarországra. Nagyon erős bennem ennek az elszakadási és újrakapcsolódási élménynek a lenyomata, a felnőttéletem több pontján visszaköszön. Elkezdtem célzottan foglalkozni ezzel a számomra igen izgalmas témával. Nagyon sokat kutattam magamban az erdélyi emlékeim között, felkerestem dédszülői, nagyszülői történeteket, sokat beszélgettem a szüleimmel azokról az időkről. A lemez számos dalában jelennek meg olyan történetek, amelyeket a nagyszüleimtől hallottam. Köztük olyanok, amelyeket félreértettem gyerekként, és a felnőttéletemben most tisztázódtak, és akad köztük felnőtt visszatekintés is a gyerekkori megéléseimre – ez utóbbiak közé sorolható az Against the Tide című dalom, ami konvenciókkal történő szembemenés, a kirekesztettség és a kapcsolódás témáját fogalmazza meg. Az inspirálta, hogy a Magyarországra költözést követően hiába beszéltem a helyiekkel magyarul, az anyanyelvemen, mégsem volt biztos, hogy a szülőföldemen megszokott módon és minőségben értenek engem az emberek. Az is lehet, hogy ez az oka annak, hogy angol nyelven könnyebben írok dalszöveget.
Tehát ez áll amögött, hogy egy népdalfeldolgozást leszámítva minden dal angol nyelvű a most megjelenő lemezen?
Részben igen. Úgy érzem, hogy önmagam megértetése nem biztos, hogy kötődik ahhoz, hogy milyen nyelven szólalok meg. Azt tapasztaltam – többek közt az említett kurzuson is –, hogy multikulturális, többnyelvű környezetben jobban figyelnek egymásra az emberek és jobban értékelik egymás különbözőségeit, mint egy alapvetően anyanyelvi környezetben, ahol van egyfajta uniformitás, és nehezen fogadja el a közösség azt, ha valaki kilóg a sorból a származásával vagy az élményeivel. Nagyon fontos nekem a kapcsolódás érzése, és éppolyan sokszor éltem meg ezt angol nyelvű környezetben, mint magyarban.
Miért épp Spanyolországban rögzítettétek az albumot?
Ez abból adódott, hogy már az említett kurzus elején nagyon jó privát visszajelzéseket kaptam a képzést vezető Beccától, így az utolsó alkalom után össze mertem szedni a bátorságom, hogy üzenetben megkérdezzem: tudna-e ajánlani olyan közreműködőt számomra az ő ismeretségi és tanítványi köréből, akivel úgy gondolja, jól tudnánk együttműködni a dalaim stúdiófelvétele során? Ekkor még csak egy kislemez megalkotásán gondolkoztam. Sokáig nem válaszolt, mert akkor született épp a kislánya, és míg vártam rá, elkezdtem együttműködni egy, a kurzuson megismert dalszerző társammal egy párdalos EP megalkotása kapcsán. Már a munka közepén jártunk, amikor megkaptam Becca válaszát. Kérte, hogy küldjek el neki három különböző demót, mert szívesen továbbítja őket Michael League-nek, akivel úgy érzi, nagyon jól tudnék együtt dolgozni.
Ő is azt olvasta. Pár nappal később már e-mail-váltásban voltam Michaellel, előkészítettük az első találkozásunkat. Ez teljesen fellelkesített engem, így mire találkoztunk 2022 őszén, már egy komplett albumnyi dal volt a tarsolyomban. Beszélgettünk, ráhangolódtunk a közös munkára. Ezt követően meghallgatta a demóimat, amelyek kifejezetten tetszettek neki, és elkezdtünk gondolkozni, miként tudjuk formába önteni a lemezt. A következő beszélgetésünk során már kész tervekről esett szó – és ennek kapcsán az ő spanyolországi stúdiójáról. Ő rettentő elfoglalt időszakában volt, de azonnal ajánlott producert maga helyett. Így találkoztam Bob Lanzettivel, aki Michael együttesének a tagja, és akinél jobb producert nem is kívánhattam volna magamnak. Nagyon érzékenyen állt a dalokhoz, a szerzemények saját formáját megtartva hoztuk ki belőlük a lehető legtöbbet.
Milyen volt nemzetközi csapattal dolgozni?
Egyrészt nagyon felszabadító volt a zenészek nemzetközi sokfélesége. Volt köztünk két Berlinből érkezett zenész – egyik izraeli, a másik pedig amerikai származású –, volt egy, az európai turnéjáról beugró amerikai billentyűs, és jöttek helyi vonósok Barcelona környékéről. Volt két magyar szereplő – régebbi felvételekről és demókról emeltünk be egy hárfaművész hölgy és egy brácsista kollégám által feljátszott részeket. Ütőhangszeres és orgonás kiegészítésben pedig egy amerikai, egy argentin, egy japán és egy svéd zenész került be a csapatba.
Korosztály tekintetében is sokszínű volt a csapat. Hozzáteszem, egy teljes mértékben férfiakból álló csapatba érkeztem meg egyedüli nőként. Nagyon örültem, amikor a hangmérnök hozott egy asszisztenst, egy indiai lányt, akivel remek kapcsolatot sikerült kialakítanom, és aki hatalmas segítségemmé vált a női energiák leföldelésében. Tizenkét napig tartott a munka, a férjem és a testvéremék is kijöttek egy pár napra. Nagyon sokat segített nekem a jelenlétük abban, hogy otthon érezzem magam a stúdióban.
Az éneklés mellett milyen egyéb feladataid voltak a stúdióban?
Úgy éreztem, hogy az éneklés csak egy apró szelete a feladataimnak, és elsősorban nem is énekesként érkeztem. Én játszottam fel a zongorarészeket, megszerkesztettem a kottákat, és bár sok mindent meghagytam az eredeti demókból, kitaláltam a vonós hangszereléseket. Úgy érzem, az alkotói folyamat minden pillanatában részt tudtam venni – ami célom is volt. Nem akartam odaadni valakinek a demóimat, hogy csináljon belőlük dalokat, a folyamat aktív résztvevője akartam lenni. Olyan volt ez az alkotómunka, mint egy kétéves mesterkurzus. Minden héten történt valami extra, ami adott egy újabb feladatot és löketet.
Milyen jövőbe mutató hatásait érzed ennek a zongorád mellett önmagad keresésétől induló és egy spanyolországi önmegvalósító alkotófolyamatba torkolló útnak?
Egyrészt az első dalok megjelenése kapcsán olyan emberekkel tudtam felvenni újra a kapcsolatot, akikkel tizenöt-húsz éve nem beszéltem. Tehát a zenei önmegvalósításom visszahozott az életembe egy csomó régi ismerőst. Ugyanakkor nagyon sok olyan új ismeretséget kötöttem, amelyek visszakapcsolnak a szakmámhoz. Újra aktív zenész vagyok. Emellett rájöttem, mennyire szeretek dalszerzéssel foglalkozni. Elsősorban nem is énekesnőként aposztrofálom magam, mert úgy érzem, a szerzői út az, ami beteljesíti a saját elvárásaimat a zenészszakma irányába.
Miért Aurea lett a lemez címe?
Az Aurea latin kifejezésből ered, a jelentése: arany.
Az egész munkafolyamat alatt az Aurea munkacímet viselte a lemez, és végül úgy döntöttünk, hogy meg is marad, mert nagyon jól jelképezi a változást, amit az életembe hozott ez a zenei kaland. Az Aurea címet menet közben egy dal is megkapta.
Miként áll össze az album összefüggő egysége az egyenként is erős és karakteres dalokból?
Én magam is sokat gondolkodtam a kérdésen annak idején, hogy vajon mitől lesz az Aurea egy album, és nem pusztán dalok sorozata. Úgy érzem, az köti egységbe a dalokat, hogy mindegyiket tudom egy adott témáról szóló párbeszédként értelmezni. Az mellékes, hogy ez a párbeszéd külső szemlélővel, a jelenkori önmagammal vagy egy korábbi időszakban megélt önmagammal – például a gyermeki énemmel – történik. A külső személyekkel és az önmagunkkal történő kapcsolódás áll a fókuszban. A belső, lelki kutakodásom eredményeképp fogalmaztam meg bizonyos tartalmakat. Többek közt azt, hogy hogyan éreztem magam egy olyan konfliktusban, amire nem voltam felkészülve, azt, miként éltem meg az első gyerekem születését, vagy épp azt, hogy milyen hiedelmeim vannak a nagymamám fiatalkori életéről.
Milyen életterületeket, témákat jársz körbe a lemezen?
Sok dalban fordulok a múlt irányába, és talán ezeken érezhető leginkább a népzenei hatás. A népzene ősi tartalomhordozása megkönnyítette számomra a múlt zenei megfogalmazását. Van olyan dal, amelyben felnőttfejjel keresem a választ a gyerekkori megéléseimre, és van olyan, ami a „mi lett volna, ha” kérdést boncolgatja. Visszatekintek a múltba, és elgondolkozom, mi lenne más a jelenben, ha annak idején másik ajtót nyitok ki. Van kimondottan gyermeki témájú, anyasághoz kapcsolódó szerzemény. Ebben az a szeretet és érzelmi mélység jelenik meg, amit egy ártatlan gyermek érkezése hoz az édesanyába – érdekes, hogy ezen a dalon keresztül az eddiginél jobban meg tudtam élni a saját gyermeki énem szeretetét és az édesanyám irántam táplált szeretetét is. A dalok harmadik csoportjában a váratlan érzelmek jelennek meg, mint például a düh, amit akkor érzek, ha megsértik a határaimat, a szimpátia, amikor egy idegenben meglátom az ismerőst, vagy a megnyugvásra törekvés labirintusa egy feszült helyzet után.
Hogy látod magad előtt a jövőt – önálló vagy más előadókkal együttműködő alkotóként?
Mindkét irányt abszolút el tudom képzelni. Irányba tesz engem az együttműködések terén az, hogy jobban kiismertem, sőt, mondhatom, hogy megtaláltam a saját hangomat. Vágyom rá, hogy felvehessem a kapcsolatot a hozzám hasonló hangzásúnak ítélt zenészekkel. Szívesen zenélnék és alkotnék együtt másokkal – már erre is késznek érzem magam. Mindenféleképpen szeretném ápolni azokat a kapcsolatokat, amelyeket ennek az albumnak a munkafolyamatai hoztak az életembe. Folytatást sejtet, hogy nagyon könnyen talált náluk értő fülekre a zenei célom. Az pedig biztos a jövő tekintetében, hogy öt különleges lemezbemutató koncertet tartok. A november 27-i soproni lemezbemutató egy beszélgetéssel egybekötött zenei utazás lesz. December 5-én nagyzenekarral mutatom be a lemezt Bécsben. Egy nappal később, december 6-án ugyancsak nagyzenekaros koncert lesz Budapesten, ráadásul két időpontban: este hétkor és este kilenckor. December nyolcadikán pedig Brnóban tartunk nagyzenekaros lemezbemutató koncertet.
A teljes Aurea lemez ITT meghallgatható.
